Dóri, aki a betegsége miatt még soha nem volt szülinapi bulin, iskolai farsangon vagy játszóházban, összerakott magának pár "álomlistát" - ez, meg a családja tartja benne a lelket. Régi vágya, hogy gyermekonkológus legyen, még várat magára.
Pár hete a Facebookon esett be egy 18 éves daganatos lány, Balázs Dóri megkeresése, tele szivecskés emotikonokkal és szmájlikkal, amelyben azt kérte, segítsünk neki hírességektől aláírást gyűjteni. Van bakancs és álomlistája is, ez utóbbinak a 2. pontja. Maga is próbálkozott Franciaországból, ahol most él a családjával, de viszonylag kevés sikerrel: 200 levél után néhány aláírása lett. Beszálltunk, az elsőre megtalált listából akit tudtunk, megkerestünk. Mert bár azt írta, bárkinek örülne, pár nevet a Facebook oldalán külön is felsorolt.
A válogatott volt kapusa, Király Gábor aláírása volt a fő trófea, döbbenet és elképzelhetetlen mennyiségű szivecske volt a válasz, mikor átküldtük neki e-mailen a beszkennelt, névre szóló aláíráskártyát. Legalább négyszer megnézte, mire el merte hinni, hogy Bodrogi Gyulától is lett autogramja.
Dóri nem volt ismeretlen előttünk: összefutottunk vele több mint fél éve Hatvanban, mikor a Bátor Táborról készítettük a riportot. Ott az állapotát nem firtattuk, a tábor célja ugyanis éppen az, hogy a gyerekeknek ne a betegségen járjon az eszük. Annyi kiderült, hogy gerince állapota miatt speciális kerekesszéket használ és régen nagyon szeretett lovagolni és evezni, amihez most annyi segítség kell, hogy csak a táborban tudja megtenni.
Most kiderült, Dóri egy genetikai rendellenességben, neurofibromatosisban, a 17-es kromoszóma rendellenességében szenved, amit édesanyjától örökölt, aki enyhe tünetekkel megúszta. A lány viszont nem: a szülei 1-2 hónapos korában vették észre a bőrén a figyelmeztető jeleket, a tejeskávé színű foltokat. Egyre-másra jöttek az újabb és újabb betegségek, teste mára tele van jóindulatú daganatokkal - amik elhelyezkedésük miatt problémát, fájdalmat okoznak -, egyik lába 18 centivel rövidebb, mint a másik.
15 éves kora óta él kerekesszékben, de azt, hogy mitől van ennyire rossz állapotban a gerince, nem sikerült megfejteniük az orvosoknak, egymásnak teljesen ellentmondó diagnózisokat kap arról, hogy van-e ott daganat vagy nincs. Agydaganatot viszont találtak nála, ennek megműtésekor megsérült az ideg, így Dóri a bal szemével alig lát. Akkor még csak negyedikes volt.
Normális gyerekkora soha sem volt, vagy csak óvodás korában, amire már kevéssé tud visszaemlékezni. Bár felső tagozatig nem kellett olyan sokat kórházba járnia, az iskolában nagyon kegyetlenül bántak vele a gyerekek.
„Mellém te ne ülj”
– kapta a máig emlékezetes megjegyzést egy kisfiútól, de az első szerelme is durván kikosarazta azzal, hogy „fúj, én veled?! Ez gusztustalan.” A korosztályában valódi barátokat nem talált. Hetediktől inkább magántanulóként folytatta, két éve viszont az állapota miatt egyáltalán nem tudott a tanulással foglalkozni. Idén lett volna a szalagavatója, a volt gimnáziumából szembe jövő képek szíven ütik.
Azt mondja, lelkileg elég jól viseli a betegségét, „néha vannak rossz napok, amikor csak sírnék, de azt sem tudom hogy miért.” Inkább azt nehéz elviselni, amiből kimarad a betegsége miatt. A szalagavató csak egy, de „nem voltam még soha szülinapi bulin, gyerekként játszóházban, nem voltam osztálytáborban, iskolai farsangon.”
Dóri azt mondja, a családján kívül a különböző kívánságlistái tartják benne a lelket.
„Jelenleg négy listám van, hogy minél több elérni való álom legyen, aminek aztán örülhetek.”
Két listáját is a gyógyulás vágya vezeti, de megnézné a tengert, utazna léghajón, szeretne a világ minden tájáról képeslapokat kapni, delfinekkel úszni, Disneylandbe és csúszdaparkba menni, hullámvasutazni és vidámparkba menni, színházban megnézni a Rómeó és Júliát. Családot is alapítana, gyerekkori álma pedig az, hogy gyermekonkológus legyen. A felvételi még messze van, most egy speciális iskolát keresnek, hogy behozhassa a lemaradását. Az utóbbi idő nagy sikere, hogy a rendszeres gyógytorna miatt már 3,5 percet tudott állni. Ha így halad, van rá esély, hogy végleg eldobja a kerekesszéket, vagy ahogy ő hívja, „szekeret.”
