Hétfőn a parlamentben az ismeretlenségből sátánozással előbukkanó KDNP-s Aradszki András arról beszélt, hogy

elérkezett a harmadik fatimai titokban jelzett veszedelem:

a Sátán – Soros György képében – végső támadást indított az egyház és a családok ellen.

Csakhogy az éppen száz éve a portugáliai Fatimában két pásztorlány látomásában megjelent

Szűz Mária kinyilatkoztatásai közt ilyen nem szerepelt.

A problémák már ott elkezdődnek, hogy a titkok még a katolikus egyház hivatalos álláspontja szerint sem a jövendő események pontos, „lefényképezhető” víziói, hanem prófétai látomások csupán. Az első két titok is ezekkel a megszorításokkal értelmezhető úgy, hogy a látnokok már 1917-ben megkapták az üzenetet az eljövendő két világháborúról, majd az azt követő náci és a kommunista diktatúráról. Ama bizonyos, nyolc évtizeden át a nyilvánosságtól is elzárt harmadik titok pedig még ezeknél is homályosabb.

A hitelesség kedvéért érdemes a hivatalos dokumentumot, vagyis azt a levelet idézni, amelyben a fiatalon apácának állt egyik látnok, Lúcia nővér az egyházi elöljárók kérésére 1944-ben a pápa tudomására hozta a harmadik titkot.

E szerint, a látomásban szereplő Szűz Mária „bal oldalán, egy kicsit magasabban láttunk egy angyalt, bal kezében lángpallossal; szikrázva lángokat bocsátott ki magából, mintha föl akarná gyújtani a világot; de a lángok kialudtak, amikor találkoztak a Miasszonyunk felénk nyújtott jobbjából áradó sugárzással. Az Angyal jobb kezével a Földre mutatva hangos szóval mondta: bűnbánat, bűnbánat, bűnbánat!

Egy igen nagy fényességben, ami Isten, láttunk valami olyasmit, mintha tükör előtt vonultak volna emberek, láttunk egy fehérbe öltözött püspököt, akiről úgy gondoltuk, ő a Szentatya. Sok más püspök, pap, szerzetes és szerzetesnő ment föl egy meredek hegyre, melynek csúcsán nagy kereszt állt fatörzsekből, mintha hántolatlan paratölgy lett volna; a Szentatya, mielőtt odaért, egy félig lerombolt, félig düledező városon ment keresztül botladozó léptekkel, fájdalommal és aggodalommal telve imádkozott az út mentén heverő holtak lelkéért; fölérve a hegy tetejére, térdre borult a nagy kereszt lábánál, és egy csoport katona lőfegyverekkel és nyíllal tüzelve rá, megölte őt. Ugyanígy haltak meg egymás után csoportokban a püspökök, papok, szerzetesek és szerzetesnők, különféle világi emberek, különböző társadalmi osztályokból és állásokból való férfiak és nők. A kereszt két szára alatt két angyal állt, mindegyiknél kristály öntözőkanna, melybe összegyűjtötték a vértanúk vérét, s öntözték vele az Istenhez közeledő lelkeket.”

Eddig tehát ama bizonyos harmadik titok. Nincs benne szó sem végső támadásról, sem a családok megsemmisítéséről (Soros Györgyről meg végképp nem). Annál konkrétabban jelenik meg benne a pápa.

2000-ben – akkor még bíborosként – Joseph Ratzinger, a későbbi XVI. Benedek pápa úgy magyarázta a jelenést, hogy az a keresztényekről, a pápák által vezetett vég nélküli keresztútról, a pápa szenvedéséről szól. A „fehér ruhás püspök” pedig II. János Pál, aki ellen 1981. május 13-án merényletet próbált elkövetni Ali Agca, de Szűz Mária oltalmába vette, és így megmenekült.

II. János Pál a merényletet követő kórházi lábadozása alatt bekérette a harmadik titkot tartalmazó borítékot, és abban – a szemtanúk későbbi elmondások szerint – „magára ismert”. Az egybeesés érzését csak fokozta, hogy a fatimai jelenések első napja és a merénylet egyazon napra esett. Ezzel kapcsolatban II. János Pál később úgy fogalmazott, nem tudja, hogy ki adta a fegyvert a gyilkos kezébe, „de azt tudom, hogy ki térítette el a golyót”.

Jelzéséül annak, hogy a Fatimai Szűzanya volt a „golyófogó”, a pápa testéből kioperált lövedéket 1984-ben a fatimai Jelenési kápolna Mária-szobrának koronájában helyezték el. Az ott imádkozó II. János Pál pápa pedig „Mária Szeplőtelen Szívének” ajánlotta fel mind az embereket, mind a népeket.

Ezzel a leghitelesebb forrás, Lúcia nővér megerősítése szerint, „megtörtént az, amit Miasszonyunk kért”, és a harmadik titok is lezárult. Ha csak az ezt is jobban tudó KDNP-ben nem pápábbak a pápánál.