Szinte már gyanús, hány alkalommal vétózott meg, opponált a magyar kormány olyan határozatokat, döntéseket szövetségi rendszerekben, az EU-ban, vagy az ENSZ-ben, amelyekről elvileg konszenzus van. Csak az elmúlt másfél év történéseit vettük át, de bőven akadt mit listázni. A magyar kormány lassan az EU legnagyobb trollja címre pályázhat.
Nem szavazta meg a Fidesz négy Európa Tanácsban ülő tagja (Németh Zsolt, Csöbör Katalin, Tilki Attila és Nacsa Lőrinc), hogy a szervezet vizsgálja ki a 2017 októberében megölt máltai újságírónő halálát. A vizsgálatot az indokolja, hogy úgy tűnik, egyes máltai felelősök mintha érinthetetlenek lennének. A közgyűlés ennek ellenére megszavazta a vizsgálatot.
Enyhe kifejezés, hogy nem ez az első eset, hogy a Fidesz racionális okokkal alátámasztható döntéseket vétóz meg különböző okokból különböző nemzetközi szervezetekben.
Négy nappal ezelőtt épp a nők elleni erőszakról szóló Isztambuli Egyezményt nem ratifikálta (ismételten) a Fidesz. Azzal magyarázták, hogy a szövegben két passzust nem tudnak elfogadni – az egyik a menekültekről szól, a másik pedig a társadalmi nemekől. A kormánypárt ezeket a pontokat "tisztázná", s szerintük ezután lehetne ratifikálni az egyezményt – a Fidesz amúgy azt nyilatkozta: határozottan elutasítják a nők elleni erőszakot, és a kormány az egyezményben foglaltakat meghaladó mértékben védi az áldozatokat. Az egyezmény 2014-ben lépett életbe, de Törökország már 2012-ben, elsőként elfogadta, 2018-ban viszont még 11 ország, köztük Magyarország sem ratifikálta, és ez a mai napig így van.
De menjünk vissza a Fidesz tavalyi, újabb kétharmados győzelméig! A diadalittas párt még akkor áprilisban megvétózta az EU–Afrika-egyezményt az aláírás előtt közvetlenül. Az egyezmény épp az illegális migráció visszaszorítását tűzte ki célul, amivel elvileg a kormány is egyetért. Ám mégis megvétózták, mert nem ítéli el a migrációt elég erőtejesen. Egy tagállam vétója pedig megakasztja az egész EU-döntéshozatalt külpolitikai kérdésekben, így végül ki kellett húzni az EU konkrét vállalásait.
Szintén tavaly a kormány vétóval fenyegetett egy olyan EU-s szöveget, ami figyelmeztette volna a magyar kormánnyal nem sokkal korábban 800 milliárdos üzletet nyélbe ütő Kínát, hogy tartsa be az emberi jogokat. A jelentést a magyar tiltakozás miatt alacsonyabb szinten, a pekingi tagállami nagykövetek írták csak alá – a magyar kivételével –, így diplomáciai szempontból kisebb lett a tiltakozás súlya.
A klímaválságról is sorra születnek az egyre jelentősebb nemzetközi szintű jogszabályok és határozatok. A múlt heti EU-csúcson épp a 2050-re kitűzött konkrét szén-dioxid-kibocsátási stopról döntött volna az EU, de a csehek, a magyarok, a lengyelek és észtek vétója miatt ez meghiúsult. Miért? Mert "óriási kiadásokkal járna, és hatalmas terheket róna a magyar iparra", szólt a kormány érvelése – a HVG-ben pedig arról olvashatunk, hogy a kormány ezt a vétót az uniós költségvetési tárgyalások egyik ütőkártyájaként akarja használni.
Szijjártó Pétertől Gulyás Gergelyen át Áder Jánosig több csatornán is próbálta az arcvesztést magyarázni a Fidesz, ami leginkább azt bizonyította, hogy valóban oltani kell a tüzet.
De nem ez volt ez első környezetvédelemhez kapcsolódó fideszes különvélemény, még 2018 októberének végén az Európai Parlament arról döntött, 2021-től tiltsák be az egyszer használatos műanyag eszközöket. Az EP 571:53 arányban támogatta az ötletet, a Fidesz tartózkodott. Mindezt annak ellenére, hogy nem sokkal korábban a kormány illetékesei is hasonló célokat fogalmaztak meg.
2018 decemberében – a rabszolgatörvény elfogadása idején – csak kísérletet tett a kormány egy uniós szerv létrehozásának megfúrására – az Európai Munkaügyi Hatóság nem tetszett a kabinetnek. 20 millió külföldön dolgozó EU-s állampolgár érdekeit képviseli ez a szervezet, ami a magyarokén kívül a svédek tiltakozását is kiváltotta. A magyar szakszervezetek örültek, de a kormány nem, szokás szerint szuverenitási kérdésnek kezelték, hogy "a munkaügyi ellenőrzés kikerülne a tagállami hatáskörből". Ez a Fidesz szerint megengedhetetlen, sőt, "a magyar munkavállalók és munkáltatók érdekét is sértené, ha egy uniós intézmény, a helyi sajátosságok ismerete nélkül intézkedne". A hatóság végül felállhat, központja pedig Pozsonyban lesz – ennyit a V4-es együttműködésről.
A nemzetközi szintű folyamatokból való kihátrálás fideszes példája az ENSZ migrációs csomagja is. Hollik István kormányszóvivő ekkor azzal magyarázta a kabinet kilépést a tárgyalásból, hogy a jogállamiság kérdésében a magyar kormány mindig is nagyon körültekintő volt.
2019-ben sem változott a trend, a migrációra való utalás miatt február közepén a kormány megakadályozta, hogy egy EU–Svájc (!) határozat létrejöjjön. Itt egy három hónapos egyeztetés végén makacsolták meg magukat, emiatt: „A Tanács elégedettséggel ismeri el az EU és Svájc közötti együttműködést a nemzetközi migráció terén, beleértve a mozgások kezelését, a menekültek áthelyezését, és a kérdés globális szintű kormányzásának kialakítását". Más kérdés, hogy két nappal később a kormány mégiscsak belement abba, hogy aláírja a – változatlan szöveggel beterjesztett – megállapodást.
Egy idő után aztán az EU türelme is elfogyott. Május elején közös nyilatkozatot adott volna ki, amely elítélte volna Izraelt: "az Európai Unió súlyos aggodalmát fejezi ki a kétállami megoldást veszélyeztető jelenlegi trendek miatt". Ekkor a palesztin tüntetők halálát is elítélték volna, de a kormány jó szokását megtartva, az utolsó pillanatban, bámiféle magyarázat nélkül vétót emelt (ugye külpolitikában teljes konszenzus kellene). Ekkor az EU úgy döntött, ezt a döntést figyelmen kívül hagyja, és közös állásfoglalásként olvassa fel a tiltakozást. Azért is lehetett ez, mert a kormány az EUobserver szerint ekkor már két év alatt ötödik alkalommal tett volna keresztbe Izraelt érintő EU-s kérdésekben – a magyar külügy amúgy összesen kilenc alkalommal blokkolta egy, Kelet-Jeruzsálemre vonatkozó bizalmas, belső jelentés elfogadását.
Mint látható, ez csak az elmúlt másfél év termése, és könnyen lehet, hogy bővíthető lenne a felsorolás. A magyarokat megvédő, a rendre a vita pártján álló magyar kormány egyrészt érezhetően belpolitikai használatra áldoz fel nemzetközi célokat, másrészt különböző játszmákra használja a nemzetközi szövetségi, alapvetően bizalmi viszonyra alapuló szervezetek határozathozatalait, akár azon az áron is, hogy épp a hosszú távú célok megvalósítását blokkolja. Mindezt egy olyan szövetségi rendszer tagjaként, amelynek céljaival elvileg egyetért.
Itt a magyarázat: a rezsicsökkentés miatt vétózta meg a kormány az uniós klímacélokat
