1999-ben tartotta első évértékelőjét Orbán Viktor, azonban az még teljesen visszafogott volt. Az első viccet a 2000-es évértékelőjében mondta el, ami így hangzott:

Bizonyára ismerik azt a történetet, hogy két ember áll a folyó két partján. Egyik átkiabál a másiknak: "Mondja, hogy jutok át a túlsó partra?" Mire a másik: "A túlsó partra? Hiszen ott van!"

Később jött egy újabb, szimpla vicc a csigákról:

Bizonyára önök között is többen ismerik azt a híres történetet a két csigáról az autóút mellett, amikor az egyik azt mondja a másiknak, hogy át kellene menni a másik oldalra, de a másik lemondóan így válaszol: azt nem lehet, oda születni kell.

Abban az évben mondta szállóigévé vált mondatát is:

A jövő céljait tíz pontban gyűjtöttem össze: mindenkinek lehessen három gyereke, három szobája és négy kereke,

de az, hogy "már a jövőnk sem a régi", nem maradt fenn.

20 méterrel arrébb épített híd

A következő két év poénok szempontjából nem volt érdekes, az elveszített választás után, 2003-ban viszont megérkeztek a székely viccek és beszólások az akkori kormánypártokra, vegyesen is:

Eszébe jut az embernek ilyenkor az a történet, amikor talán valahol Székelyföldön megkérdezik az öregembert, hogy szerinte iszik-e a hal vizet. Hogyan is állunk a mellébeszéléssel, ezért jutott eszembe a történet. Nahát, iszik-e a hal vizet? Az öreg gondolkodik, majd kiböki: "hogy a hal iszik-e vizet, azt nem tudom, de hogy alkalma van rá, az biztos".

Illetve egy sima beszólás az MSZP-SZDSZ kormányra:

Olykor már az ember néha arra gondol, hogy talán még az esztergomi hidat is hajlandóak lennének lebontani, csakhogy húsz méterrel odébb ők építsék újjá

Túry Gergely

2004-ben a jóléti rendszerváltáson élcelődött:

Sokan emlékeznek még a régi történetre: a derék magyar tüzes, mozog a pártértekezleten, feszíti valami nagyon, majd kiesik a padból, mindenképpen hozzá akar szólni. végre szót kap: tessék mondani, benne vagyunk már a kommunizmusban vagy lesz még rosszabb is? Tessék mondani, benne vagyunk már a jóléti rendszerváltásban, vagy lesz még rosszabb is?

Elhulló új kifejezések

A stílusa alapján 2005-ben egyre magabiztosabbnak tűnt:

A modern Magyarországot most már hantaméterben kell mérni.

illetve:

Egy régi zenésztörténet eszembe is jutott, amely arról szól, hogy a vak zongorista beszélget a nagyothalló dobossal. A vak zongorista megkérdezi, hogy „Táncolnak-e már?" Mire a nagyothalló dobos: – „Miért, játszunk?" Nos kedves barátaim, néha így érezte magát az ember 2004-ben.

A nagyotmodás ellen a nagyothallást ajánlotta orvosságként, "akik pedig a veretesebb ritmusba szedett mondatokat szeretik, azok ismételgessék azt, hogy „omlásában súlyos a légvár".

Az újabb vesztes választás előtt, 2006-ban némi önkritikát is megengedett magának a Fideszről:

Nem vagyunk már olyan fiatalok, hogy mindig igazunk legyen.

Bánkuti András

Orbán nyeregben

A Gyurcsány-kormány kezdődő válsága utáni évben, 2007-ben új szlogent hirdetett:

Fizessenek a hazugok!

- de ez sem ragadt meg. Hozott viszont egy erős Lenin idézetet:

Miért van az tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy látva stratégiai ágazatok felvásárlását, nekem mindig egy régi Lenin-idézet jut az eszembe. Így hangzik: "A kapitalisták azok, akik eladják nekünk azt a kötelet, amire majd felakasztjuk őket."

2008-ban a szimpla vicceknek leáldoztak, az állatos vonal viszont tartotta magát:

Attól, hogy egy macska a saját farkát egyre gyorsabban kergetve körbeforog, még egy jottányit sem jut előre.

Gyurcsányék is megkapták:

A bajok gyökere ott van, hogy ma azok építik a kapitalizmust, akik húsz évvel ezelőtt riogattak vele, és pontosan olyanra is építik, mint amilyennel riogattak bennünket.

hvg.hu

2009-ben jött az első istentiszteletes poénnal - később is volt egy ehhez hasonló -:

Nem szeretnék abba a helyzetbe kerülni, mint az a történetbeli lelkész, aki miután hosszan beszélt, az istentiszteleten lévő gyermek megrángatta édesapjának a kabátját, s megkérdezte, mikor fejezi már be a bácsi. Az apa csak annyit mondott: fiam, már befejezte, csak nem tudja abbahagyni.

Hosszan vezetett fel egy poént Gyurcsányékra kihegyezve: egy vezetők körében készített kutatást idézett, ahol a többség legnagyobb titka az volt, nem ért ahhoz, amit csinál, blöffökkel érte el pozícióját és retteg, hogy lebukik.

Én nem állítom, hogy a megkérdezettek kizárólag a magyar kormány tagjai lettek volna, de valahogy ezt érezni ma a magyar politikában

- csapta le a labdát.

Gyurcsány Pisti

Az első kétharmad előtti évértékelőjében egymás után sütötte el a vicceket, erős poltikai áthallással.

"A szocialisták gyakran fölteszik a kérdést, miért van szükség elszámoltatásra. Erről nekem mindig Pistike jut az eszembe, aki megkérdezi a tanárnőt:

- Tanárnő, miért kell nekem dolgozatot írni?
- Azért, mert ha pofára osztályozok, nagyon rosszul jársz!"

Számmágia

Az első kétharmados győzelmet követő évben, 2011-ben tartotta Orbán Viktor a 13. évértékelőjét, ezen többször és hosszan poénkodott. Az elsőt idézzük:

Szerencsére nem vagyunk babonásak, pontosabban úgy állunk a babonasággal, mint Fülig Jimmy, aki azt mondta, idézem őt: „Én nem vagyok babonás, és nem hiszek a badarságokban, mert aki minden hétfőn hármat köp kelet felé egy barna kavicsra, azt nem érheti rontás.”

Bődey János

Ez évre ezt a bölcsességet tartogatta:

Nem kezdhetjük a disznóvágást a disznótoros vacsorával.

A bot jó végén, 2012-ben

Hosszú lesz, itt-ott meredek, úgyhogy csatolják be az öveiket - kezdte Orbán, aki több beszéde elején is szabadkozott hogy hosszú lesz vagy esetleg unalmas. Ebben az évben a pikírt megjegyzések és bölcsességek taroltak:

• Európa lassan olyan lesz, mint az alkohol: nagy célokra inspirál, és megakadályozza, hogy elérjük azokat.
• Az adósság jó üzlet, ha az ember a bot megfelelő végén van.
• Megfigyeltem, hogy a jól végzett munka jutalma a még több munka.
• Ahogy a zseniális Wayne Gretzky tanácsolta: ne oda korcsolyázz, ahol a korong éppen van, hanem oda, ahol lesz!

Stiller Ákos

2013, a sziporka éve

2013-ban mondta Orbán darabra a legtöbb, a közönség szórakoztatására szánt üzenetet:

• Amikor Cegléden jártam nem is olyan régen, azt mesélték, hogy egy feleség az 50. házassági évfordulóra, az aranylakodalomra készülődve neheztelő hangon felrótta a férjének, hogy sohasem mondja neki, hogy szereti. Mire az öreg csak annyit válaszolt: egyszer már mondtam, ha változás lesz, majd szólok.
• Az államadósság persze, tisztelt Hölgyeim és Uraim, még mindig magas, ha a szánkig nem is ér már, de szügyig még benne állunk, hogy az ördög vinné el azokkal együtt, akik összehozták, de nem viszi, így ez a munka is ránk marad.
• Aki fél, azt megharapja a kutya, ledobja a ló, sőt még a roller is.
• Egyszer azt jegyezték fel, hogy Ronald Reagan első kormányülésén azt mondta, két dolgot utálok, az inflációt és a kommunizmust, ezekkel kezdjenek valamit. A mi dolgunk, a magyar kormány dolga nem ilyen egyszerű.
• Van olyan, hogy néha leparancsolják az embert a parancsnoki hídról vagy a kormánykerék mellől – erről én is tudnék mesélni –, de a hajó közös, ezért ilyenkor is evezni kell, és nem durcásan ügyeskedni a fúróval a hajófenékben.
• Azt sem felejtjük el, hogy előtte mindennek az ellenkezőjét ígérték. Nem felejtjük el, hogy nyolc éven át hazudtak a magyaroknak, ahogy ők fogalmaznak: reggel éjjel, meg este. Ebben is lehet valami logika; vannak dolgok, amelyek az emberi értelmet egyszerűen felülhaladják.

2014-től visszatérnek a székelyek és a 2004-es poénok

"Egyszer Erdélyben a kocsi ablakán kihajolva a feleségem megkérdezte egy öreg székelytől, hogy hová visz ez az út. Azt mondta, nem visz ez sehová, mi magunk megyünk rajta" - idézte fel Orbán, majd újra elsütött egy 2004-ben is elmondott viccet és történetet.

A 2015-ös beszédben egy Bence György idézettel szállt bele a liberálisokba:

A liberálisok nagyon toleránsak, csak a fasisztákkal szemben kérlelhetetlenek. Ja, hogy rajtuk kívül mindenki fasiszta? Arról ők nem tehetnek. Igen, meg kell értenünk, hogy a liberális politika csak kétféle véleményt ismer: az övét és a helytelent.

És egy bölcsesség a végére:

Egyszer egy tanítvány megkérdezte a mestert: „Sokat kell-e még várni, hogy a dolgok jobbra forduljanak?” Mire a mester azt mondta: „Hát, ha várunk, akkor sokat.”

Ki olvas még Esterháyzt? Mondjuk Orbán Viktor

A mai kultúrharc hevében is érdekes, hogy Orbán Viktor 2016-ban még Esterházyt idézett:

Kis magyar pornográfia című könyvből – fiataloknak mondom: Esterházy – kiolvashatjuk, milyen a jó politikai beszéd. A jó politikai beszédnek, mondja ott Gerő elvtárs – fiataloknak mondom: ötvenes évek –, olyan tervről kell szólnia, amely nem kerül sokba, nagy meglepetést kelt, és a népnek is örömet okoz. Mire Déry Tibor azt válaszolja neki, hogy a Duna-híd egyik oszlopára akassza fel Farkas Mihályt, a másikra pedig saját magát. Ez nem kerül sokba, nagy meglepetés lesz, és a népnek is örömet szerez.

Túry Gergely

2017-ben nem volt túl poénkodós kedvében. Visszaolvasva a legerősebb hasonlata a nyitott társadalomhoz kötődött.

A gazdasági önvédelem szabályainak lebontásával a rókákat beengedik a tyúkólba, hogy szabadon versenyezhessenek. Arról pedig seki sem tehet, ha folyton a rókák nyernek.

2018-ban erősen ráfordult Sorosra

Az újabb kétharmados győzelem árnyékában Orbán mert magán röhögtetni:

49 nap, és itt a választás. Ráadásul idén harminc éve, hogy megalakítottuk a Fideszt. Ezeket kellene a következő percekben ügyesen összehangolni. De nem azért jöttünk ide, hogy együttérzésünket fejezzük ki az előadóval az ő intellektuális problémái miatt, hanem azért, hogy meghallgassuk, amit mondani akar.

De még ennél is jobban gúnyolta az ellenzéki pártokat. Az LMP-t emeltük ki:

Van nekünk olyan pártunk is, amelyiknek annyi a mondanivalója a világról, hogy lehet más. Zseniális meglátás! De hogy milyen legyen, azt tőlük aligha tudjuk meg, mert annyira mások, hogy azt sem tudjuk, jobb- vagy baloldaliak, nemzetiek vagy internacionalisták, azt sem tudjuk, ki van bent, és ki van kint, olyan nagy a jövés-menés.

Az évértékelő beszédekben alig emlegetett Soros György az utolsóban már hangsúlyosabb volt:

A napokban a Soros-hálózat egyik főideológusa, az Európa Tanács emberjogi főbiztosa elkottyantotta, hogy titokban már évekkel ezelőtt meghirdették a Soros-féle embertípus kitenyésztésének programját, ahogy ők szerényen mondják, ha én ki tudom mondani: a homo Sorosensust, ami magyarul annyit tesz, Soros-féle embertípus.

És a választás elé egy kis útravaló:

A gyűlölet nem visz felfelé, csak lefelé. Mint az ismert viccben az ember, aki leugrik az ötvenedikről, és zuhan lefelé, azzal nyugtatja magát: eddig minden rendben, eddig minden rendben…