Miért érezte magát egy hatalmas emésztőcsatornának Soros György? Mikor látta meg, hogy válságban van a globális kapitalizmus? Mióta gondolja azt, hogy a megoldás a nyílt társadalom? A kormány nemrég kezdte közellenségként beállítani Sorost, pedig a milliárdos-filantróp már majdnem két évtizede mondja, amit mond.
Andreas von Rétyi számára váratlan lehetett a siker. A legvadabb összeesküvés-elméleteket taglaló könyvei után az egyik irománya kasszasláger lett: a Soros Györgyről írt művéből egy hónapja ötezret vásárolt fel a Fidesz. A magyar származású szerző George Soros – A multimilliárdos globális hálózata és az általunk ismert világ vége című könyve egyetlen ponton sem találkozik a valóság síkjával, de amikor kiderült Orbán Viktor pártjának sajátos könyvbeszerzése, elgondolkodtam azon, hogy a magyar olvasó hozzáférhet-e anyanyelvén Soros György könyveihez, hogy megismerhesse a sokat emlegetett milliárdos eredeti gondolatait.
Hamar kiderült: igen. Az üzletembernek több könyve is megjelent magyarul, antikváriumban pedig sikerült beszereznem az egyik elsőt, az 1998-ban megjelent, itthon 1999 óta kapható A globális kapitalizmus válságát, amelynek alcíme az, hogy "veszélyben a nyílt társadalom". A magyar megjelenés évében Almási Miklós esztéta, filozófus egyetemi tanár azt írta a Népszabadságban, hogy “a könyv egészének gondolati anyaga, a globalizálódás mai formáit támadó elemzései olyan eredetiek, annyira telibe találják a jelen alapproblémáit, hogy analíziseit nem lehet lesöpörni az asztalról. Már csak az események logikája miatt sem.”
Könyvében Soros egy hosszú előszó és bevezető után leírta az akkori gazdasági válságok természetét, és tárgyalta a nyílt társadalom eszméjét, amelyet mai kifejezéssel Soros-tervnek is nevezhetnénk. Így kezdte írását:
Könyvem megírásának eredeti célja életfilozófiám ismertetése volt. Sikeres üzletemberként kerültem be a köztudatba, később jótékonyságaim tettek híressé. Néha már úgy éreztem magam, mint egy hatalmas emésztőcsatorna: az egyik oldalon befelé áramlott a pénz, a másikon kifelé, holott a két fázis között bonyolult gondolati folyamatok zajlottak le.
Választ adott arra is, miért írta meg kötetét. Mindig arra törekedett, hogy megértse, milyen világban él, 1998-ban pedig úgy gondolta, előbbre jutott a megértés folyamatában, amit másokkal is meg szeretne osztani. Az 1997 júliusában kezdődő, Thaiföldön kezdődő pénzügyi válságig csak ráérősen vizsgálgatta – ahogy ő fogalmaz – a kapitalista rendszerek fogyatékosságait, de egészen 1998 augusztusáig, az orosz pénzügyi összeomlásig nem vette észre, hogy felbomlóban a kapitalista rendszer.
Úgy vélte, nyílt társadalomra azért van szükség, mert globális gazdaságban élünk, miközben globális társadalmunk politikai szervezettsége siralmas. “Nem tudjuk megőrizni a békét, és képtelenek vagyunk a pénzpiacok túlkapásait ellensúlyozni. E kettő nélkül pedig a globális gazdaság szükségképpen összeomlik.” Soros szerint a globális gazdaság fejlődését nem hangolták össze a társadalom fejlődésével, és a politikai, illetve szociális alapegység nemzeti szintű maradt.
A nemzetközi törvények és intézmények egyszerűen csak léteznek, de nem elég erősek ahhoz, hogy megakadályozzák a háborút vagy az emberi jogok eltiprását.
Majdnem húsz évvel ezelőtt Soros bizonytalanságot látott a világban, azt, hogy egyetlen állam sem tud szembeszállni a globális pénzpiac hatalmával. Következtetése az volt, hogy a nemzetközi pénzügyi rendszer eleve magában hordozza a válsághoz vezető tényezőket, ezért a pénzügyi piacoknak a világban játszott jelenlegi szerepe radikális felülvizsgálatra szorul. Nagy kérdés, hogy azóta történt-e bármi előrelépés ezen a téren.
Dacára minden negatívumnak, Soros szerint az ezredforduló előtt a helyzet nem volt reménytelen, ő megoldást is kínált a problémára.
Meg kell tanulnunk különbséget tenni a piaci tevékenységre jellemző egyéni döntéshozatal és a társadalmi, valamint a politikai életben szükséges kollektív irányítás között. Mindkét esetben az önérdek vezérel bennünket, azonban kollektív határozatok révén egyéni érdekeink fölé helyezhetjük a közösséget, még akkor is, ha mások ezt maguktól nem tennék. Ez az egyetlen módja annak, hogy a közérdek győzedelmeskedjen.
Ugyanakkor Soros az ezredforduló előtt úgy látta – és nincs okunk feltételezni, hogy azóta megváltozott a véleménye –, hogy a nyílt társadalom elveivel ellenkezne, ha az egész világra érvényes modellt rajzolna fel akár könyvében, vagy akár megszólalásaiban, így abból kell kiindulni, ami van, azt kell elkezdeni javítani. A radikális reformokat meglátása szerint gyakran félreértelmezik, de ez nem azt jelenti, hogy nincs is azokra szükség, tette hozzá, bár azt nem fejtette ki, ő maga milyen radikális lépéseket lát indokoltnak.
Helyes hozzáállással és vezetéssel megalkotható a nyílt társadalom, írta, amely “nemcsak a globális gazdaság stabilizálódását segítené elő, hanem az egyetemes emberi értékek terjedéséhez és megőrzéséhez is jelentősen hozzájárulna”. Soros szerint a lehetőség csupán egy karnyújtásnyira van tőlünk.
Írása egy utópikus képpel zárul, amikor azt vetíti előre, hogy a nyílt társadalom kiépülése után a közösen gondolkodó országok már koalícióra is lépnek egymással.
2001-es könyvében, A nyílt társadalom avagy a globális kapitalizmus megreformálása címűben már továbbmegy, abban már azt mondja, hogy mivel az intézmények szuverén államok uralma alatt állnak, egy "Nyílt Társadalom Szövetség" megalakítására van szükség. Ez a szövetség egyrészt segítené a nyílt társadalmak kialakulását, másrészt megalapozná a globális nyílt társadalmat.
Soros György – A globális kapitalizmus válsága, veszélyben a nyílt társadalom, Scolar Kiadó, Budapest, 1999.
