Szombaton elnököt választ magának az LMP. Annyira elfogytak az emberek, hogy női társelnök már nem is lesz.
Nem így indult ez – mondta lemondóan egy egykori LMP-s, aki ott volt az alapításnál.
A nevét nem akarta elmondani, „kár lenne belerúgni egy fetrengőbe”, de azok az egykori és jelenlegi LMP-sek, pártpolitikusok, akik a párt körül megfordultak és akikkel az elmúlt napokban beszéltünk, egyetértettek abban, ha az elnökválasztás nem is, de az elkövetkező hónapok sorsdöntőek a párt számára.
De az LMP története tényleg nem így indult.
A Lehet Más a Politika 2009-ben alakult párttá, a tagok Esztergom-Búbánatvölgyben, egy panzióban döntöttek erről, a párthonlap szerint azzal a nem titkolt szándékkal, hogy beteljesítsék „a rendszerváltás utáni politika be nem tartott ígéreteit. Zöldpártként határoztuk meg magunkat, melynek három alappillére a részvételi és képviseleti demokrácia minősége, a társadalmi igazságosság, valamint a környezetvédelem és az ökológiai fenntarthatóság.” A zöldpárti irányvonaltól hol hosszabb, hol rövidebb ideig eltért a párt, a politikai kicsapongásokat pedig megsínylette az LMP.
A 2009-es EP-választáson 2,61 százalékot szereztek, ami akkor abból a szempontból siker volt, hogy ismeretlen alakulatként ezzel betörtek a politikai életbe, meg is előzték az SZDSZ-t. A 2010-es országgyűlési választáson közel négyszázezren voksoltak az LMP-re, majdnem 7,5 százalékot szereztek.
Akkor két párt robbant be, a Jobbik és az LMP. Mára mindkét közösség óriási válságban.
Már az első ciklusban megtörtént az első szakítás a párt életében. A 2011-es, Millás tüntetésekből kinőtt Együtt 2014 és Bajnai Gordon csatlakozásra hívta az LMP-t is. A Schiffer András vezette csoport elzárkózott, de többen (Karácsony Gergely, Jávor Benedek, Szabó Tímea például) hajlottak a csatlakozásra. Kenyértörés lett a megosztottságból, ekkor jött létre a mai Párbeszéd.
2014-ben az országgyűlési választáson a párt 5,34 százalékot (és 269 414 szavazatot) kapott, a nem sokkal későbbi EP-választáson pedig 5,04 százalékot (és 116 904 voksot). Önállóan indultak, kimaradva az MSZP-Együtt-DK-Párbeszéd összeborulásból, a végeredmény újabb Fidesz-kétharmad lett. A ciklusban állt össze a Szél Bernadett–Hadházy Ákos társelnökpáros, akik a párt olyan ismert arcai lettek, amire Schiffer András óta nem volt példa. 2018-ra sokáig próbálkoztak az ellenzék pártjai azzal, hogy 1) együttműködés igen, de 2) akkora lebőgés, mint négy éve, ne legyen. Egyik sem jött össze. Az LMP 7,06 százalékot és 404 429 szavazatot szerzett tavaly árpilisban.
Az LMP-ben akkor is döntés született arról, hogy egyedül indulnak, azonban a Szél-Hadházy páros próbált egyezkedni a többi ellenzéki párttal, elsősorban a Jobbikkal. De végül mindkét párt külön indult. Volt, aki visszalépett, például Kassai Dániel, őt kizárták a pártból. (Kiderült, nem zárhatták volna ki, így helyreállították a párttagságát, mire ő maga lépett ki.) A választások után megindult a szalámizás (értsd: fegyelmi eljárások) a párton belül, sorra hagyták ott a pártot ismert és meghatározó politikusok, távozott Szél Bernadett és Hadházy Ákos is. Az új páros a párt élén Keresztes László Lóránt és az LMP-be csak nagy nehezen beengedett, MSZP-ből érkező Demeter Márta lett.
Velük vágtak neki az EP-választásnak.
A harmadik Fidesz-kétharmad után a közvélemény erősen támadta azokat, akik nem léptek vissza, így biztosan nyerhetőnek hitt (vagy remélt) körzetekben sem sikerült nyernie az ellenzéknek. Elsődleges célpont az LMP volt, ekkor a Jobbikra kevesebb ágyútűz érkezett.
A mostani EP-kampányban az LMP Vágó Gáborral és a leporolt zöld arcélével próbálkozott. Ami Európában átütő sikert hozott, az Magyarországon csúfos kudarc lett. Vagy lehet, az LMP-t már a klímaválság sem mentette meg, mindenesetre története legrosszabb eredményét érte el a párt az EP-választáson, az indulók közül csak a Munkáspártot sikerült megelőzniük.
Az LMP-nél a valódi ellenzéki pártnak csak erős képzelőerővel hihető Mi Hazánk és a Kutyapárt is jobb eredményt ért el. Mindössze 75 498 választó gondolta úgy, hogy érdemes az LMP-re voksolni, a párt 2,18 százalékot ért el. Le is mondott az elnökség.
A szavazók elszivárogtak, elsősorban a Momentumhoz.
Amikor Kassai Dániel kilépett az LMP-ből, nem távozott búcsú nélkül. „Utoljára még kiálltam azokért a volt és jelenlegi LMP-s tagokért, akiket meghurcolt az Etikai bizottság. Írtam egy beadványt, amiben az Etikai bizottságot arra kértem, hogy a bírósági ítélet alapján helyezze hatályon kívül a korábbi jogszabálysértő ítéleteit a következő személyek vonatkozásában: Tenk András László, Ságodi Zoltán, Schmuck Erzsébet, Ungár Péter, Szél Bernadett, Ábrahám Júlia, Doszpoly Botond, Hadházy Ákos.” Az LMP hajthatatlan volt, nem változtattak a kizárt és szankcionált tagok elleni határozatokon. Ez is kellett ahhoz, hogy mivel nem volt érvényes jelölés, női társelnök nélkül maradnak. Schmuck Erzsébet indult volna, de ő egy
etikai bizottsági döntés miatt nem viselhet párttisztséget.
Így elnöknek Kendernay János és Ferenczi István indul. A szombati országos tisztújító gyűlésen kettejük közül választanak vezetőt. Kendernay korábban harmadik volt a párt EP-listáján, Ferenczi önkormányzati képviselő Kispesten.
Ferenczi az Azonnalinak adott interjújában nemrég beszélt az LMP kanyarjairól is:
„Ha az ember körülnézett az előválasztás eredményhirdetésének estéjén a közönségen, azt a régi baloldalt látta, akik ellen az LMP megfogalmazta magát: Magyar György, Gréczy Zsolt, Molnár Zsolt, és a többiek. Nem ezen elvek szembeköpése, ha az LMP végül mégsem a magát ugyanezen szereplők ellen megfogalmazó Puzsér Róbert főpolgármester-jelöltségét támogatja?
Nem kevés időnk lesz arra, hogy azt szálazgassuk, hol melyik kanyarban mit rontottunk el az utóbbi fél évben: jelölések, támogatások, visszalépések, előválasztás. Erre egy bővített mondat nem elég, legyen elég annyi, hogy nem a legkellemesebb érzés ezen figurák társaságában itt lenni – ezért is emlegette anno Karácsony Gergely az Unicumot. De ha félig viccesen megfordítjuk a kérdést, azt látjuk, hogy a valamikori egységes LMP ledobott egy deszantot az MSZP-re, és most felhasználta annak maradékát és felhajtóerejét, hogy behajózzon egy tulajdonképpen zöld főpolgármesterjelölttel őszre.”
Arra a kérdésre, hogy mi vinné az LMP-t öt százalék fölé (a Nézőpont szerint három, a Závecz szerint 2 százalékon a párt), Ferenczi azt mondta, le kell zárniuk az előző tíz évet. „Be kéne látnunk, hogy az eddigi kísérletek a falnak mentek, ebből le kéne vonni a tanulságot. Ami ebből menthető, azt meg kéne menteni, és jó tempóban átadni a stafétát egy fiatalabb politikai generációnak. A másik pedig az, hogy őszintén ki kell mondanunk, hogy egy zöld párt, egy ökopárt a nyilvánvaló konzervatív, népies, anarchokonzervatív és liberális vonásai mellett jó részben egy baloldali párt.
Szerezzük vissza a bizalmat, legyen megint jó érzés LMP-snek lenni és az LMP-re szavazni, legyen több rock and roll és techno az LMP-ben.”
A rock and roll és a techno, ahogy a zene úgy általában, akkor az igazi, ha sokan csinálják. Sok az LMP-nél pedig nem rockerből vagy technósból van, de még csak nem is szavazóból, hanem követhetetlen irányváltásból és párton belüli széttartásból.
Ezért a kérdés most az, megmarad-e a párt.
Az LMP most ott tart, hogy:
- ugyan beszálltak a közös, ellenzéki együttműködésbe, de Ferencvárosban megy a kavarás, előbb a helyi LMP, majd a teljes párt beállt Baranyi Krisztina mögé, így ott előválasztás jön;
- Moldován László egykori LMP-tag tervezi az indulását Erzsébetvárosban, ahol az ellenzék – így egykori pártja is – már mást támogat;
- kiszálltak a pécsi ellenzéki együttműködésből, saját jelöltet indítanak a városban;
- kifaroltak Puzsér Róbert mögül és közölték, elfogadták a baloldali előválasztás eredményét, tehát beálltak Karácsony Gergely mögé;
Önkormányzati választás: megrekedtek a tárgyalások az ellenzéki pártok és az LMP között
