Egyetlen pillanatra volt teljes egyetértés szerdán az Országgyűlésben, amikor Gyöngyösi Márton, a Jobbik frakcióvezetője hozzászólhatott a két órája tartó üléshez, és azt mondta

a demokrácia megcsúfolásának lehet mindenki a tanúja.

A Fidesz soraiból tapsoltak, mert úgy érezték, a demokráciából az űz gúnyt, aki nem hagyja kibontakozni a parlamenti többség akaratát. Az ellenzék pedig azért tapsolt, mert szerintük a kormánypártok tiporják lábbal a demokráciát, amikor számos szabályt és eljárásrendet megszegve erőszakolják át a Házon a törvényjavaslataikat. Ezen a ponton pedig mindenki vérmérséklete vagy politikai véleménye szerint dönthet:

• a többség akarata szent és annak útjába állni pofátlanság,
• a kisebbséget is megilletik jogok a parlamentben, azokat nem lehet félresöpörni.

Aki a többséggel, vagyis a Fidesszel tart, gondoljon arra, hogy egyszer még ez a politikai közösség is lehet kisebbségben, és akkor szüksége lesz olyan eszközökre, amelyekkel álláspontjának érvényt szerezhet, vagy legalább kellő súllyal rögzítheti nemtetszését a történelemkönyvek számára. Aki a kisebbséggel, vagyis a jelenlegi ellenzékkel tart (leszámítva a Mi Hazánk mozgalom narancsos mezében a padsorok között megbúvó négy képviselőt), az emlékezzen erre akkor is, amikor majd vissza kell állítani a parlamentarizmus játékszabályait, és azoknak kell adni jogokat, akikkel ő személyesen nem ért egyet.

Csak a parlament méltóságára ne merjen hivatkozni senki sem!

Nem, a szerdai napon ezt a Házat nem érte szégyen, mindössze látszott rajta végre az, amivé vált. A törvényhozás épp olyan lett, mint annak bő száz éve épített díszlete: végtelenül elnagyolt, dicső múltat hazudó, kongó üresség. A kormánypártnak azért van rá szüksége, mert a parlamenti többségével élve demokratikus döntéshozatalnak mondhatja nyers hatalomgyakorlását. Ezen a fórumon szentesíti a hatalom a Szájer József iPadjén írt alkotmányt, tölti fel fideszes komisszárokkal a függetlenségüket vesztő intézményeket, alkot törvényt magánvállalkozások ellehetetlenítésére, politikai ellenfelek elhallgattatására, egyetemek és civil szervezetek elkergetésére, vagy épp óvodás módjára hoz határozatot a Sargetini-jelentés ellen. És utána minden alkalommal komolyságot erőltet gúnyos arcára, hogy azt mondja az összes magyar és külföldi kamarába:

a PARLAMENT határozott így, a PARLAMENT választotta meg őt, a PARLAMENT küldött erős üzenetet…

Épp csak parlament nincs már. Azért csökkentették le a létszámát, hogy könnyebben tudják menedzselni a tagjait. Áttértek a képviselői indítványokkal benyújtott törvényekre, miközben a kormány interpellálja önmagát, a bizottságokból pedig Németh Szilárdok a kedvükre csinálhatnak showműsort, blokkolva azok ellenőrző szerepét. Úgy alkotják a napirendet, hogy Orbán Viktor negyedik miniszterelnöki székfoglalójára senki se reagálhasson (majd hisztirohamot kapnak, amikor a kormányfő csak 7 percben válaszolhat Judith Sargentinire), és boldog karácsonyt kínálnak, ha érdemi kérdést kapnak. Az ellenzék hevesebb megszólalóitól megvonják a szót, vagy súlyos pénzbüntetéseket oszt ki rájuk Kövér László. Ebben a Házban egy illedelmesen viselkedő ellenzékre persze szükség van, mert az még patinásabbá teszi az ott meghozott döntéseiket. De a felfogásuk ettől még az:

az Országgyűlés egy nagy fideszes frakcióülés, amelyen néhány ünneprontó is részt vehet.

A parlament nem szolgál fórumként, nincs benne valódi vita. A falak között a kétharmad szentesíti akaratát akkor is, ha éppen rendelkeznek a mandátumok 67 százalékával, és akkor is, ha éppen nem. Legfeljebb feles törvényben fogadják el azt, amelyhez nem áll rendelkezésre a kétharmados többség, vagy kártyaolvasó nélkül bonyolítanak le egymás után 150 szavazást. (Még jó, hogy ez sem az EP-ben történik, mert akkor felülvizsgálatot kérne az Orbán-kormány a nemzetközi fórumokon).

És van még egy funkciója a Háznak: a politikai kampányaik díszletéül használják azt. Rogán Antal rendezői utasítására végszavaznak a képviselők a fideszes médiának, hogy a hírfolyamban legyen miért a címlapon tartani a migránsokat, Brüsszelt és a korruptnak beállított ellenzéket. Valószínűleg nagyvonalúnak gondolják, hogy a parlament díszletként való használatát megosztják bizonyos fokon az ellenzékkel is. Lehet még Orbánt kérdezni, vagy akár be is olvasni neki. A felvétellel pedig felvághat az egyszeri képviselő a Facebook-rajongói előtt. A NER-t ez nem rengeti meg, inkább legitimálja.

Döntést csak a hatalom hozhat, a díszlet céljából viszont mindenki visszaélhet a parlament intézményével. Ez a Fidesz ajánlata. Szerdán, a közigazgatási bíróságokról és a túlóráról szóló törvények zárószavazásán ezzel a lehetőséggel élt az ellenzék, csak a Kövér által rájuk erőszakolt viselkedési normákkal szakított.

A magyar Országgyűlés ezzel elért a zsákutca legmélyére. Lehetett látni Orbánon és Kövéren, hogy szenvednek a helyzettől, de nem igazán tehetnek ellene. A fideszes többség aligha tud olyan új lépéseket kitalálni, ami korlátozza az ellenzéket, de kifelé is félig-meddig védhető lenne. Nem lehet az ellenzékieket mind kivezetni, kizárni, megbüntetni. Egy lehetőség van igazából: még ritkábban tartanak ülést, még jobban összecsomagolják a törvényeket, hogy minél rövidebb ideig tartson a kellemetlenség. Az ellenzék ebből pedig azt fogja megérteni: csak a még hangosabb botrány fáj a hatalomnak.

Nem marad a parlamentből más, csak a cirkusz.

A túlóratörvény elfogadása miatt kirobbant parlamenti botrányról és az azt követő tüntetésekről itt olvashatnak bővebben.