Nem javítana sokat a diákok idegennyelv-tudásán, ha a közoktatásban csak egy nyelvet tanulnának, de azt magasabb óraszámban, viszont számos problémát okozna, ha eltörölnék a második nyelvet a középiskolákban – vélik az általunk megkérdezett nyelvtanárok.
Kormányzati szinten is felmerült, hogy átcsoportosítanák a középiskolákban oktatott második idegen nyelv óraszámát az első nyelv tanítására – írtuk meg korábban. Ha ezt bevezetnék, akkor az óraszámot nem csökkentenék, de alapvetően egy nyelvet oktatnának, azaz a középiskolások heti 3-4 óra helyett 6-8 órában tanulnának angolul vagy németül.
A nyelvoktatás hatékonyságán valóban sürgősen javítani kellene, mert a magyaroknak csak a 37 százaléka beszél legalább egy idegen nyelvet, és ez a legrosszabb arány az egész unióban. Ráadásul ebben a kényelmes állapotban, úgy tűnik, elég jól el vannak a fiatalok: egyedül az Egyesült Királyságban élő fiatalok válaszolnak nagyobb arányban (74 százalék) igennel arra a kérdésre, kényelmesen érzik-e magukat úgy, hogy csak az anyanyelvüket beszélik. Rögtön utánuk a magyarok következnek, 49 százalékos aránnyal. (És, ugye, az angoloknál elég jelentős előny, hogy ők tudnak angolul.)
Nem az alacsony óraszám a probléma
Az egy nyelvre átállás kormányzati terve ugyanakkor elég meglepő, mert épp egy kormányzat által elrendelt kutatás mutatta ki, hogy nem az alacsony óraszámban kell keresni a sikertelen nyelvtanulás okát: az általános iskolákban 504 tanórát ülnek végig a diákok (ez nagyjából a V4-országok átlagának felel meg), a középiskolákban pedig további 432 tanórán vesznek részt, ez összesen 936 órányi – elvileg aktív – nyelvtanulást jelent.
Ennek pedig bőven elégnek kellene lennie ahhoz, hogy a tanulók sikeres nyelvvizsgát tegyenek, az Association of Language Testers in Europe nevű szervezet szerint ugyanis az alapfokú nyelvvizsgáig 350-400 60 perces órával kényelmesen el lehet jutni.
Francia-, olasz-, orosztanárok veszélyben
„Ez az egész egy látszatintézkedés lenne, egy befektetés nélküli rossz megoldás” – foglalja össze a véleményét egy vidéki gimnázium angoltanára, aki felhívja a figyelmet arra, hogy ha ezt bevezetnék, el kellene bocsátani a második nyelves (francia, spanyol, olasz stb.) kollégákat, és nem lenne elég az első nyelvet tanítók száma sem.
Ő úgy véli, sokkal hatékonyabb lenne – igaz, az nyilván pénzbe kerülne –, ha lenne valamilyen egységes mérés az általános iskola végén, ami alapján meg lehetne mondani, onnan milyen nyelvtudással mennek tovább a diákok a középfokú iskolákba. Továbbá szerinte nem ellehetetleníteni, hanem megerősíteni kellene (sőt mindenkinek lehetővé kellene tenni) a nyelvi előkészítő évfolyamot a gimnáziumokban. (Bár ez is nyilván pénzkérdés is.)
A nyelvtanításhoz nem ártana megoldani a pedagógushiány egyre nagyobbra duzzadó problémáját is. Elég aggasztó, hogy egy nyári felmérés szerint 408 magyar (kis)iskolában ma egyáltalán nem lehet angolt tanulni.
Berényi Milán, a Nyelviskolák Szakmai Egyesületének elnöke szerint azt is érdemes lenne megvizsgálni, hogy pozitív hatása lenne-e annak, ha a 4. évfolyamról a 2. vagy a 3. évfolyamra hoznák előre a nyelvoktatás megkezdését. (Igaz, ez is inkább mennyiségi megoldásnak tűnik, mintsem minőséginek.)
Ártana a nyelvi sokszínűség eszméjének
Egy fővárosi nyelvtanár-igazgató azt emeli ki kérdésünkre, hogy az egynyelvűsítés egyáltalán nem oldaná meg azt a problémát, hogy a magyarok közül kevesen beszélnek idegen nyelveket, viszont ártana a „nyelvi sokszínűség uniós eszméjének”.
Nagy probléma szerinte ugyanakkor a nyelvek folyamatos újrakezdése egy-egy új közegben: például a középiskola nagyon ritkán épít vagy tud építeni az általános iskolában megszerzett tudásra. Így állandó az újrakezdés még akkor is, amikor egy iskolán belül tanárváltás van, ami nem ritka eset. Ebből adódik az, hogy a nyelvtanulók és szüleik sokszor maguk sem hiszik el, hogy a közoktatásban meg lehet egy vagy több nyelvet tanulni – magyarázza. Ez persze jó hír a magántanárok és a piaci alapon működő nyelviskolák számára.
A nyelvtanár-igazgató sem mennyiségi, hanem minőségi problémát lát a közoktatásban a nyelvtanítás területén. „A közoktatásban általában ezer órát kap egy tanuló az első idegen nyelv megtanulására, ez idő alatt kellene eljutni egy minimum B1-es, vagyis az alapfoknál valamennyivel magasabb szintű nyelvtudásig. Nyelviskolai keretek között e cél elérésére a rendelkezésre álló óraszám fele is elegendő lenne.”
Tehát – erősíti meg – nem az óraszámot kell emelni, hanem a hatékonyságot javítani. Azzal viszont egyetért, hogy legyen az angol kötelező érettségi tantárgy (angolul mindenkinek tudnia kell!), de mint mondja: „el a kezekkel a második nyelvektől!”.
Nem beszélnek eleget
„Én a diákok sikertelenségét inkább módszertani hibával magyarázom: szerintem a mai napig nem beszéltetik eleget a célnyelven a diákokat a tanárok a tanórákon. Értem én, hogy nagy a tanagyag és haladni kell, és soha nem homogén egy csoport tudása, de az biztos, hogy sokkal hamarabb elsajátíthatnák az adott nyelvet, ha jobban koncentrálnánk a kommunikációs készségeikre, azok fejlesztésére” – mondja egy másik fővárosi nyelvtanár.
Ő is úgy véli, hogy egy nyelvet (és ez egyre inkább az angol lesz) nagyon jól meg kellene tanulniuk a gyerekeknek a gimnáziumban. De szerinte e mellett egy másikat B2-es vagy egy kicsivel az alatti szinten a legtöbb diák képes lenne elsajátítani.
Egyébként hozzáteszi, az a tapasztalata, hogy „a nyelvérzék kimerül abban, hogy valakinek jó-e a kiejtése, a többi már szorgalom, odafigyelés és bizonyos szempontból fenék kérdése. Aki gyorsan tanul nyelveket, mást is gyorsabban, könnyebben tanul”.
