Déli szomszédunk megelégelte a turisták tízezreinek potyázását, és elkezdte határon túl is bevasalni a büntetéseket. Az sincs biztonságban, aki öt évnél régebben követte el a vétséget, az elévülést ott ugyanis más szabályok szerint számítják, mint Magyarországon.
Mivel levelezésre szinte kizárólag az internetet használja, a 30 éves Krisztina eléggé meglepődött pár hete, amikor nemzetközi ajánlott levele érkezett Horvátországból. A meglepetése, ha lehet, tovább fokozódott a boríték felbontása után: a magyarul írt, „bírósági eljárást megelőző fizetési felszólítás” tárgyú levél feladója, a pulai Shain Pacheco Vinkovic ügyvéd ugyanis egy 2011-es, tehát hét (!) évvel ezelőtti zágrábi parkolás ügyében kereste meg.
Bár Krisztina halványan emlékezett rá, hogy a horvát fővárosban járva hét éve valóban kapott egy parkolási büntetést, ennek messze az itthon megszokott ötéves elévülési időn túli érvényesítése megdöbbentette. De nemcsak ez, hanem a bírság különböző eljárási díjakkal növelt összege is: a közel 250 eurós büntetésnek ugyanis csak az egyötödét – 54,7 eurónyit – tette ki az elmaradt díjfizetés, 86 (!) eurót a részletes bontás szerint arra számláztak ki, hogy kiderítsék, ki a jármű tulajdonosa, 34-et adminisztrációs költségek címen, 68-at pedig arra, hogy magyarra fordítsák a felszólítást.
A zágrábi parkolási holding megbízásából eljáró ügyvédi levele egy fenyegetésként is értelmezhető bekezdéssel zárult: „a további bírósági eljárás elkerüléséhez a tartozást a levél kézhezvételétől számított 8 napos belül ki kell egyenlíteni”. A határidőn belüli pontos fizetés esetén a parkolási társaság a levél szerint lemond a késedelmi kamat követeléséről, a fizetés elmaradása esetén viszont – külön értesítés nélkül – a horvát bírósághoz fordul. A záró mondattal az ügyvéd külön is felhívta a figyelmet, hogy „a fizetés elmaradása esetén kifejezett megbízást kapott” a bírósági eljárás megindítására, amelynek minden további költsége is kizárólag a címzettet – vagyis Krisztinát – fogja terhelni.
Nem egyedi eset
A levél érdekessége, hogy két hónappal ezelőtt az összeg és a helyszín kivételével az első betűtől az utolsóig Krisztináéval egyező felszólítást kapott a hvg.hu munkatársa is – ugyanettől az ügyvédi irodától. A Zágráb helyett Sibenik városában és „csak” két éve elkövetett parkolási vétség után kiszabott bírság lebontása az ő esetében még hajmeresztőbb, mint Krisztinánál: itt csak 10 euró maga a büntetés, de a tulajdonos kiderítésért ugyanúgy 86, a fordításért és postázásért pedig 34-34 eurót kellett fizetni.
A felszólítást küldő ügyvéd mindkét levélhez csatolta a tilosban parkoló autó fotóját, bár Krisztina 2011-es esetéről ez egy elég nehezen kivehető, fekete-fehér fénykép, amelyen sem a dátum, sem a büntetőcédula nem látszik.
A felszólító levelekben közös az is, hogy a parkolási társaságok nevében eljáró Shain Pacheco Vinkovic egy közvetítőként felkért budapesti ügyvéd segítségét ajánlja a felmerülő kérdések tisztázására.
Hogy nem kevés hasonló behajtási próbálkozásról lehet szó, az a közvetítő dr. Kőszegi János irodájának honlapjáról is rögtön kiderül: egy-két eset miatt legalábbis aligha szenteltek volna külön menüpontot a horvát parkolási felszólításokkal kapcsolatos kérdéseknek.
Guess who!
A csokorba gyűjtött felvetések és válaszok közül a legfontosabb, hogy hogyan lehetséges, hogy öt év letelte után akarnak behajtani egy követelést. Az iroda válasza szerint azért, mert bár a követelés elévülése a horvát kötelmi törvény alapján ugyanúgy öt év, mint Magyarországon, annak kezdetét ott nem a bírság kiszabásától, hanem a fizetésre kötelezett autós beazonosításától számítják – márpedig ez a jelek szerint több évet is igénybe vehet.
Kicsit nehézkesebb jogi nyelven: „az idő alatt, amíg a kötelezett adatainak hiánya a követelés érvényesítését akadályozta, a követelés nyugodott”, vagyis az elévülési idő sem kezdett ketyegni. Visszafordítva köznyelvre, illetve Krisztina esetére: a zágrábi társaságnak hat évébe telt kideríteni, hogy kié a szabálytalankodó autó, de az elévülés egészen addig nem indult el, amíg a magyar hatóságoktól idén meg nem kapták az információt.
A horvát jog alapján ráadásul nem lehet reménykedni a magyar parkolási bírságolási gyakorlatban olykor beváló „lapításos elévülésben” sem: míg itthon érvényét veszti a követelés, ha fizető autós ellen egy éven belül nem indul végrehajtás, Horvátországban nincs ilyen. Sőt, ott a „hatvannapos szabály” sem érvényes: itthon a bírság akkor sem hajtható be, ha a parkolási szabálysértésről az elkövetésétől számított hatvan napon belül nem érkezett fizetési felszólítás, de déli szomszédunknál a „Mikulás-csomag” után már nincsen több értesítés. Az ügyvédi magyarázat szerint az ügyfél először akkor lett figyelmeztetve a parkolási díj megfizetésére, amikor járművét az egyértelműen megjelölt parkolóhelyen hagyta. Másodszor pedig, amikor annak szélvédőjén megtalálta a fizetési felszólítást a hozzá tartozó csekkel. „A parkolási társaságnak ezt követően további felszólítási kötelezettsége nincs, eljárhat a követelése érvényesítéséért” – áll a honlapon szereplő tájékoztatóban.
Lehet még rosszabb
A horvátok eljárását persze lehet vitatni, és megtagadni a befizetést, csak kérdés, hogy érdemes-e. Krisztina például azzal érvel, hogy a felszólító levélhez mellékelt fotón nem látszik a büntetőcédula, neki pedig akár lehetett is érvényes parkolójegye, amit viszont nem életszerű, hogy hét évig őrizgessen.
Mások azt a kérdést tették fel az ügyvédi iroda honlapján, hogy miért terhelik rájuk az irreálisan magas adminisztratív költségeket, mi közük van hozzá, hogy a horvát fél kivel, hogyan és mennyi idő alatt derít fényt az autó tulajdonosára. Az ismét a horvát kötelmi törvényre hivatkozó válasz szerint, ha valaki a fizetési felszólításban foglalt határidőben nem teljesíti a fizetési kötelezettségét, akkor az összeg jogosultja jogosan követelheti a behajtáshoz felmerülő költségei megtérítését.
Hogy a felvetéseket és a rájuk adott választ a horvát bíróság is azonosan ítéli-e meg, értelemszerűen nem tudni előre, a közvetítéssel megbízott magyar ügyvédi iroda mindenesetre az alábbi érveléssel igyekszik megkönnyíteni a hasonló felszólítást kapók „befizessem-e vagy sem”-döntését:
„Természetesen önnek jogában áll vitatni a követelést, vagy a rendelkezésre álló bizonyítékok bizonyító erejét, azonban célszerű szem előtt tartani, hogy egy peres eljárásban a kötelezettet terheli annak bizonyítása, hogy a parkolási díjat szabályszerűen megfizette. Pervesztesség esetén a peres eljárás további költségei (illeték, ügyvédi munkadíj) megfizetésére is kötelezheti a bíróság, mely további jelentős – jellemzően 500 euró körüli – költséget jelenthet az ön számára.”
Ezek után valószínűleg kevesen kockáztatják a nemfizetést, még akkor is, ha a parkolási társaságok, illetve az általuk megbízott behajtók adott esetben csak leleményes módon próbálnak hozzájutni követeléseikhez: ha tíz autósból öt inkább fizet, már nem jártak rosszul.
Az Európai Bíróság egy 2017. márciusi ítélete szerint egyébként a fizetési meghagyás az európai unió államaiban önmagában nem elég a tartozás behajtáshoz, de ha arról bírósági döntés születik, akkor igen.
A 444 egy hozzá forduló olvasó esete alapján már tavaly októberben arról írt, hogy nem véletlen, hogy a horvátok ilyen szervezett formában próbálják behajtani a bírságokat Magyarországon: az ország ugyanis több mint egy évtizede szenved a problémától, amit a parkolásért nem fizető turisták okoznak.
A Croatia Week 2013-as cikke szerint Zágrábot csak 2012-ben 566 ezer euróval (akkori összegen nagyjából 176 millió forinttal) rövidítették meg a nem fizető turisták, de a tengerparti települések nagy részén is hatalmas összegektől estek el a parkolási társaságok a behajthatatlan bírságok miatt. A lap 2014-ben arról is írt, hogy horvát ügyvédi irodák több európai uniós államban kerestek maguknak partnereket a behajtáshoz, és Németországban, Szlovéniában, valamint Olaszországban is felszólítások ezreit küldték ki.
Parkolj és fotózz!
A tanulság, így a vakáció és a horvátországi szezon kezdetén: lehetőség szerint ne potyázzuk el a parkolást, mert a büntetés, bizony utolér. A parkolócédulánkat biztos, ami biztos, fotózzuk le, a képet mentsük el! Ha máshová nem, hát a nyaralás képei közé, így évek múlva is visszakereshető lesz, szemben a 16 négyzetcentiméteres, szinte biztosan elkallódó parkolójeggyel. Ha mégis elmulasztottunk fizetni, akkor vegyük komolyan a felszólításban szabott határidőt, vagy ha jogtalannak érezzük a büntetést, fellebbezzünk, és a törvényes határidőn belül próbáljuk meg bizonyítani az igazunkat.
És ne csak Horvátországban: egy másik kollégánk egy tavalyi, firenzei parkolása miatt kapott nemrég egy 110 eurós – feltehetően egyébként jogtalan – fizetési felszólítást. Még jó, hogy ő volt olyan szemfüles, hogy lefényképezte az érvényes parkolójegyet, így most bizonyítékot is tudott csatolni a fellebezéséhez.
