Nem sokkal később már kényszergyógykezelés alatt állt, annak ellenére, hogy egyszer sem tanúsított önveszélyeztető magatartást. Az ombudsman szerint az illetőt leszedálták, holott ezt semmi sem indokolta volna. A beteg nemsokára hazament, de a kórház megkereste a jegyzőt, hogy vigyék vissza az intézménybe. Visszaszállítása után a beteget ismét teletömték gyógyszerekkel, majd amikor ismét hazament, már mentővel, rendőri kíséret mellett szállították vissza a pszichiátriára. Itt a korábbi két eset történései megismétlődtek, ismét szedálták, de már lakásának kulcsait is elvették tőle.

A páciens viszont nem hagyta ennyiben a dolgot, továbbra is ragaszkodott ahhoz, hogy haza szeretne menni, így végül rokonai felügyelete mellett hazaengedték. Székely László ombudsman szerint a történet több ponton is sántít a kórház szempontjából:

• kiderült, hogy az igazságügyi szakértő már a felvétel szükségességét, jogszerűségét vizsgáló hivatalos bírósági szemle elrendelése előtt, a beszállítás napján elkészítette a szakvéleményét, ami alapján elrendelték a beteg kötelező gyógykezelését,
• a szemlén, amelyen a beteg jelenlétében kellett volna határozni a gyógykezelés szükségességéről, a páciens részt sem vett,
• a döntés ellen a beteg 8 napon belül fellebbezhetett volna, de mivel a határozatot sem közölték vele, erről nem tudott, az ügygondnok pedig a megkérdezése nélkül lemondott a fellebbezési jogáról, így a végzés jogerőre is emelkedett.

Itt azonban még nincs vége: az ombudsman szerint az önkéntes felvételi kérelem formanyomtatványában – a szokásostól eltérően – szerepelt egy olyan kitétel, miszerint aláírásával a beteg automatikusan lemond a bírói szemle megtartásáról. A beteg kémiai kényszerítését pedig és azt, hogy nem engedték neki elhagyni az osztályt, egyáltalán nem vagy csak hiányosan dokumentálták. Székely László szerint a felvételét önkéntesen kérő betegnek ráadásul joga van ahhoz, hogy akár a kezelőorvos tájékoztatását is mellőzve elhagyja a gyógyintézetet.

A kiemelt képünk illusztráció.