Az eszközhiány mellett a technika kezelése is gondot okozott sok családnak a távoktatás hónapjaiban. Segítséget azonban kevesen kérnek, pedig nyolc általánossal nehéz a gyereket otthon tanítani. Ősszel biztos, hogy sokaknak ismételni kell. Helyszíni riport Balástyáról.
Nyolc általánossal, hogyan tanítsam itthon a gyerekemet? – kérdezi panaszosan Mária, akinek harmadikos fia éppen az ének házi feladattal birkózik: fel kell énekelnie a Két szál pünkösdrózsát, amihez tableten nézi a dal ovitévés változatát a ház fala mellett álló asztalon, bár szívesebben focizna a nagy füves kertben.
Anyja szerint szeret énekelni, szóval ezzel nem lesz gond, de a többi tantárggyal megszenvedtek. A háromgyerekes balástyai anyukát nemcsak ez kedvetleníti el, hanem az is, hogy otthon kellett maradnia a gyerekekkel, amikor távoktatásra álltak át az iskolák. A munka terén férje tartja a frontot a környező zöldségtermelőknél a napszámban, és most, hogy a nő fizetése kiesett, azt igyekeznek beosztani, ami van.
A gyerekek örültek: nagy álmuk teljesült, hogy bezárt az iskola, de azzal nem számoltak, mennyivel nehezebb lesz otthon a tanulás. Nincs ott a tanárnéni, aki szóról szóra elmagyarázza az anyagot – erről már Kinga beszél, aki három iskolás (egy gimnazista, egy felsős és egy alsós) öccsére vigyáz balástyai albérletükben. Teszi ezt saját öt- és másfél éves gyerekei mellett. Szülei kint laknak egy tanyán, 12/24 órában dolgoznak egy közeli zöldségszárítóban, ezért bízták a kisebbeket fiatalon megházasodott, legnagyobb lányukra.
Kinga sem fejezte be a középiskolát – gyermek- és csecsemőgondozó szeretett volna lenni, de egy hibás papír miatt általános ápolónak vették fel, és már nem tudott átjelentkezni, ezért inkább otthagyta –, most ő is megszenved öccsei otthoni távoktatásával. “Annyiban még könnyű volt, hogy az ő tanárnőjük engem is tanított annak idején, és emlékeztem arra, miket mondott, de most egy kicsit megakadtunk, mert olyan anyaghoz értünk, amit én sem szerettem: matekból a kicsinyítés-nagyításhoz, ahol rajzolgatni is kell. Ha kell több órán keresztül csináljuk, de megoldjuk" – mondja.
Egy áprilisi, tanárok körében végzett, részletesen a Qubiton ismertetett felmérés szerint a hátrányos helyzetű térségekben a diákoknak csak 65 százaléka vesz részt a digitális oktatásban, és minél magasabb a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek aránya, annál alacsonyabb a részvételük. A halmozottan hátrányos helyzetű osztályokban tanító tanárok közül majdnem minden harmadik jelezte, hogy diákjainak több mint fele elveszett az átállás során. A kimaradás okai között a legtöbbször a megfelelő infrastruktúra, számítógép, internetkapcsolat hiánya vetődött fel, és minden ötödik tanár az egzisztenciális helyzetet jelölte meg.
Balástyán ugyan jobbnak tűnnek az arányok. Az iskolából a környék hátrányos helyzetű fiataljait segítő Motiváció Műhely senior mentora, Erdődi Noémi szerint csak 7-8 gyerek tűnt el, tanodájuk 40 diákjából pedig 2, de saját és néhány család eddigi tapasztalatai jelzik: nem csak a halmozottan hátrányos helyzetű és szegregált oktatás jellemezte térségekben ütközik nehézségekbe a hatékony távoktatás.
A csütörtöktől Csongrád-Csanád megyei településen a távoktatás hirtelen bevezetésekor a tanoda is besegített az igényfelmérésbe, hogy a családok közül kinek és milyen eszközökre van szüksége a hatékony tanuláshoz. Végül 15 laptopot igényeltek az Ablak a padra kezdeményezésen keresztül. Olyan családok megsegítésére kell itt gondolni, akiknél egy telefon jut hét gyerekre, vagy csak a szülőnek van telefonja, amit elvisz magával dolgozni, és amíg haza nem ér, a gyerekek nem tudják megoldani a kiosztott feladatokat, bekapcsolódni az órákba, haladni a tananyaggal. Kingáék is így jutottak egy használt laptophoz, amin a három fiú hatékonyabban tud tanulni, mint telefonon – természetesen egymás között beosztva.
Az akció keretein belül ugyan sikerült biztosítani az eszközöket minden olyan családnál, ahol erre nagy szükség volt, ez azonban önmagában nem volt elég.
Nem volt meg az elégséges tudás a gép kezeléséhez
– mondta Erdődi Noémi, majd sorolta a jellemző problémákat: sokan azt sem tudták, hogy van-e e-mail-címük, volt, aki nem tudta működésre bírni az iskolától kölcsönözhető tabletet. Egy kislány két hétig nem küldött be házi feladatot, de amikor az iskola jelzésére felhívták a családot, nem tudták megfogalmazni, mi a gond, csak azt, hogy valami probléma van a laptopjukkal. Amikor emiatt kimentek hozzájuk, kiderült, hogy a laptopnak mondott eszköz egy tablet volt, és utána végig kellett venni velük, hogy miként működik, hogyan tudnak belépni, mi a tanár e-mail-címe, és hogyan tudja elküldeni a diák oda a megoldott feladatokat.
Sokszor volt gond az internetkapcsolattal, ami ingadozott, nem frissült megfelelően a honlap, és a gyerek nem látta, hogy van feladata. Volt egy kislány, aki nem küldött be semmit egy hétig, és amikor felhívták, meggyőződéssel állította, hogy minden rendben van. Ő azt hitte, nincs feladat, pedig egyszerűen nem tudta, hol kell keresnie. Volt olyan, aki megcsinálta a házi feladatot, be is akarta adni, csak épp a küldés gombot nem találta – valószínűleg nem görgetett le addig.
A tanoda nem igazán működik a távoktatásban |
Itt dolgozunk három éve, ismerjük a családokat, nagyon jó a kapcsolatunk, de így is nehezen ment át az üzenet, vagy nehezen fogadják el ezt a típusú segítséget – mondta Erdődi Noémi arról, hogy hogyan működik a tanoda a távoktatás alatt. Hiába ajánlották fel a laptopok és a tartós élelmiszeradományok kiszállításakor is a segítséget, amikor megtudták, hogy becsúszott egy-két rosszabb jegy, a családok azzal, hogy nem akarják zavarni őket, nem igényelték ezt. A helyi iskolában is csak kevesen kérték az ügyeleti ellátást, a könyvtárban 1-2 gyereknek kellett helyet biztosítani. A digitális csoportfoglalkozások döcögősen mentek, és a távolság a mentoráláson sem segített: az alsósoknak még nincs saját Facebook-profiljuk és Messengerjük, és eszközeik sem igazán. A felsősöknél ugyan jobban működött, de ők mostanra belefáradtak, hogy állandóan a gép előtt kell ülni. “Sokan tanyán laknak, udvaruk van, a helyükben én sem ülnék a gép előtt a sokadik óra után.” A mentor szerint a jelenlegi helyzet is megerősítette azt, amit eddig is tudtak: “A mi munkánk alapja a személyes kapcsolat, enélkül nehéz.” Ezért inkább igyekeztek egyéni foglalkozásokat tartani annak a 6-7 gyereknek, aki ezt igényelte, akár személyesen online, illetve a kijárási korlátozások feloldása után bent a tanodában. Ottjártunkkor is volt egy kislány, akinek épp egy mentor segített a magyar irodalom feladatban: Arany János és Petőfi Sándor egy-egy versével foglalkoztak. “A suliban jobban el tudják magyarázni” – mondta a kislány arra a kérdésre, hogy milyennek tartja a távoktatást. |
A nehézségek persze megmutatkoznak az eredményeken is. Mária azt mondta, fia, Ruben ugyan hármasnál rosszabb jegyet nem szerzett a távoktatás időszakában, de anyja szerint le van maradva, a normális rendszerben jobban ment neki az iskola. Kinga szerint a legkisebb és legnagyobb – alsós és gimis – öccse az év elejét is jól kezdte és azóta nem rontott, de hatodikos testvérének eredményei már jóval hullámzóbbak.
Ezt tanáruk is észrevette, Kinga szerint pont előző nap rendelte be a fiút az iskolába, hogy vigyen be és mutasson meg egy korábban – feltehetően technikai probléma miatt – hiányzó feladatot. A tanárnő írt egy levelet is a közös szülői csoportba arról, hogy ősszel mindent át fognak ismételni. Kinga szerint azt is jelezte, nehéz lesz, de kitartást kért mindenkitől, mert muszáj lesz megcsinálni.
Arra a kérdésre, hogy milyen bizonyítványokra lehet számítani, Erdődi Noémi azt mondta, reménykedik abban, hogy a tanárok méltányosan osztályoznak majd, de nagyon tart a következő évtől:
“Pedagógusként nem mernék arra építeni, amit a gyerekek otthon magukban átvettek. És itt a tanodában nekünk is ki kell találni valamilyen stratégiát, ami megtámogatja az anyagok ismétlését” – mondta, és jelezte, nagyon tart attól, mi lesz akkor, ha jön a járvány esetleges második hulláma.