Egy ítélkezési napon két figyelemkeltő döntést hozott az Európai Unió Bírósága a lengyel és magyar igazságszolgáltatás kapcsán. Kádár Andrással, a Helsinki Bizottság társelnökével elemeztük, hogy a luxemburgi székhelyű bírák hatékonyabban védhetik-e a hazai jogállamiságot, mint a könnyen megállítható "Brüsszel"?
Az unión belül a tagállamok igazságszolgáltatása kölcsönösen megbízik abban, hogy a partnerországokban tisztességesen ítélkeznek, illetve emberhez méltó körülmények között működik az ítéletvégrehajtás. Magyarán szinte automatikusan adják ki egymásnak az európai elfogató paranccsal keresett elítélteket vagy körözött személyeket. Az Európai Unió Bírósága most két útmutató íteletében pontosította az uniós jogot:
- Egy ír bíróság kérésére kimondták, hogy Lengyelországban olyan fokú az igazságszolgáltatás függetlenségének csorbulása, hogy megtagadható körözött lengyel polgárok kiadása, ha ügyükben feltételezhető a politikailag motívált eljárás.
- Egy német bíróság kérésére pedig kimondták, hogy Magyarországon a börtönviszonyok miatt kiadatás előtt vizsgálni kell, hogy az adott személy fogvatartásának várható helyszínén nem várnak-e rá embertelen viszonyok.
Kádár András, a Helsinki Bizottság társelnöke azt mondja, az ítéletekkel Magyarország és Lengyelország irányában megszűnt az a bizalom, amely a tagállami igazságszolgáltatások együttműködését gördülékennyé teszi. Mostantól minden kiadatásra váró magyar állampolgárnak joga megtudni, hol tartanák fogva, és ha ott nem adottak a tisztességes feltételek, úgy hazahozatalának megtagadását kérheti. A lengyel precedens pedig azt mutatja, ha Orbán nagy szeptemberi átalakításai a magyar bíróságok politikai elfoglalását céloznák, úgy Luxemburggal gyűlhet meg a bajunk.
Itt hallgathatja meg adásunkat:
