Nem szükséges a garázdaságot büntetőjogi büntetéssel fenyegetni - így gondolta hét éve a bíró, aki most garázdaságért elítélte Gulyás Márton és Varga Gergőt.
A garázdaság, mint bűncselekmény felett eljárt az idő. A garázdaság tehát olyan cselekmény, amelyet nem szükséges büntetőjogi büntetéssel fenyegetni - erről írt még 2010-ben Hornyák Szabolcs, aki a héten épp garázdaságért ítélte el a Sándor palotát festékkel megdobáló aktivistákat. A Vastagbőr írta meg: akkor még nem bíróként, hanem tudományos kutatóként a köznyugalom elleni bűncselekményekről írta PhD-jét. Azt vizsgálta, hogy a garázdaság tényállásának van-e helye a büntetőjogban. Arra jutott:
A garázdaság tényállásának kihívóan közösségellenesség eleme sérti a jogbiztonságot.
A kihívóan közösségellenesség megállapítása ugyanis a jogalkalmazásban szerintem meglehetősen esetleges. Gyakorlatilag az eljáró szervek diszkrecióján múlik, hogy sor kerül e a büntetőjogi felelősségre vonásra - írta.
Ráadásul úgy gondolta: a „közösség nyugalma” fogalom egy megfoghatatlan kategória, olyan fikció, amelynek további fenntartása csak egyetlen indokkal igazolható: ha a büntetőjogot valóban eszköznek tekintjük az állampolgárok helyes irányú nevelésére. Ettől azonban elzárkózott.
A bíró most csütörtökön azzal indokolta Gulyásék büntetését: a Sándor-palota egy műemlék, és a két tüntető meg nem határozható mértkű kárt okozott azzal, hogy felé dobta a festékesflakont.
