Hétfőn a hírek szerint a Hableány roncsánál talált holttestet hoztak fel a dél-koreai búvárok. A hajóba bemenni azonban továbbra is életveszély a búvárok szerint, ha pedig napok múlva elkezdhetik a roncs kiemelését, akkor a hajótest roskadhat össze.
Nincs egyetértés a dél-koreai és a magyar búvárok, hatóságok között abban a kérdésben, hogy lemerüljenek-e az elsüllyedt Hableány roncsaihoz, vagy egyenesen megpróbáljanak-e behatolni a hajóba – hangzott el a dunai hajótragédia hétfői sajtótájékoztatóján. A dél-koreaiak megpróbálnák, a magyar hatóságok megpróbálnák erről lebeszélni őket.
Hétfő délután dél-koreai búvároknak sikerült felhozniuk a víz alól egy áldozatot. Egyes sajtóhírek szerint a holttest nem a roncsban, hanem a folyó fenekén volt, ezt a TEK kedden reggel helyesbítette azzal, hogy a testet a hajó egyik ablakán keresztül emelték ki, anélkül, hogy a roncsba bementek volna. Miután a magyar búvárok hétfőn megtalálták, egy bójával megjelölték. Ezek után a koreaiak emelhették ki a vízből honfitársukat.
A holttestek egy része továbbra is a hajóroncsban lehet, márpedig Vámosi Antal, az Ipari Búvárok Országos Szövetségének (IBOSZ) elnöke azokkal a mentésirányítókkal ért egyet, akik szerint nem jó ötlet ilyen erős sodrás mellett egy féloldalra dőlt hajótestbe behatolni, mert valószínűleg elgörbültek az acélszerkezetek, betörtek az ablakok, a hajóban lévő bútorok is egymás hegyén-hátán vannak. Ezek mind kockázati tényezők, különösen a jelenlegi vízbeli látási viszonyok (ahogy a mentést irányító TEK vezetője, Hajdu János is mondta: 0 centiméter) mellett életveszélyes.
A víz 14,4 km/h-s sebességgel rohan most a Dunában, miközben Vámosi szerint 7 km/h-s sebesség felett csak árnyékoló elemek alkalmazásával kerülhet szóba, hogy esetleg merülnek az ipari búvárok. De a 27,5 méteres Hableányt nem olyan egyszerű leárnyékolni, esetleg kisebb, a hajótestet szakaszonként leárnyékoló eszközt lehetne bevetni.
A másik tényező a folyó magas vízállása: most 520 centi az apadó Duna vízszintje, a búvárok 300 centiméter alatt szoktak merülni. Ezt a magasságot a folyó szerdán-csütörtökön érheti el. (Ez a magasság hangsúlyozottan a part menti mérőállásoknál mért értékeket jelenti, a Duna közepén, ahol a Hableány fekszik, 8-9 méteres most a víz.)
Ugyanígy a folyó apadásakor lesz lehetséges, hogy a Clark Ádám hajódaru a helyszínre érjen – ez az a monstrum, amivel akár egy 200 tonnás tárgy is kiemelhető a vízből. Az már a hétfő délelőtti, a mentést irányító TEK által tartott a sajtótájékoztatón elhangzott, hogy a jelenleg a helyszínen lévő Táncsics hajódaru nem elég erős a hajó kiemeléséhez: 50 tonnás a névleges teherbírása, de ez kevesebb a darukar végén, és a hajó 55 tonnát nyom.
Elértük a Clark Ádám úszódarut működtető HSP Hídépítő Speciál Építőipari Kft. (HSP) szakemberét, Földes Tamást, aki írásban válaszolt a kérdéseinkre. Ahhoz, hogy a szerencsétlenül járt hajót megközelítse a daru, a Margit híd a szűk keresztmetszet, ez alatt kellene elférnie, ám ehhez 400 cm-es vagy annál alacsonyabb vízállás kell. Budapestre az előrejelzések június 8-ára, azaz szombatra jeleznek 391 cm-es vízállást. A Clark Ádámnak nem ez lesz az első ilyen feladata, több hajó kiemelésében is segédkezett, például az SL 2537 jelű, 2013-ban elsüllyedt osztrák bárkáéban. A Clark Ádám előnye, hogy képes magát rögzíteni a mederhez, szakkifejezéssel "az anyahorgonyait ledobva tudja magát a mederfenékhez rögzíteni".
A következő kérdés, hogy hogyan emelik ki a roncsot. Először úgy kísérelhetik meg a kiemelést, mondja Vámosi Antal, hogy a hajó két elülső és hátsó része (az orr és a tat) alatt is átvezetnek a búvárok egy-egy drótkötelet, majd a két hurkolt végű kötelet a Clark Ádám daruhorgára akasztják. Ha ez nem megoldható, akkor a másik módszer az lehet, hogy a gépházon át fúrnak egy lyukat, és azon vezetik át a drótkötelet, amin keresztül felemelik a hajót. A kikötőbakokhoz viszont nem szabad drótkötelet rögzíteni, mondja Vámosi, azokat nem ilyen terhelésre tervezték.
Mindezt annak figyelembevételével kell kivitelezni, hogy a hajó lényegében bármikor kettétörhet, ahogyan annak a veszélyét a TEK-et vezető Hajdu János is igyekezett aláhúzni hétfőn. Egy hetven évvel ezelőtt épült hajótestről van szó, amely sérülhetett, deformálódhatott, és félő, hogy a kiemelést sem éli túl sértetlenül. A hajó gyomrában fekvő holttesteket azonban meg kellene óvni attól, hogy a víz sodrása kivigye őket.
Az, hogy a hajó megvizsgálását, és a kiemeléshez előkészítését a búvároknak esetleg rossz látási viszonyok között kell megtenniük, szinte természetes, mondja Vámosi, ugyanis már hozzászoktak ehhez. Igaz, amikor nincs áradás, a Duna vizében ennél jobbak a látási körülmények (és jobbak, mint a Tiszában), mert a folyó medre kavicsos, így nyugodt időszakban három méterre is el lehet látni. Ám ahhoz, hogy a mostani zavaros víz megint leülepedjen, 1-2 hétre volna szükség.
Kérdés az is, hogy milyen állapotban lehetnek a holttestek a hajóban, nem tenne-e kárt bennük a hajóroncs kiemelése. Egy igazságügyi orvos szakértő elmondta a hvg.hu-nak, négy nap után egy ilyen hőmérsékletű vízben még csak a bőr károsodik kisebb mértékben, a testben pedig elindul a bomlás, de még csak enyhén. A fulladásos halál és a víz miatt az áldozatok beazonosítása nem biztos, hogy arcról sikeres lehet, de ilyenkor általában nem is így, hanem ruházatról, értéktárgyakról, ékszerekről, tetoválásokról azonosítják be az elhunytakat. Végső soron pedig DNS-mintából lehet megtudni a személyazonosságot.
Várják a merülést, ezrével törlik az olcsó utakat - így látják a hajótragédia fejleményeit Dél-Koreából
