Három szövetkezeti szereplő vallott Mengyi Roland országgyűlési képviselő ellen a Voldemort-ügy szerdai tárgyalásán. Mengyi barátja visszavonta vallomását, de úgy tűnt, elvitte volna a balhé nagy részét a politikus helyett. A pályázati szakértő szerint a szövetkezeti szereplők nem értik a pályázati rendszert, ezért beszélnek pénzvisszaosztásról, holott szerinte ilyenről szó sem volt.
Egy kivételével megtagadták a vallomástételt a Voldemort-ügy vádlottjai a Fővárosi Törvényszék előtt, csak a pályázatíró, B. Szilvia tett vallomást. Mengyi Roland országgyűlési képviselő később válaszol majd a kérdésekre. A többi vádlott vallomását felolvasta a bíró, ketten harmadik alkalommal tettek beismerő vallomást.
A vád szerint a történet röviden a következő: az első- és másodrendű vádlott, E. Zsolt és B. Tibor a harmadrendű vádlott, K. Péter segítségével felvették a kapcsolatot Mengyi Roland országgyűlési képviselővel, hogy segítséget kapjanak szövetkezeteknek juttatható uniós pénzek ügyében. K. Péter Mengyi családi barátjának vallotta magát, ő volt a kapcsolattartó. Mengyi az első találkozón azt mondta, fel nem használt uniós forrásokat lehetne felhasználni. A vád szerint az ügyben Köpeczi Bócz Tamásnál, az Emmi azóta menesztett államtitkáránál járt el az ügyben. A pályázatírót, B. Szilviát Mengyi mutatta be a szövetkezeti tagoknak.
A pályázat is érdekesen alakult: az Emmi elsőre aszerint írta ki a pályázatot, amilyen előkészítő anyagot eljuttattak a vádlottak részéről a minisztériumba, a pályázatról folyamatosan tájékoztatták őket a minisztériumból, de nem nevezték meg, hogy ki volt az illető. A feltételeken később változtattak – a hallottak alapján ez sem lehetett véletlen – így végül a pályázó szövetkezetek nem nyertek.
Az ügyészség szerint a vádlottak a pályázaton elnyert teljes összeget – az 500 milliós keretösszeget – saját célra akarták felhasználni, látszólagos tevékenységet végeztek volna azért, hogy a csalást leplezzék. A Mengyi és B. Szilvia által kiválasztott vállalkozókkal kellett volna fiktív szerződéseket kötni. Azt, hogy kinek mennyi pénzt osztanak vissza, Mengyi határozta meg. Mengyi kilátásba helyezte, hogy további pályázaton is lehet majd pénzt szerezni, így a szövetkezeti tagok beleegyeztek a hosszú távú együttműködésbe. Mengyi a vád szerint később – a visszaosztott pénzen felül kért még kétszer 5 millió forintot is, "alkotmányos költségként", és arra utalt, ha nem E.-ék fizetnek, majd együttműködik mással. Mengyi egy találkozón azt mondta, a döntéshozóknak kell kifizetni ezt az összeget. "Nyugi, a pályázatot a szövetkezetek nyerik, el van intézve" – nyugtatta őket Mengyi a vád szerint.
Végül a pályázók összeszedték a pénzt, és átadták a kapcsolattartó barátnak, K. Péternek, aki elvitte ezt Budapestre. A pályázati feltételeken módosítottak, így nem nyertek a pályázók, visszakövetelték K. Pétertől az ötmilliót. Mikor visszakapták a pénzt, lecsapott a NAV. Kiderült, a vádlottak – vagy egy részük – tudtak arról, hogy lehallgatják őket.
A vádlottak felolvasott vallomásaiban voltak ehhez képest is érdekes részletek, mondatok, például hogy a végén már a pénz 90 százalékát kellett volna visszaosztani, erre pluszban jött a külön kért 5 millió forint.
Az elsőrendű vádlott, E. Zsolt például azt állította, Mengyi barátja azzal érvelt: "nekünk jó, hogy a NAV-nak új elnöke van, mert Mengyi Roland jóban van Tállai Andrással".
Valamiért a történetbe belekerült Lázár János lánya (!), mint bevehető kapcsolat. Az, hogy Lázárnak nincs is lánya, neki gyanús lett. Kiderült, az elsőrendű vádlott találta ki a Voldemort nevet Mengyire, mikor már nem volt szabad kiejteni a nevét, erről a képviselő nem tudott. Szintén az elsőrendű vádlott vallotta korábban, "hallotta, hogy Mengyi mástól is kért pénzt, de nem intézett semmit". Ő volt az egyik, aki előtt Mengyi beszélt az 5 milliós alkotmányos költségről, és hogy "nyugi", el van intézve a pályázat. Majd – állítása szerint – neki mondta B. Szilvia, hogy "felső szinten belenyúltak a történetbe, a NAV nyomozók kint voltak a nagy embernél és elengedték a kezét". Azt, hogy ki a nagy ember, nem kérdezte meg.
B. Tibor volt az, akitől először kérték az ötmilliót, a pénz átadását, illetve visszavételét is ő intézte. A barát, K. Péter szülei házának alagsorában hallotta a visszautasíthatatlan ajánlatot Mengyitől.
"Ez egy egyirányú utca, visszafordulni nem lehet" – mondta Mengyi, aki arra hivatkozva kérte az 5 milliót, hogy lássák a bizalmat, és még ötöt, ha győznek. Itt voltak ellentmondások: volt olyan vádlott, aki győztes, más viszont szimplán kiírt pályázatról beszélt a második 5 millióért cserébe, az első részlet azért kellett, hogy egyáltalán elinduljon az ügy. B. Tibornak egyértelmű volt, hogy kenőpénzről van szó, de hogy kinek kellett a pénz, azt nem tudja, mindenesetre a kérés meglepte. Ő beszélt még egy 60 milliós tételről, amit az ügy szereplőcsoportjai között 20 milliósával osztották volna fel. A negyedrendű, szintén a szövetkezetekhez kapcsolódó vádlott nevezte gusztustalannak, hogy a pályázati pénz 90 százalékát vissza kellett volna osztani.
Ők hárman nem válaszoltak arra a kérdésre, bűnösnek vallják-e magukat.
Érdekesen viselkedett K. Péter harmadrendű vádlott, Mengyi Roland barátja, akin keresztül a pénzmozgás zajlott. Nem érezte magát bűnösnek.
A korábban tett vallomásai zömét visszavonta – kivéve azt, hogy ismeri Lipcsei Tibort, Donald Trumpot és Pataki Attilát –, pedig részben elvitte volna a balhét Mengyi helyett. A többi között azt állította, az 5 millió forint "alkotmányos költséget", vagyis kenőpénzt saját részre kérte, de azt hazudta, a döntéshozóknak kell a pénz, ám Mengyi erről nem is tudott. A pénzt felélte, végül Mengyitől kért kölcsön, mikor a sikertelen pályázat után visszakövetelték tőle.
Azt viszont ő is elmondta, a pénz visszaosztásáról Mengyi is tudott, sőt beszélt is arról, ő is fog kapni belőle. Ezeket a vallomásait a bíróságon visszavonta, azt mondta, azért, mert a Büntető-végrehajtási Intézetben odamentek hozzá, hogy a Mengyire kell terhelő vallomást tenni, és akkor szabadul.
Az ügy ötödrendű vádlottja, B. Szilvia pályázatíró részletes vallomást tett a bíróság előtt, ártatlannak vallotta magát.
Azzal érvelt, ezek a vádlottak nem ismerik a pályázati rendszert, totálisan félreértettek mindent, ezért gondolhattak visszaosztott pénzekre, holott erről szó sincs. Többen is elmondták, ismeretlen cégekkel kellett volna szerződést kötni, akik érdemi munkát nem végezte volna. Erre B. Szilva úgy reagált, a szolgáltatásokat külső cégektől kell megvásárolni, az eszközök és szolgáltatások aránya 50-50 százalék – ennek aránya lett később 90-10. "Nem értették, hogy működik egy EU-s projekt." Felhozta azt is, hogy egymásnak ellentmondó számok szerepelnek a vallomásokban, és hogy azt akarták, hogy a hozzájuk köthető cégekkel szerződjenek le.
Az pedig szerinte egy kiemelt projektnél elvárt, hogy a projektötlet és a pályázati kiírás megegyezik, és hogy egy nyertes van. Azt mondta, teljesen szabályosan csinált mindent, arról ő nem tudott, hogy a többiek meg akarták téveszteni a döntéshozókat, vagy szabálytalan tételekre akartak pénzt költeni.
B. Szilvia azt mondta, Mengyivel folyamatosan tartotta a kapcsolatot, más projektek miatt, Mengyit ez a program azért érdekelhette, mert Borsod megyében valósulhatott volna meg. Mengyi nem közölt elvárást, nem adott instrukciót, azt adta tovább, amit a minisztériumban hallott – állította B. Szilvia, aki azt is normálisnak tartja, hogy egy országgyűlési képviselő egyeztet a minisztériummal vagy államtitkárral a térséget érintő lehetséges projektekről.
Bár az eredeti tervek szerint ma hallgatták volna meg az összes vádlottat, a tárgyalás elhúzódott, így Mengyi Roland és a hetedrendű vádlott a következő tárgyalási napra, péntekre jön vissza. Mengyi a tárgyalás előtt és után is ártatlannak vallotta magát, a pályázatíróval megegyezően azzal érvelt, a hozzá nem értés miatt beszélhetnek visszaosztott pénzekről. Mengyi ugyan vallomást nem tesz pénteken, de a bíró kérdéseire hajlandó felelni.
A hét vádlott mindegyikét vádolják társtettesként vagy bűnsegédként elkövetett, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó, bűnszövetségben elkövetett költségvetési csalás bűntettének kísérletével. Az első-, másod- és negyedrendű vádlottat kötelezettség megszegésére irányuló hivatali vesztegetés kísérletével – a negyedrendű vádlott itt társtettes, ugyanőt hamis magánokiratok felhasználásával is vádolják, mert szövetkezeti vezetők aláírását hamisította.
Mengyi Roland az ügy hatodrendű vádlottja, akit bűnsegédként vádolnak a költségvetési csalásra vonatkozó vádpontnál és "vesztegetést állítva befolyással üzérkedés bűntettével is".
