Önkéntes alapon osztják szét a Földközi-tengeren érkező menedékkérőket az erre vállalkozó országok, erről állapodott meg hétfőn négy uniós tagállam Máltán. A dolognak azonban itt még nincs vége, a téma hamarosan az uniós belügyminiszterek elé kerül, ahol az olasz kormányváltás miatt fő szövetségese nélkül maradt a magyar kormány. Mivel a megállapodás éppen a kvóták miatt tiltakozó tagállamokról veszi le a felelősséget, nem vetít túl sok jót előre, hogy a magyarok továbbra is brüsszeli bevándorláspárti hadjáratról beszélnek.
Négy uniós tagállamnak elege lett, és megoldotta a menekültproblémát a többiek helyett – röviden így lehetne összefoglalni azt a megállapodást, amit hétfőn kötöttek Franciaország, Olaszország, Málta és Németország belügyminiszterei. Ennél azonban fontosabb következményei is lehetnek az elfogadott dokumentumnak, akár Magyarország számára is.
Az már régóta nyílt titok, hogy az Európai Unióban jelenleg érvényben lévő dublini menekültügyi rendszer teljesen csődöt mondott. Ez alapján a kérelmeket abban a tagországban kellene elbírálni, ahol a menekültek először az EU területére léptek, a 2015-ös válság idején azonban ez teljesen kivitelezhetetlen volt a görögök számára. Finoman szólva nem volt siker a kötelező kvótarendszer sem, hiszen azt mások mellett Magyarország sem volt hajlandó betartani, sőt, bírósághoz is fordult, az önkéntes felajánlások pedig szintén nem érkeztek a tagállamok döntő többségétől. Itt két év alatt 40 ezer embert kellett volna elosztani, Magyarországra 1294 menekült jutott volna.
Ahogy a menekültek száma csökkent, úgy sikkadt el a menekültügyi reform is, ezzel viszont a teher legnagyobb részét viselő tagállamok – Olaszország, Spanyolország, Málta és Görögország – lényegében magukra maradtak. Tengerpartjaikra továbbra is érkeznek a menedékkérők, elosztási mechanizmus híján azonban nincs hova menniük, a kormányok pedig egyre kevésbé tudnak megbirkózni a feladattal.
Ironikus módon a közvélemény csak akkor kezdett el újra felfigyelni a problémára, amikor Matteo Salvini volt olasz belügyminiszter lezárta a tengeri határokat, és egyetlen olyan hajót sem engedett kikötni, amely kimentette a tengerről a bajba jutott embereket. A hajók gyakran hetekig hánykolódtak a Földközi-tengeren, ha pedig ellentmondtak a szabályoknak, és emberiességi okokból mégis kikötöttek, súlyos büntetés és őrizetbe vétel várt a személyzetre.
Nem vártak tovább
Salvini bukásával az új olasz kormány megnyitotta ugyan a kikötőket, az alapprobléma azonban nem oldódott meg: a kimentett emberek kérelmét el kell bírálni, őket pedig az eljárás idejére el kell helyezni. Erre keresett most választ a német, az olasz, a francia és a máltai belügyminiszter, akik úgy döntöttek, nem várnak tovább a többi tagállam segítségére, hanem
megoldják a helyzetet maguk.
A megállapodás teljes szövegét nem hozták nyilvánosságra, de a lényege az, hogy a parton felvett embereket – kivéve azokat, akik biztonsági kockázatot jelentenek – az érkezésüktől számított négy héten belül szétosztják a résztvevő tagállamokon belül. A menekültügyi eljárást a befogadó országok folytatnák le, és ők is szállítanák őket haza, ha nem lenne megalapozott a kérelmük.
Nagyjából 10 ezer ember elosztásáról lehet szó, a korábban kiszivárogtatott hírek szerint az érkezők negyedét a franciák, a másik negyedét pedig a németek vállalták magukra. Fontos, hogy a megállapodás csak hat hónapra szól, és egyáltalán nem kötelező. A hajókat a tervek szerint forgó rendszerben fogják befogadni a kikötők, ez viszont nem vonatkozik azokra, akik saját erejükből, gumicsónakon érik el a partokat.
A megállapodás hatalmas lépés Olaszország és Málta számára, akik régóta szorgalmazták, hogy segítsenek rajtuk a tagállamok.
Olaszország most már nincs egyedül
– kommentálta a történteket Luciana Lamorgese olasz belügyminiszter.
Kérdés azonban, hogy meddig tartható egy olyan rendszer, ahol mindössze néhány tagállam próbál segíteni azokon, akik a legnagyobb terhet viselik.
Jelentkezők kerestetnek
A választ már el is kezdhetik keresgélni az Európai Unió belügyminiszterei, hiszen a megállapodás téma lesz október 7-én kezdődő csúcstalálkozójukon is. És nemcsak azért, hogy értékeljék, abban is reménykednek, hogy újabb tagállamok is csatlakoznak az elosztási mechanizmushoz. A németek abban bíznak, hogy akár 12-14 uniós ország is beszállhat, ami nem is alaptalan, hiszen korábban Horvátország, Finnország, Írország, Litvánia, Luxemburg és Portugália is jelezte, hogy szívesen segít.
A máltai dokumentum nem csak azért számít történelminek, mert négy év után végre tényleg történik valami menekültügyben. Megkötése egyrészt azt jelenti, hogy a németek és maga az Európai Bizottság isr ájött, hogy az eddigi rendszer nem működik, másrészt olajág is a közép-európai kormányok, különösen Magyarország számára, akik az elejétől kezdve elutasították a kvótákat. A résztvevő tagállamok ezzel gyakorlatilag átvették a felelősséget a magyar kormánytól, és helyettük is befogadják a menekülteket.
A magyar kormány egyelőre nem tűnik túl hálásnak a segítségért. Hollik István kormányszóvivő pedig a keddi sajtótájékoztatóján arról beszélt, hogy „Európa vezetésének nem betelepíteni kell a migránsokat, hanem kiszállítani őket a saját hazájukba”.
A politikus szerint Magyarország a menekültek hazaszállításában szívesen vállal feladatot, de arról szó sem lehet, hogy részt vegyen a betelepítésben és a kötelező szétosztásban. Azt sem felejtette el megemlíteni, hogy „a távozó bevándorláspárti Európai Bizottság az utolsó heteit is arra használja fel, hogy áterőltesse a kvótamegállapodást a tagállamokon”.
Arra viszont már nem tért ki, hogy az új Európai Bizottság hivatalba lépésével a menekültügy egyáltalán nem fog lekerülni a napirendről Brüsszelben. Ursula Von der Leyen bizottsági elnök már a megválasztási előtt elmondott beszédében is leszögezte: egyik fő feladata az lesz, hogy teljesen megreformálja az uniós menekültügyi rendszert. Ezzel pedig nemcsak a dublini megállapodásra, hanem a kvótákra is gondolt.
És miközben nyilvánvaló, hogy a menekültek betelepítését nem lehet kötelezővé tenni (ezt eddig sem akarta senki), könnyen megtörténhet, hogy lassan az lesz a kérdés, hányan maradnak azok, akik a látható kompromisszumkészség ellenére továbbra is támadják a brüsszeli menekültpolitikát. Magyarország a jelek szerint egyelőre kitart, ám - Salvini taktikai bukása után különösen - megtörténhet, hogy a kormány egyre csak fogyatkozni látja majd maga körül az "ellenállókat".
Kvótaper: így érvelt Magyarország a tárgyaláson
