A mai, hónapok óta várt bejelentéssel bizonyossá vált, hogy a baloldal két meghatározó szereplője csak tovább szeleteli már most is megfogyatkozott tortáját. Karácsony Gergely lebeg a semmiben, új szavazókat pedig ezzel a fél összeborulással nem fognak behozni. Csak annyiban állapodtak meg, hogy a biztos nyerhető körzeteket nem engedik át a Fidesznek. Vélemény.
Néha egy gesztus őszintébb ezer szónál. Ez a helyzet jó egy órával a DK és az MSZP által bejelentett választási szövetség után is. A Demokratikus Koalíció Facebook-oldalán közzétette ugyan a videófelvételt Molnár Gyula MSZP-, illetve Gyurcsány Ferenc DK-elnök közös bejelentéséről, de honlapján erről semmit sem közölt. Ott még csak nem is említi a szocialistákat. Ez nem lehet véletlen. Az MSZP honlapján már van szöveges beszámoló is.
De kezdjük az elejéről: december 20-ra sikerült, ami addig nem akart összejönni. Tucatnyi igazi és még igazibb lista után Molnár Gyula, az MSZP elnöke és Gyurcsány Ferenc, a DK első embere bejelentette, hogy megállapodtak, melyik párt hol indít egyéni jelöltet a 2018-as parlamenti választásokon.
Röviden idézzük ide, hogy
- Botka László azért állt félre, hogy létrejöjjön egy közös listát lehetővé tevő összefogás,
- Tarjányi Péter azért indított mozgalmat, hogy a baloldal egységesen vágjon neki a választásoknak,
- és Karácsony Gergely is azért vállalta el az MSZP által támogatott kormányfőjelölt tisztségét, hogy a "demokratikus erők" együtt harcoljanak meg azzal a két formációval, amelyet nem tartanak demokratikusnak (a Fidesz-KDNP-vel és a Jobbikkal).
Nem lesz ebből már semmi. Elsősorban Gyurcsány Ferenc miatt. A jelek szerint ő áprilisban az MSZP-vel akar megmérkőzni, és senki mással. Az MSZP-t ugyanis van esélye megverni (a Fideszt és a Jobbikot viszont nem). A volt pártjánál akar tehát Gyurcsány jobb eredményt listán, egyúttal nagyobb frakciót szeretne magának, mint ami a szegfű alatt majd összeverődik. Ő akar lenni a baloldal vezetője, a kihívó 2022-re. Ezért tarthatott ilyen hosszan el a koordinált indulás letárgyalása: azt számolgatták, milyen esélyeket engednek át a másiknak, és mit biztosítanak maguknak körzetről körzetre.
A furcsa helyzet az, hogy még az egymás elleni harchoz is elengedhetetlen volt a két párt számára, hogy az egyéni körzetekben megegyezzenek. Részint így továbbra is állíthatják kibuggyanó nevetés nélkül, hogy a kormányváltás a céljuk. (Azért mi, választók ezen a ponton szabadon felnevethetünk.) Ez az állítás azonban alapfeltétele, hogy maradék bázisukat mozgósítani tudják. Másrészt a baloldali győzelem esélyével kecsegtető körzetekben sem tudtak volna nyerni, ha a másik is elindul. Igen, még Újlipótvárosban is fideszes nyer, ha a DK és az MSZP is versenybe küld valakit.
Nincs tehát a rajongóknak sem mit tapsolniuk azon, hogy a minimális összefogást elérte a két nagyobbacska baloldali párt. Ez leginkább az ő alapvető érdekük. Az ilyen választási koordinálást ugyanis eredetileg a közös listán túli erőkkel képzelték el (vagyis az egységes DK-MSZP lista félreáll pár helyen a Párbeszéd-Együtt vagy az LMP javára, legalábbis közösen választják ki a nem jobboldali jelöltet).
A maximálisan érdekvezérelt, minimálisra sikerült megállapodás bejelentése ezt követően megfelelően őszintére sikerült: a két pártelnök kiállt a folyosóra, és a piaci standoknál is használt vékonyka molinó előtt elmondták, hogy akkor ők most megállapodtak. Kampánynyitás? Ünnepélyes aláírás? Fiatal aktivisták koszorúja? Sehol semmi a vakolt téglafalon túl, ami még nevetségesebbé teszi az MSZP-s "Elszántság" kampánymondatot, valamint a DK-s "Sokak Magyarországa" kifejezést. Ez két pártelnök – egy önjáró és egy kevésbé az – közel sem elszánt bejelentése volt a legszűkebb nyilvánosság számára.
A DK honlapján a bejelentés után a hírek között sok mindenről szó van, csak a megállapodásról nem. Az MSZP neve nem fordul elő a honlap címlapján. Miért fordulna, mikor az első számú riválisról van szó? Nem lesz itt ingyenreklám. Megtalálható azonban az internetes felületen a DK országos listájának első harminc indulója, amelyet értelemszerűen Gyurcsány Ferenc vezet fel. Karácsony Gergelyről szó sincs.
Ők mostantól csak a saját kampányukra koncentrálnak, azzal együtt, hogy elviekben szó van arról, hogy egymás egyéni jelöltjeit segítik. Négy éve még azért hajrázott Gyurcsány, hogy ki ne lehessen hagyni az összefogásból, most már azt érzi, nyertese lehet a választási megmérettetésnek, ha azt szigorúan a "demokratikus ellenzék meccseként" értelmezzük.
A volt miniszterelnök helyzetértékelését alátámasztja az, ami az MSZP térfelén zajlik. Míg a DK ezzel az üzlettel befejezte a sorok rendezését, a szocialistáknál egyelőre csak annyi dőlt el, hogy lemondtak 46 egyéni körzetről. Nincs ugyanis olyan személy, aki összefogná a csapatot. Az MSZP egész évben zsugorodott a közvélemény-kutatóknál, elnökét pótmegoldásként választotta meg, kormányfő-jelöltje nagy nehezen kiizzadt vendégjátékos, és belül dúlnak a frakcióharcok.
Az MSZP-nek Demeter Márta kilépése után is 28 képviselője maradt a jelenlegi Országgyűlésben, a DK-nak van négy (Gyurcsányék így frakciót sem tudtak alapítani, és a Népszabadság bezárása óta bojkottálják a parlamenti munkát a kétharmados szavazásokon túl). A 2014-es összefogásnál Mesterházy Attilának sikerült akkori pozícióját felhasználva elérnie, hogy a két párt viszonya 29-4 arányban dőljön el az MSZP javára (itt persze a valóra vált parlamenti helyeket nézzük). Innen nézve is látható, mekkorát javított Gyurcsány azzal, hogy képletesen most 60-46-ról indul (ennél lényegesen kevesebb képviselő lesz a végén, és az arány a külön lista miatt sokat változhat).
A szocialisták vezetésének nem csak azt kell elmagyarázniuk, hogyan változhatott négy év alatt ekkorát a két párt helyzete, de azzal is szembe kell nézniük, hogy a jelenlegi frakció tagjainak egy része nem fog beférni jövőre a parlamentbe. Így az MSZP-nél még nincs lezárva semmi. Még ki kell találniuk, milyen alapon állnak össze a Párbeszéddel (formális pártszövetség esetén 10 százalékot kéne garantáltan szerezni). Karácsony Gergelyék nyilván kérnek is valamit a kampányban való részvételért, ami fájdalmas lesz, mivel valóban minden hely számít. Még úgy is, hogy a mikroszkópikus Párbeszédből Karácsony jelezte, esze ágába sincs beülni a Parlamentbe, ő 2019-re és a főpolgármester-választásra készül, de azért van néhány, valóságérzékelést és valós politikai támogatottságot figyelmen kívül hagyó P-s, aki befurakodna a maroknyi befutó hely egyikére.
Olyan listát állít össze az MSZP, amelyen minden eddiginél többet fog számítani, ki kerül be az első 10-15-be. Érdemes belegondolni, hogy a 2010-es történelmi kudarc után is 50-nél több képviselőjük volt még (a nagyobb létszámú) parlamentben. A szocialisták profi politikusaik száma elképesztő mértékben fogyott nyolc év alatt. Ez is oka annak, hogy januárban is folytatják a belső alkudozást. Az újabb MSZP-s drámák garantálva.
Sok szerencsét hozzá - mondják ilyenkor azok, akikbe nem szorult szemernyi részvét sem. Vagyis a DK is épp ezt mondhatja, és koncentrál mostantól arra, hogy egyedül a lehető legjobbat hozza ki a baloldali káoszból és saját országos kampányából. Az MSZP pedig tovább keresi, hogyan tudná még egyszer eljátszani, hogy ők a váltópárt. Hogy ennek az ország szempontjából mi a jelentősége, azt nehéz lenne megmondani.
Igaz, nem is nézett úgy ki a mai bejelentés, mint amely a magyar demokrácia jövőjét fogja eldönteni.
60-46: így osztozik az MSZP és a DK az egyéniben induló képviselőjelölteken
