Kisebb csoda – vagy egy azzal felérő kormányzati intézkedési terv – kellene hozzá, hogy megállítsa a kormány a rémisztő mértékű hazai népességfogyást. A már többször beharangozott születésösztönző csomagnak egyelőre csak egy-két részletét ismerni, így magunk próbáltuk meg számba venni, miből válogathat a kormány, ha tényleg évi 30 ezerrel több gyereket szeretne.
Az utolsó utáni percben állt neki a kormány az utóbbi hetekben többször beharangozott, hosszú távú demográfiai akcióterv elfogadásának, ha változtatni akar az ijesztő népességfogyási tendencián. Legalábbis, ha igaznak vesszük – és miért ne vennénk – a második Orbán-kormány alatt, 2012-ben létrehozott demográfiai munkacsoport akkori állításait, amely már négy éve azzal a drámai jóslattal sürgetett mielőbbi intézkedéseket, hogy
”ha a jelenleg még gyermekvállalási korban lévő, 1973-77-ben született, nagy létszámú generáció nem pótolja be hamarosan az eddigi elmaradt gyermekvállalásokat, az őket követő alacsonyabb létszámú generáció már képtelen lesz fordítani a termékenységi trendeken”.
Márpedig az azóta eltelt négy évben a Ratkó-unokák utolsó nagyobb hulláma is betöltötte vagy betölti idén a negyvenet, így tőlük a gyermekvállalási kor általános kitolódása ellenére sem várható a fordulat.
Nagyságrendet kellene ugrani
Bár az utóbbi három évben egyértelműen emelkedett a születések száma Magyarországon (2011 volt az abszolút mélypont, 88 049 élve születéssel), az évi 200-2000 fős növekményhez képest nagyságrendi ugrást, 30 ezerrel több gyereket szeretne a kormány évente. (A születések számának alakulásáról lásd mellékelt táblázatunkat.) Ez azt jelenti, hogy a tavalyi 93 100-al szemben a jövőben évi 120 ezernek kellene születnie, csak így valósulhatna meg a már többször említett cél, hogy 2030-ra két felnőttre 2,1 gyerek jusson, a mostani nagyjából 1,48 helyett. Ez utóbbi, szaknyelven teljes termékenységi arányszámnak (TTA) nevezett értékkel kapcsolatban demográfiai alapvetés, hogy az értékének középtávon meg kell haladnia a kettőt ahhoz, hogy egy népesség fenntartsa, vagyis újratermelje magát. 1,3-as érték alatt a népesség gyors ütemű fogyása, hosszabb távon akár teljes eltűnése, asszimilációja valószínűsíthető. Márpedig az arányszám Magyarországon eddig igen lassan, évek alatt kúszott fel a 2011-es 1,23-ról a 2015-ös 1,45-re, illetve az idénre jósolt 1,48-1,49-re, úgy, hogy a növekményben feltehetően a fent említett Ratkó-unokák gyerekei is nagy szerepet játszottak. Ez a népes, ma még éppen szülőképes korosztály a továbbiakban azonban már aligha generál baby boomot, mivel pedig a következő generációkban jóval kevesebben vannak, kevesebb anyát kellene több gyerek születésére ösztönözni. Mindezt figyelembe véve kisebb fajta csoda – illetve azzal felérő akcióterv – kellene a 2 feletti arányszám eléréséhez.
A nagyot álmodó ösztönzőcsomagnak egyelőre azonban csak a kitűzéseit ismerni, tervezett intézkedésekről csak annyit csepegtettek, hogy „hozzá kell nyúlni a családtámogatásokhoz, segíteni kell az otthonteremtést, és be kell avatkozni a munkahelyeken”. A részleteket hamarosan állítólag maga Orbán Viktor jelenti be.
Mi a koncepció?
A szóba jöhető lépések kiindulópontjául addig is feleleveníthetjük az intézkedéscsomagot, amit az előző kormány idején felállt, már említett demográfiai munkacsoport javasolt. Annál is inkább, mert az akkor a fideszes Révész Máriusz vezette testületben ülő szakemberek egy része – köztük például a Népesedési Kutatóintézet demográfusai, Spéder Zsolt és Kapitány Balázs – a mostani akcióterv előkészítésben is részt vesz.
A hvg.hu birtokába jutott, 2013-as koncepció kiindulópontjához képest az alaphelyzet sem sokat változott. A hazai gyermekvállalási szokásokra még mindig jellemző, hogy
– a gyermekvállalás életkorának kitolódása miatt biológiai és/vagy társadalmi okokból mind többen kénytelenek lemondani tervezett gyermekükről. Ha 32-35 évesen, vagy még később jön az első baba, jóval kisebb az esélye a második és további gyerekeknek.
– az első és a második gyermek születése között túl sok idő telik el
– a gyerekvállalás sokaknak még mindig szegénységi kockázatot jelent.
| (El)fogy a magyar? |
Az, hogy kevesebb gyerek születik, mint ahányan meghalnak (utoljára 1980-ban volt pluszban a mérleg) nemcsak önmagában probléma, de az aktívak és az idősek közti arány eltolódásának súlyos gazdasági következményei is vannak: ha egyre kevesebb dolgozónak kell eltartania egyre több nyugdíjast, fenntarthatatlanná válik a nyugdíjrendszer. A Népességtudományi Kutatóintézet 2015-ös népesség-előreszámítása szerint 2060-ra várhatóan közel kétmillió fővel csökken, 7,9 millió fő körül alakul Magyarország népessége, a legalább 65 évesek aránya pedig megközelíti majd az egyharmadot (napjainkban egyötöd az arány). A középértéken túl a kutatás egy optimistább, magasabb, és egy pesszimistább, alacsonyabb népességszámot mutató forgatókönyvvel is kalkulált, ám a legmagasabb várható népességszám még a termékenység jelentős növekedését és a számottevő bevándorlást feltételező magas változat esetén sem haladta meg a 8,69 millió főt, a legalacsonyabb pedig döbbenetes, 6,7 milliós lélekszámot jósolt 2060-ra Magyarországnak. |
A négy évvel ezelőtti helyzetleírásnak értelemszerűen még nem lehetett része, de a Népességtudományi Kutatóintézet 2015-ös Demográfiai portréjának fontos új megállapítása, hogy a végleges gyermektelenség aránya következő években jelentős mértékben emelkedni fog. Az 1975-ös születésű nőknél átlagosan már 17-18 százalékos aránnyal számolt az előrevetítés, de egyes társadalmi alcsoportokban még ennél is nagyobbal, hiszen a fővárosi diplomás nők 25 százaléka például már a 2011. évi népszámlálás eredményei szerint sem vállalt gyermeket.
Hol tart a kormány?
A munkacsoport tizenkét, négy évvel ezelőtti javaslatából ötöt váltott a kormány az elmúlt években valóra:
– a „rugalmas” gyed és a diplomás gyed bevezetését, a gyes melletti munkavégzés könnyítését, az otthonteremtési támogatás (a csokra keresztelt korábbi szocpol) összegének felemelését és a családi adókedvezmény kiterjesztését a járulékokra.
Az akkori – mostaninál lényegesen kedvezőtlenebb – költségvetési helyzetben, bár felröppent a híre, de nem vezette be a kormány végül az úgynevezett „első gyermek prémiumot”, amely megötszörözte – háromszázezer forintra emelte volna – az első gyermek születésekor járó egyszeri anyasági támogatás összegét. A több európai országban (Spanyolországban, Litvániában, Szlovákiában, Ukrajnában) létező és érdemi születésösztönző hatást mutató lépés, úgy tudjuk, most is az étlapon szerepel, és az értéke is maradt a külföldi példáknál: nagyjából ezer euró. A juttatást a 18 év alatti gyerekvállalás ösztönzését elkerülendő négy éve kifejezetten az első gyermeküket 18 éves koruk után szülő nőkre javasolta érvényesíteni a munkacsoport, ez most sem lenne másként. Az intézkedés költségét 2013-ban szűk 9 milliárd forintra saccolta a javaslatcsomag, illetve 9,5 milliárd forintra abban a „haladó” verzióban, amelyben a juttatás a magyarországi lakcímmel nem rendelkező magyar állampolgárok gyerekei után is járt volna.
Talonban maradt a munkacsoport többgyermekes anyák munkaerőpiaci visszatérését segítő javaslata is. A munkahelyvédelmi akcióterv ma 3 évig érvényesíthető járulékkedvezményéhez képest a két gyermeket nevelő nők után a legkisebb gyermek 8 éves koráig, a három vagy több gyermeket nevelők esetén a legkisebb gyermek 18 éves koráig kaphatott volna a munkaadó teljes vagy részleges járulékmentességet.
A diplomás gyed javaslata mellett a Révész-féle munkacsoport több egyéb módon is támogatta volna fiatal diplomás párok mielőbbi gyerekvállalását: speciális lakbér- és lakáshitel-konstrukciók mellett lehetővé tették volna, hogy a felsőoktatásban tanuló szülők (bizonyos mértékig az apa is) a megszületett gyermekek száma alapján csökkentsék, három gyerek után pedig teljesen le is írhassák diákhitel-tartozásukat. A javaslat az akkori költségvetési helyzetben brutális – egyszeri nagyjából 22 milliárd mellett évi 3-6 milliárd forintos – költsége miatt az előzőekhez hasonlóan a fiókban maradt.
Az akcióterv több hatásában és költségvetési vonzatában is szerényebb lépést is ajánlott a kormánynak: megkönnyítették volna a gyermekükkel otthon lévő szülők beiskolázását, egységes, állami kibocsátású nagycsaládos igazolványt, a cafeteria-lehetőségek bővítéseként pedig a munkavállalóknak kedvezményesen adható gyermekgondozási utalványt (Gyermekgondozási Erzsébet Utalvány) vezettek volna be. Javaslatot tettek emellett a családi napközikhez hasonlóan működő, úgynevezett munkahelyi napközik létrehozására, és nagyobb hangsúlyt helyeztek volna az érintettek korábbinál alaposabb tájékoztatására, mondván, a hatékony népesedéspolitika feltétele, hogy a potenciális kedvezményezettek az tisztában legyenek vele milyen támogatások jár(ná)nak nekik.
Bár az intézkedéscsomag készítői a gyerekvállalási kedv élénkítése szempontjából fontosnak nevezték a nyugdíjrendszer és a felnevelt gyerekek száma közötti kapcsolat megerősítését – vagyis a jegybank által évek óta szorgalmazott, gyermekvállalástól függő nyugdíjrendszer bevezetését is, ennek rövid távú megvalósítását akkor nem tartották reálisnak, és Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter két héttel ezelőtti szavaiból is az derült ki, hogy ez most sincs terítéken.
Megfontolandó, de költségvetési okokból akkor ugyancsak megvalósíthatatlan lépésként említette a 2013-as tervezet a 2008 óta változatlan összegű családi pótlék emelését, illetve a juttatással kapcsolatos „jogszabályi változásokat” is. Utóbbi alatt például a francia rendszerre való áttérést lehetett volna érteni, ahol csak öt évig jár a családi pótléknak megfelelő támogatás, annál tovább csak akkor kapja meg az anya, ha öt éven belül a testvér is megszületik. Mivel Magyarországon többszöri bizonyítékát láthatták a különböző kormányok, hogy szerzett jogokat elvenni politikai következmények nélkül nem lehet, itthon csak a további gyerekek premizálása jöhetne szóba a meg nem született testvér szankcionálása helyett. Erre úgy tudjuk, akár lehet is szándék, de a szükséges döntések még nem születtek meg.
A még szóba jöhető ösztönzők
A Portfolio közelmúltbeli latolgatása a lengyel példát hozta fel a családi pótlék motivációkénti alkalmazására: az ott egy éve bevezetett 500 plus program keretében minden második és további gyermek után havi 500 zloty (kb. 35 500 ezer forint) támogatást fizet az állam.
A Portfolio egyébként a családi pótlék és/vagy a gyes összegének emelése mellett a családi adókedvezmény tervezettnél gyorsabb ütemű emelését, egy esetlegesen egyszámjegyű egykulcsos szja megvalósítását, illetve a tervezettnél nagyobb arányú járulékcsökkentést is a születésszám-ösztönzőként szóba jövő intézkedések közé sorolta.
Ha az MNB tavalyi versenyképességi javaslatcsomagjából is szemezget a kormány, akkor a bölcsődei és óvodai férőhelyek bővítése; és családbarát munkahelyi környezet kialakítása mellett a gyed felső, illetve összegszerű határának növelése is szóba jöhet, az ajánlatok közt ugyancsak szereplő, gyermekvállalást elismerő nyugdíjrendszer terve azonban – ahogy már említettük – szinte biztosan nem.
A gyerekszámfüggő nyugdíj terve kiemelt pontja volt amúgy Matolcsy György 2012-es, még nemzetgazdasági miniszterként jegyzett „Új baby boom, a középosztály gyermekvállalási forradalma” című népesedési koncepciójának is, az anyag azonban finoman szólva nem futott be nagy karriert, még a kormánnyal kevéssé kritikus Századvég is azt írta róla egy akkori értékelésében, hogy a szenzációként tálalt csomag „inkább tekinthető helyzetértékelésnek, mint valódi megvalósítható programnak, mivel az állítások többsége számításokkal alá nem támasztott, rövid távú szavazatmaximalizálásra épülő ötlethalmaz”. A vállalt gyerekek számát a nyugdíjak mértékében érvényesítő rendszerről a Századvég azt írta: a gyermekvállalás elősegítése nem a nyugdíjrendszer feladata és „rendkívül igazságtalan helyzet teremtene a modell azáltal, hogy az azonos biztosítási viszonnyal rendelkezők nyugdíja között óriási különbségeket generálna”.
A külföldön születettek már nem számítanak bele
A kormány nem hagyhatja figyelmen kívül azt a már a 2015-ös Demográfiai Portréban is ábrázolt, ám azóta még inkább felerősödött jelenséget sem, hogy évről évre egyre több, külföldre távozó magyarnak születik külföldön gyereke. Sőt, a kivándorlók gyermekvállalási kedve jelentősen meg is haladja az otthon maradottakra jellemző értéket. 2011-es adatok szerint például az Angliában élő magyarországi bevándorlókra számolt teljes termékenységi arányszám az évben 1,63 volt, míg az épp demográfiai mélypontját élő Magyarországon 1,24. Az időközben eltelt hat év alatt nem változott, hogy továbbra is jellemzően a szülőképes korú nők vándorolnak külföldre. Az LMP egy közelmúltbeli adatkéréséből például kiderült, hogy 2010 óta 78 ezer gyerek – havonta átlagosan 1000, vagyis minden hatodik magyar csecsemő – született-születik külföldön. Pontosabban ennyi külföldön született gyerek magyar anyakönyvezését kérték, a határokon kívül született gyerekek jó részét ugyanis már nem is anyakönyveztetik Magyarországon, így a számukat is csak becsülni lehet, és a termékenységi statisztikába sem számítanak bele. Feltehetően az ő szüleiket akarja a kormány jobb belátásra téríteni azokkal az elmúlt hetekben belengetett intézkedésekkel, miszerint külföldön – a konzulátuson – is lehetne anyakönyveztetni a külföldön született gyereket, vagy hogy az Európában tanuló vagy dolgozó fiatalok anyakönyvezett gyerekeik után kinti tartózkodási helyükön is igénybe vehessék az egyszeri anyasági támogatást.
.
| Mit mond a szakember a kormány terveiről? |
Makay Zsuzsa demográfus szerint az, hogy egy társadalmat miképp lehet gyerekvállalásra rábírni, nem értelmezhető kérdés: minden történet egyedi, minden sors és élethelyzet más. Vannak persze össztársadalmi megfigyelések: az anyagi biztonság például mindenhol fontos a gyerekvállalás szempontjából, de nálunk még fontosabbnak számít. De Makay szerint azt is figyelembe kell venni, hogy egyre magányosabbak a fiatalok, egyre nehezebben és egyre később találnak párt maguknak. Ezek is a gyerekszám növekedése ellen hatnak, de szakpolitikával, jogalkotással ezeket nem lehet feloldani, azaz a kormánynak erre nem nagyon lehet ráhatása. Több bölcsődei hely kellene? Vagy otthon akarnak maradni az anyák? És mit engedhetnek meg maguknak? Rengeteg szempont van. Az állami intézkedések ráadásul sosem változtatnak azonnal, hanem évekig tart, amíg jelentkezik a hatásuk. Bezzeg az elvonások és negatív lépések rögtön húsba vágnak a tapasztalatok szerint. A kormány szándéka Makay Zsuzsa szerint mindazonáltal legitim: még mindig több gyereket szeretnénk, mint amennyi megszületik, így a kívánt, de meg nem született gyerekek „realizálása” lehet reális cél, szemben például Németországgal, ahol a nők ötöde nem is akar gyereket, őket gyerekvállalásra bírni jóval nehezebb. Mivel kísérletezhet a kormány, ha egy ennyire nagy növekedést akarna elérni? A pozitív ösztönzők mellett a születésszám növelésére vannak negatív, szankcionáló eszközök is: például az egykeadó, vagy említhetjük azt a francia intézkedést, hogy egy bizonyos életkor után egy gyerek után nem jár családi pótlék, létezik az össze nem házasodott fiatalokra kirótt adó, de Makay úgy tudja, a kormány ilyenekben nem gondolkodik, túl nagy lenne az elutasítottság, azaz visszaütne. Arról nem is beszélve, hogy egy meddő párt igazságtalanul büntetne egy ilyen politika. Egy szó mint száz, Makay szerint a kormány elképzelései legalább is ambiciózusnak – ha nem egyenesen illuzórikusnak tűnnek. (Dercsényi Dávid) |
