Kedden két olyan határozatot tett közzé az Alkotmánybíróság, amelyben a törvények kifogásolt pontjait ugyan nem semmisítette meg, de kimondta: a jogszabályok hiányosak, a törvényhozók mulasztást követtek el, és ezt helyre kell hozniuk.

Csaknem két évvel ezelőtt 53 ellenzéki képviselő kért felülvizsgálatot a köznevelési törvény módosítása ellen, amely szűkített egy kedvezményt. Az úgynevezett Taigetosz-törvény bevezetése óta csak az úgynevezett sajátos nevelési igényű, azaz mozgásszervi, érzékszervi, értelmi vagy beszédfogyatékos gyerekeket mentesíthetik egyes tantárgyakból, vagy mindegyikből az osztályzatokkal történő értékelés és minősítés alól. Velük ellentétben a korábban ugyanígy kezelt beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő tanulók, és mások, akik egyéni adottságuk, fejlettségük alapján az ilyen mentesítésre szintén rászorulnának, ebből kimaradtak.

A képviselők szerint ez árt az ilyen gyerekeknek, és hátrányosan különbözteti meg őket. A szakminisztérium ezzel szemben azt mondja, hogy a változtatás éppen az érintett gyerekek fejlesztését, felzárkózását segíti elő, mert az ő állapotuk nem végleges, mint a fogyatékosoké.

Az Alkotmánybíróság többsége egyetértett ezzel: a nem fogyatékos, de nehézségekkel küzdő gyerekek általános mentesítési lehetőségének megszüntetése nem sérti az alaptörvényt, de minden azért még sincs rendben. Az említett törvény ugyanis a mentesítésből kihagyott gyerekek számára további kedvezményeket ígért, ám ezekről azóta sem született jogszabály.

Emiatt „a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő tanulók általános szabályoktól eltérő számonkérését akkor sem teszi lehetővé a jogalkotó, amikor az egyéni szempontok, adottságok, képességek figyelembevétele szakértői véleménnyel alátámasztható, indokolható lenne”. Vagyis az országgyűlés „mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet idézett elő”. Mindezt azért, mert „a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő gyermekek, tanulók számára nem alkotott az egyéni szempontok megfelelő mérlegelését lehetővé tevő olyan további kedvezményszabályokat, amelyek maradéktalanul biztosítják felzárkóztatásukat és esélyegyenlőségük megvalósulását”. Ezt június végéig pótolni kell.

A másik panaszt 2016-ban nyújtotta be egy érintett vállalkozó a lakóházaknál végzett kéményseprést lényegében államosító törvény ellen, amelynek alapján az illető hosszú távú szerződését az önkormányzat felmondta, ezzel sértve a vállalkozói szabadságot, és kárt okozva neki. Az Alkotmánybíróság szerint azonban a kéményseprést senki nem tiltotta meg a vállalkozónak, csak az önkormányzattal szűnt meg a szerződése. A kormány szerint ellátási zavarok indokolták, hogy az iparosok helyett az állami katasztrófavédelem vegye át ezt a tevékenységet az állampolgárok házaiban, míg az egyéb építményekben tovább dolgozhatnak a kéményseprő vállalkozók.

A törvény ugyanakkor az Ab határozata szerint hiányos, mert „nem teremti meg a felmondással érintett kéményseprő-ipari szolgáltatók számára a felmondásból eredő, a szerződő felek között a szerződés jogszerű megszüntetésére tekintettel alkalmazandó elszámolási szabályokat”.

Pedig ilyenkor, ha egy törvény erejénél fogva mondanak fel élő szerződéseket, „amennyire lehet, mindegyik fél méltányos érdekeit figyelembe kell venni és a jogalkotói beavatkozás nem okozhat a céljával nem indokolható hátrányokat”.

Érdekes, hogy csaknem négy évvel ezelőtt az azóta elhunyt Rubovszky György az igazságügyi bizottság elnökeként bele akarta íratni a törvénybe, hogy a kéményseprők kárait külön jogszabályban kell rendezni. De ezt – tekintélyes kormánypárti politikus esetében nagyon szokatlan módon – sem a Belügyminisztérium, sem a két illetékes országgyűlési bizottság nem támogatta.