Soha nem is volt esélye, de nézzük a jó oldalát: a közjogi blöffparádé végeztével visszakapjuk Gulyás Márton aktivistát. Rá szükség is van.
Még áprilisban írtam arról, miért esélytelen és káros kamu az arányosnak mondott választási rendszer bevezetéséért küzdeni. Nem a saját vállamat akarom veregetni, de az azóta történtek alapján az indián nevem Falra Hányt Borsó.
Csak röviden: Gulyás Márton (több fontos és sikeres akciója után) még év elején, az egyik nagy, CEU-védő tüntetést hekkelte meg azzal, hogy a totál más okból összegyűlt tömegnek reményül és feladatul adta, hogy október 23-ra új, arányos választási rendszert fogadtatnak el a törvényhozással. Ha pedig ez nem sikerül, akkor polgári engedetlenségbe kezdenek. Sőt, ha a Fidesz nem fogadja el az új, arányos választási rendszerre tett javaslatot, akkor Orbán majd jól lelepleződik, hogy nem akar együttműködni, jól megbukik emiatt a nép szemében.
Miközben a Fidesznek az fut a képernyővédőjén pirossal, hogy Mi Nem Működünk Együtt. Ez a programja. Sőt, az előző választást is már az egypárti választási törvénnyel nyerte meg, és most is vezet. De mindegy is. A bejelentés óta eltelt fél év, felépült Budapest közepén egy úgynevezett agóra – és itt most a Soros-féle alapítvány mindenféle vezetőire nézek, hogy ugye volt annyi belátás, hogy ezt nem onnan, nem abból finanszírozták? Ugye, nem tud a Fidesz jövőre, mikor az OSI idei elszámolása nyilvános lesz, azzal kampányolni, hogy lám, még ezt is a Soros fizette?
Szóval lett egy ilyen hely, ahol mindenféle beszélgetések közül a legfontosabbként, szeptember 24-én nyolc ellenzéki párt képviselői bejelentették, hogy megállapodtak egy új, arányosABB választási rendszerben. Közben ugyanis világos lett a kezdeményezőknek is, hogy a fő gond nem a többségi elv, hanem az igazságtalanság, és nem arányos, hanem igazságos rendszer kéne, így szépen, lépésenként átkalibrálták a mozgalmat erre. És jött a hurrázás, megállapodtak.
Meg kell mondjam, én ekkor egyetlen dolog miatt tényleg örültem: végre, hosszú hónapok után megtudhatom, mi a túrót akar Gulyás Márton a választási rendszerrel kezdeni. Hiába kérdeztem ugyanis még egy tavaszi konferencián személyesen, hiába böngésztem végig mozgalma összes közlését, interjúikat, mindig csak egy elemet ismételgettek példaként: azt, hogy ha a Jobbik korlátozni akarná a választójogot, annak ugyan nem örülnének, de bármiben meg lehet állapodni. Semmi többet nem tudhattunk meg, se a képviselői létszámról, se a listás-egyéni arányról, se a töredékszavazatokról, semmit. No, de majd most! – gondoltam bő két hete.
A túrót. A megállapodás utolsó, aláírt lapját hozták csak nyilvánosságra, ahol leginkább kölcsönös jókívánságok szerepelnek. Annyit kaptunk emellé, hogy „német mintára” képzelik el a választást. Az azóta eltelt két hétben se jutottunk közelebb a megoldáshoz, ami, valljuk be, elég kínos. Ezért nyilatkozhatott Gulyás Márton október ötödikén, hogy most kezdik el szövegezni (WTF – akkor a pártok mit írtak alá?) a javaslatot, tíz nap alatt elkészül, és akkor megküldik a Fidesznek.
Számoljunk egy kicsit! Október 15. pont vasárnap, tehát október 16-án, hétfőn kapja meg a Fidesz a javaslatot. Van a parlamentnek öt munkanapja arra, hogy egy komplett, tök új, idáig titkolt választási rendszert megvizsgáljon, elemezzen, megtárgyaljon, és a parlamenti ellenzékkel, kétharmados törvényként elfogadjon. Emberek… összesen öt napot adunk Orbán Viktornak arra, amin a mozgalom fél évig kotlott, és a szövegezésével is heteket töltött? Komolyan? Nyilván, az elejétől világos volt, hogy a Fidesz nem fog új választási törvényt elfogadni az ellenzék kedvéért (mely ellenzék maga sem ért egyet teljesen a saját javaslatával, de ebbe most ne is menjünk bele). Blöff volt az egész, és mielőtt a „de legalább összefogtak”-álérvet elővenné valaki, hadd emlékeztessek, hogy például az ott egymás mellett álló MSZP és DK milyen ordenáré csatajelenetek közepette buktatta meg azóta előbbi kormányfőjelöltjét.
De ha blöff, azt is lehetne rendesen csinálni. Biztos nem én vagyok az egyetlen, választási szabályokat legalább kicsit értő jogász, elemző, aki a mozgalom meghirdetése óta feltette az indokolt kérdéseit. Nem lehet ennyire felelőtlenül viselkedni! Nem lehet ennyire megbízhatatlan, hányaveti munkát végezni! Nem lehet azt komoly arccal előadni, hogy még meg se száradhat a tinta a javaslaton, de már megyek is polgári engedetlenséget csinálni, mert a Fidesz nem fogadta el azonnal! Egyetlen olyan bezzeg-demokrácia sincs, ahol a parlamenti többség egy hirtelen az orra elé dugott választási törvényt 5 nap alatt bevezetne.
Sőt, teszem hozzá, olyan se, ahol azzal sem tisztelik meg a mélyen tisztelt forradalmárok a közvéleményt, szakértőt és civilt, hogy nekünk is bemutassák, nyilvánosan, hogy mi a javaslatuk. Komolyan kérdem: miért gondoljátok, kedves agórások, hogy a titkos tervetek annyira jó, hogy nekünk nem is kell megmutatni, hanem rögtön mehet a Fidesznek, majd eme ismeretlen tervért kimegyünk az utcára? Mitől jobb ez a hozzáállás, mennyivel kevésbé fideszesebb? És a többi ellenzéki párt, nyolcan, akik elméletileg mind aláírták, támogatják ezt, ti miért hallgattok erről, miért nem mutatjátok be ti a választási javaslatot?
Mindenesetre az jó, hogy a blöff lassan kifut. Jó azért, mert a szintúgy több tízmilliós Soros- és norvég-pénzből plankolt Humán Platform lebőgése után ezzel is kudarcot vallva talán megértik lassan azok, akiknek meg kell, hogy Gulyás Mártonra nem országos hálózatok, politikai közösségek építését, pláne nem közjogi munkát kell bízni, hanem azt, amihez tényleg ért: a támadó éket. Ő az első sor. Mindig akkor volt sikeres, amikor ezzel foglalkozott – személyesen odament, felkiabált, megdobta, elállta az útját. Ehhez ért, és ez egy fontos képesség, ezt fizessék ki neki! Erre szükség van, főleg egy ilyen apatikus társadalomban. Most vissza is kapjuk.
És ne, szépen kérem, ne az ismeretlen, ötnapos határidővel átadott választási blöffhöz kössük ezt a tevékenységet. Van ezer ok arra, hogy ma valaki polgári engedetlenségbe kezdjen. A napról napra romló demokrácia, az igazságszolgáltatás pártpolitikai elfoglalása, a korrupció, a Putyinnyalás, a sajtószabadság kinyírása, estig tudnám sorolni. Aki viszont azt hiszi, hogy egy fél évig kotyvasztott, aláírói által sem maradéktalanul támogatott, a nyilvánosság elől eltitkolt választási blöffre öt nap alatt igent mond a Fidesz, illetve e titkos javaslatért majd kaszára-kapára kap a nép, az, bocsánat a durvaságért, nem csupán borzalmasan felelőtlen, de a politikához is, bizony, síkhülye.