Az Orbán-kormány „a választópolgároktól kapott felhatalmazás alapján 2010 után hozzáfogott az ország megújításához, nagy rendszereinek átalakításához”, hogy létrejöjjön az erős, szolgáltató állam – így indít a négy évvel ezelőtt elfogadott, nagyívű közigazgatási stratégia. Ebben egészen 2020-ig megszabták, milyen szervezeten keresztül gyakorolja Orbán Viktor kormánya a végrehajtó hatalmat, célul pedig azt tűzték ki: „2020-ra ügyfélbarát eljárásrenddel, nemzeti hivatástudattal rendelkező, szakmailag felkészült személyi állománnyal, a lehető legkisebb adminisztratív teherrel és rövid ügyintézési határidőkkel” működjön a közigazgatás, „azaz létrejöjjön az emberek bizalmát élvező Szolgáltató Állam”.

A kitűzött céldátumig kevesebb, mint 2 hónap van, az Orbán-kormány pedig éppen arra készül, hogy radikálisan átszabja a saját maga által létrehozott közigazgatási rendszert – derül ki a lapunk birtokába került, még nem nyilvános előterjesztésből. A javaslat a címe alapján az Orbán-kormány által életre hívott kormányhivatalok működésének az egyszerűsítéséről szól, ezzel viszont alapjaiban átírja az ügyintézés mikéntjét. Sőt, érintené a NAV, a rendőrség, a bíróságok munkáját is, de az önkormányzatok feladatai is változnának.

MTI / Bodnár Boglárka

A változtatások nagyságrendjét önmagában az is tükrözi, hogy a belső, kormányzati munkaanyag több mint 1000 oldal. Ennek magyarázata, hogy már a megvalósításához szükséges jogszabálymódosításokat, és ezek mellékleteit is tartalmazza. Az előterjesztésért a Gulyás Gergely által vezetett Miniszterelnökség felelős, de a munkaanyag véglegesítésében gyakorlatilag az összes szaktárca és egy sor más szerv – az OBH-tól kezdve az ügyészségen át a NAV-ig – részt vett. Hogy pontosan mikorra zárul le a kidolgozása, és kerül az Orbán-kormány elé, az nem derül ki, de információink szerint már a közigazgatási államtitkári értekezlet is tárgyalta október végén.

Drasztikusan karcsúsítani a kormányhivatalokat

A terjedelmes dokumentum tartalmaz olyan elemeket, amelyek ismerősek, mert már korábban is felmerült a szükségességük, de így összességében, komplex javaslatcsomagként nem volt ismert. Ehhez képest a tervek szerint már 2020. március 1-től ebben az új struktúrában kellene ügyeket intéznünk a hivataloknál. Ráadásul miközben részletesen ismertetik, hogyan szabnák át az állami szervezetrendszert, óhatatlanul leleplezik, a mostani milyen alapvető problémákkal küzd. Ez már csak azért is érdekes, mert a közvéleménynek szóló, hangzatos nyilatkozatokban jellemzően agyondicsérik saját szervezetüket, míg a hétköznapi tapasztalat sokszor kevésbé pozitív például az „egyablakos” ügyintézéssel kapcsolatban.

A javaslat döntően megváltoztatná a fővárosi és megyei kormányhivatalok jelenlegi működését. A kormányhivatalok feladatai eddig is több lépcsőben változtak, főleg, mert létrehozásuk óta egy sor tennivalót toltak át hozzájuk. A javaslat készítői viszont belátták, hogy a hivataloknak sokkal hatékonyabban,

kevesebb – de érdemi – feladattal és nem utolsó sorban kevesebb kormánytisztviselővel kellene működniük.

A feladatkör szűkebbre szabása, racionalizálása érdekében:

• kimondják, hogy „indokolatlan”, hogy egyes feladatokkal továbbra is a kormányhivatalok vesződjenek, ezért ezeket átteszik szakmai szervezetekhez, kamarákhoz, anyakönyvvezetőkhöz, de olyan feladat is van, ami a NAV-hoz kerülne át,
• más feladatokat pedig egyszerűen törölnének, így megszűnne több engedélyezési eljárás, és a jövőben elég lenne több esetben is az egyszerű bejelentés, például az egyéni vállalkozóknál.

Akinek nem tetszik, menjen bíróságra

A járási, illetve Budapesten a fővárosi kerületi hivatalok felett található megyei kormányhivatalok tehermentesítése érdekében további lépéseket terveznek, hogy ezek még inkább a szakkérdésekre tudjanak koncentrálni. Ezek közül a legfontosabb változás, hogy mint másodfokhoz, ide lehet fordulni a járási/kerületi hivatal döntéseivel szemben. Ám ezt szigorítanák: "2020. március 1-től a kormányhivatalok, illetve a járási hivatalok által hozott hatósági döntések esetében kerüljön kizárásra a fellebbezés lehetősége" – olvasható az előterjesztésben. Arra hivatkoznak, hogy ha elsőfokon rögtön a fővárosi és megyei kormányhivatal járt el, akkor 2017 óta már nem is volt lehetőség arra, hogy közigazgatási úton vigye tovább az ügyet az érintett. Ezzel viszont gyakorlatilag valamennyi kormányhivatali/járási hivatali rendszerben született döntéssel szemben megszűnne a közigazgatáson belüli jogorvoslat.

Így ha valaki az ügyében született döntést nem akarja annyiban hagyni, jövő márciustól csak az a lehetősége maradna, hogy a határozatot bíróságon támadja meg. Ettől a kormányhivatalok munkaterhének jelentős csökkenését várják, ami valószínűleg be is fog jönni, hiszen a „sima” fellebbezéssel szemben pert indítani sokkal bonyolultabb, rendszerint költségesebb, és sokan ódzkodnak a bíróságra járkálástól. A közigazgatáson belüli jogorvoslat teljes elkaszálását az anyagban viszont azzal indokolják, hogy ezzel „a notórius fellebbezőket” fogja visszatartani a közigazgatási perek „szigorú formakényszere”.

Átalakul a hatósági ellenőrzési rendszer

Jelentős és az esetek többségében felesleges munkateher

– így minősítik azt, hogy a kormányhivataloknak jelenleg túl sok mindent kell ellenőrizniük. A kötelező ellenőrzések jelentős részét valamilyen jogszabály írja elő, ehhez jönnek még a bejelentések alapján vagy a hivatalból induló vizsgálatok. Ráadásul egy sor tevékenységet vagy intézményt jellemzően évente kell ellenőrizniük, pedig a javaslat készítői is előismerik: „előzetesen tudható, hogy az érintett ügyfél tekintetében változás nem történt”, érdemi eredmény így nem várható.

Ez „hatalmas terhet” jelent humánerőforrásban, nem beszélve a költségekről, utazásról, ezért az előterjesztés szerint:

• megszűnne egy sor ellenőrzés, például egyes engedélyezési eljárásoknál, ezeket a jövőben egyszerű bejelentéshez kötnék. Így csak indokolt esetben vizsgálódnának, például ha tudomásukra jut valamilyen szabálytalanság. „Ez a rendszer az ügyfelek részéről erősebb jogszabálykövetést feltételez” – ismerik el, amit azzal kényszerítenének ki, hogy ha az ellenőrzés során jogsértést találnak, akkor súlyosabb szankciót alkalmaznának.
• más ellenőrzések maradnának, de lazábban, például egyes intézmények éves kötelező ellenőrzésére a jövőben csak 3 évente vagy „esetileg” kerülne sor – kivételt jelentenek az olyan speciális területek, mint például a gyermekvédelem, ahol maradna a szoros felügyelet.

Visszapasszolják a rendőrségnek a szabálysértéseket

2012-ben jelentős változás volt, hogy az úgynevezett általános szabálysértési feladatokat a kormányhivatalok, majd az újonnan felállított járási (fővárosi kerületi) hivatalok vették át. A tervezet azonban ezeket újra a rendőrségre bízná, amit többek közt azzal indokolnak, hogy az ilyen kisebb súlyú szabályszegéseknek „nagyobb súlyt adna”, ha a rendőrség járna el.

Ezzel nyilván megszabadítanák a hivatalokat egy csomó munkától, de az előterjesztésben a Belügyminisztérium szembement a javaslattal, el szeretnék érni, hogy ezek az ügyek maradjanak járási hatáskörben. A módosítással ugyanis az amúgy is súlyos létszámhiánnyal küzdő rendőrségnek kellene eljárnia olyan kis súlyú ügyekben, mint amikor valakit azért vesznek elő, mert nem járatja óvodába vagy iskolába a gyermekét.

Megszűnne több „feleslegesen fenntartott” igazolvány

Az észszerűsítés érdekében azt javasolják: felül kellene vizsgálni, hogy a fővárosi és megyei kormányhivatalok útján kiadott igazolványokat „miért és meddig szükséges önállóan megtartani”. „Az e-személyi igazolvány 2016. január 1-jei bevezetése óta három év telt el, ugyanakkor változatlanul önálló kártyaformátumban létezik a lakcímkártya, az adókártya és a TAJ-kártya” – indokolják a hatósági igazolványok revízióját. Sőt, intézkedéseket javasolnak annak érdekében, hogy "azok a hatósági igazolványok, amelyek az e-személyivel (az adókártyához és a TAJ-kártyához hasonlóan – a szerk.) kiválthatóak lennének – például a vállalkozói igazolvány vagy a diákigazolvány – szintén kerüljenek megszüntetésre”.

MTI / Balogh Zoltán

Vállalja fel a kormány, hogy kötelező – és adjon hozzá kártyaolvasót

Ehhez további informatikai fejlesztések kellenek, „de ezek már az e-személyi bevezetése előtt megkezdődtek, és a mai napig nem értek eredményt” – mondják ki. Az államnak ezért fel kell lépnie például úgy, hogy az e-személyi-igazolvány olvasására alkalmas kártyaolvasóval látja el az állami intézményeket.

MTI / Máthé Zoltán

Egy sor nemzetközi példát sorolnak fel, hány helyen használják hatékonyan az integrált megoldást, ahol az új típusú személyi igazolványban tüntetnek fel adatok sorát, így a lakcímet is. A digitalizációban hasító Észtországban a személyi igazolványoknak széles azonosítási és aláírási funkciójuk van: nemcsak az alapvető személyes adatok, de a tömegközlekedési e-bérlet és a tb-kártya is az igazolvány chipjébe van integrálva. De ezzel szavaznak a választáson, online be tudnak tekinteni vele a kórházi leletekbe, ezt használják elektronikus banki ügyintézéshez és az elektronikus adóbevallás benyújtásához is.

Egymással leveleznek a hivatalok az ósdi informatika miatt

A javaslatban ezzel is elismerik, hogy miközben a hivatalok feladatköre egyre bővült, és próbálták a szervezetet egységesíteni, ez informatikai téren „kevéssé” sikerült. Így „számos területen a 2011 előtti, ágazatonként, sőt egyes területeken még azon belül is elkülönülő szigetszerű működés maradt fent”.

Ez nemcsak az állami hivatalokban dolgozóknak komoly nehézség, de az ügyeket intéző embereken, cégeken is csattan. A javaslat készítői tisztában vannak azzal, mennyi felesleges kör van jelenleg. Az anyagban is leírják: a különféle eljárásokban olyan adatokat, így „dokumentumokat kérnek be az állampolgároktól, egy másik szervtől, sőt, van, hogy a kormányhivatalon belüli, másik szervezeti egységtől, amit maguk is kinyerhetnének az állami rendszerekből”.

MTI / Máthé Zoltán

Már ha ez az informatikai rendszerek kompatibilitása miatt lehetséges lenne. Még érzékletesen ismertetik is a munkaanyagban, hogy e helyett mi történik: még ha elérhető is a hivatal számára a szükséges nyilvántartás összes adata, ezeket nem tudják „átemelni saját rendszerükbe”. Az előterjesztésben ezért azt javasolják, hogy a hatóságok számára közvetlenül hozzáférhetővé kell tenni azokat az állami nyilvántartásokat, adatbázisokat, amelyek adataira egy-egy eljárás során szüksége van. Az olyan esetekben pedig, ahol ugyanazt a tényt kell évente igazolni, ott a jövőben elegendő lenne ezt akkor megtenni, „ha az ügyfél élethelyzete megváltozott”.

Bezzeg más országokban

Az anyag részét képező jogszabályban már azt is rögzítették, milyen szakrendszerekhez kell hozzáférniük, csakhogy ennek meg kell teremteni az informatikai hátterét. Ez komoly fejlesztést, illetve anyagi ráfordítást igényel, amit a közigazgatásért felelős Pintér Sándor belügyminiszter feladata lesz felmérni, Varga Mihály pénzügyminiszternek pedig gondoskodnia kell a forrás megteremtéséről „hazai és európai uniós források figyelembevételével”. Az informatikai „összekötések” jogi szabályozásának 2021. január 1-re hatályba kell lépnie – olvasható a tervezetben.

Horváth Szabolcs

Hihetetlenül sok humán erőforrást, ügyintézési időt és költséget spórolnának meg ilyen elengedhetetlen fejlesztéssel a magyar hivatalok, és mennyivel egyszerűbb lenne az ügyintézés mindannyiunknak. Pár példa magából a javaslatból:

• a személyi adat- és lakcímnyilvántartás a legszéleskörűbb, ezzel minden más szakrendszert össze kellene kapcsolni. Ehelyett a kormányablakokat keresi meg a többi hatóság és hivatal az adatokért, holott nekik az ügyfelek „egyablakos”, gyors kiszolgálása lenne a feladatuk.
• a földhivatalokban elérhető ugyan az előbbi nyilvántartás, hiszen minden egyes bejegyzés előtt ebből ellenőrizniük kell az adatokat. Csakhogy ezt egyesével, kézzel viszik be az ingatlan-nyilvántartásba.
• A szociális ügyintézőknek még csak hozzáférésük sincs a lakcím-nyilvántartáshoz, pedig a különféle ellátások megállapításánál erre szükség lenne.
• Hiába jár általában együtt a szociális ellátás és az az egészségbiztosítási jogviszony, a kormányhivatalok az egyes szociális ügyekben jelentéseket írogatnak az egészségbiztosító felé, mert a két nyilvántartás nincs összekötve. De ez a helyzet a közgyógyellátási igazolvány kiállításánál is, amiről két szerv levelezget ahelyett, hogy az egyiknél rendelkezésre állna minden szükséges információ.
• A bölcsődei ellátáshoz a szülőknek kell – ráadásul nevelési évenként – benyújtani a családi pótlék, gyes-gyed igazolásokat, pedig az informatika rendszerek összehangolásával ez is elkerülhető lenne.