A Fidesz néhány törvényjavaslattal megmutatta, mit enged meg az ellenzéknek: képviselői szép csendben szavazzanak, úgysem tehetnek semmit a kétharmad ellen, Budapesten és a nagyvárosokban pedig boldoguljanak ahogy tudnak, a kormány segítségére ne számítsanak.
„A farkas szőrét szokta változtatni, nem erkölcsét.”
(Alvinci Péter: Magyarország Panasza, 1620)
*
„All’ll clear
Gets dirty again
All that happens
Even
If we are the boys from heaven.”
(Dope Calypso - Boys from heaven)
Nem alkuszik, támad
Alvincit G. Fodor Gábor idézte először: 2009-ben, még egyetemi tanárként az ELTE-ÁJK politológushallgatóinak így vezette fel egyik előadását, az akkori közállapotokra, az omladozó Gyurcsány-kormányra, a visszatérő Orbánra utalva, amit akkor rendszerváltásként képzelt el. Idézete később egy blogbejegyzésben is előkerült, hasonló körítéssel.
A református lelkész, hitvitázó – Pázmány egyik legnagyobb korabeli ellenfele – négyszáz éves megállapítása mintha Orbánra lett volna kitalálva. Az autoriter rezsim nem alkuszik, ha nyájas szavakat is közöl, Orbán egy pillanatra sem feledkezett meg arról, hogy októberben vereséget szenvedett a rendszere, és azt csak keményítéssel tarthatja fent. A kép pedig a Dope Calypso soraival válik teljessé: ha tiszták is vagyunk, újra mocskossá válunk, még akkor is, ha mi szenteknek gondoljuk magunkat.
Október közepén megszűnt a centrális erőtér, talán a Nemzeti Együttműködés Rendszere is megingott, pedig a választás előtt annyira magabiztos volt Orbán, hogy az már nagyképűségbe csapott át.
…nézem, csetlik-botlik, tehát lassan megsajnálom, tényleg olyan lehetetlen helyzetekbe sodorja magát, de nagyon remélem, hogy az emberek majd alkalmas embereket választanak nemcsak Budapesten, hanem máshol is
– mondta a miniszterelnök egy választás előtti rádióinterjújában.
A voksolás után aztán, az eredmények ismeretében Tarlós István bukott főpolgármester már úgy nyilatkozott, hibázott, talán vitáznia kellett volna Karácsonnyal, és Székesfehérvár fideszes polgármestere is azt mondta, hiba volt minden utcasarkon alkalmatlannak hívni a később győztes jelöltet.
Csakhogy a Fidesz nem az, aki ilyenkor teveszőr ruhát ölt, csípőjét bőröv veszi körül, sáskán és vadmézen él, mint Keresztelő János, mikor bűnbánatot tartott.
A Fidesz nem tart bűnbánatot, a Fidesz büntet.
Bosszú
A megszűnő centrális erőtér helyébe egyfelől a tömbpolitizálás lépett – az összeálló ellenzék egy az egybeni kihívója a Fidesznek –, másfelől Orbán a vereség után megkezdte a bosszúálló jogalkotás korát. Parlamenti és önkormányzati szinten is olyan jogszabályok születnek, amik azt mutatják, hogy a kormánypárt képtelen a hatalmi kohabitációra, aki túl nagyra nőne, azt a törvény erejével fullasztják meg.
Pedig közvetlenül a választások után, Orbán még maga is kivárt, békés hangot próbált megütni egy olyan helyzetben, amitől ő, pártja és szavazótábora is elszokott az elmúlt évtizedben. A rádióban még a kormány alkalmazkodását ígérte a fővárosi közgyűlés döntéseihez, Karácsonyt vendégül látta kormányülésen, és azt fejtegette: sok fájdalmas beruházást le kellett húznia a listájáról, de elfogadja Budapest vezetőinek döntését. A főpolgármester meg is jegyezte:
látom a reális esélyét annak, hogy partner lesz a kormány.
Azokban a napokban a főpolgármester és az ellenzék elérte, hogy zavarba jöjjön Orbán. Mostanra viszont már úgy fogalmaz:
Orbán felrúgta a megállapodást, de szerinte senki, de senki nem leckéztetheti meg a budapestieket, pláne nem büntetheti meg.
Mérés, kötözés
Hogy mi történt? Egész egyszerűen Orbán úgy döntött, megmutatja, kinek nagyobb ... a hatalma.
Elhatározta, hogy megköti Karácsony Gergely kezét, így például kötelezik a fővárost arra, hogy – szinte egyetlen – saját bevételi forrását, az iparűzési adót mindenek előtt a közösségi közlekedésre kell fordítania. Ennek a gyakorlatban nincs sok értelme, ám tökéletes arra, hogy betartsanak vele a főpolgármesternek és a fővárosnak.
Ha Tarlós István tudta finanszírozni a főváros tömegközlekedését, akkor Karácsony Gergelynek is kell tudni – indokolt a kabinet. És ezt a taktikát innentől az összes hasonló helyzetben elővehetik. Ha Karácsony valamit meglépne, de azt a kormány elgáncsolná, akkor a főpolgármester gyomrost kapna, a Fidesz meg Tarlósra mutogat, mondván: neki ment.
Amúgy Karácsony a BKV-s törvénytervezetre azt mondta, nem érti, mi a túró ez, egy későbbi Kormányinfón Gulyás Gergely miniszter pedig olyasmit magyarázgatott, hogy a kormány 15 milliárd forintot ad ezt követően is a közösségi közlekedésre. De közben már lehet is további sallereket keresgélni. Vegyük példaként csak azt, hogy milyen változások lesznek az építésügyben: míg ezekben az ügyekben jelenleg részben a kormányhivatalok, részben a polgármesteri hivatalok járnak el, márciustól kizárólag az előbbiek fognak. Vagyis egyfelől újabb hatáskört és ezzel pénzt veszítenek az önkormányzatok (elvégre: miért lenne erre forrás, ha nincs munka), ráadásul a helyi vezetésnek nem lesz beleszólása abba, mi épül a városokban, kerületekben, legfeljebb abba, hogy az miként nézzen ki.
Szűkítés
Nem kétséges, ezekkel a lépésekkel Budapest és Karácsony Gergely, valamint a többi önkormányzat mozgásterét próbálja szűkíteni Orbán, népszerűségromboló lépésekre sarkallva az ellenzéki vezetésű önkormányzatokat.
És akkor még csak helyi szinten jártunk, ehhez jön a parlament, ahol az orbáni törvényhozás tulajdonképpen bábokká változtatná az ellenzéki képviselőket. Egyértelműen megüzenték: aki nem fideszes, annak kuss a neve. Az akciózó, rendbontó képviselőkre kitiltás és éves fizetésmegvonás várhat, de a közintézményekbe is nehezebb lesz bejutniuk az ellenzéki politikusoknak, ha a Fidesz-kétharmad elfogadja az Országgyűlés működését szabályozó törvénymódosítót. A házszabály módosításával megszűnik a szabad mozgás a frakciók között is, és még az is Kövér Lászlón múlik, hogy egy hiányzás igazolt-e vagy sem.
Ahogy korábban Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő fogalmazott, egészen konkrétan a Fidesz akarja megmondani, hogy az ellenzék mikor, mit csinálhat, és mit mondhat.
Ez, akár egy diktatúra definíciója is lehetne.
A harmadik Fidesz-kétharmad után felvetődött a politikusokban és közéleti szereplőkben is a kérdés: van-e értelme még a patkón belüli politizálásnak. Most újra ezzel a felvetéssel ült asztalhoz a DK-tól a Jobbikig terjedő skála összes szereplője, és úgy tudni, komoly vita alakult ki. Döntés még nincs, de az biztos, hogy a Fidesznek az lenne a legjobb, ha bomlana az egység. Ez kell ahhoz, hogy Orbán célja megvalósuljon:
a parlamenti ellenzék legyen szoros ellenőrzés alatt, az önkormányzati pedig kerüljön légüres térbe, ahol alig marad esélye bizonyítani.
