Miután a katolikus egyház egyre jobban hallatja szavát a kormány kvótakampányával kapcsolatosan, egy kalandos életű jezsuita atyával beszélgettünk.
Hvg.hu: Mostanában egyre-másra születnek a kormány kvótanépszavazásos kampányának hangvételét elítélő katolikus írások, a röszkei plébános vagy Pálfai Zoltán mellett a jezsuiták is az árnyaltabb megközelítés igényét sürgetik.
Kiss Ulrich: Úgy vélem, a kormány megközelítése meglehetősen rövid távú. Mi lesz, ha a menekültek letelepednek az egyes országokban, és szabadon utazhatnak majd az EU-n belül? Akkor majd nem lehet nekik megtiltani, hogy akár Magyarországra költözhessenek. Ennek így semmi értelme.
Európa sokáig nem volt tisztában azzal, milyen világ dúl a fejlett Nyugaton kívül. Eljárkáltak nyaralni a hotelekbe, de azt nem látták, hogy adott esetben a hoteleken túl pár kilométerre már nyomorban éltek az emberek. Ezek az emberek jelennek meg most Európában. Az nem lehetséges, hogy a Föld egyharmada dúskáljon a javakban, míg a többi kétharmad nyomorog.
Hvg.hu: Többen felvetik, hogy a magyarországi katolikus egyház nem szólal meg, a püspöki kar sem adott ki állásfoglalást a kvótanépszavazás előtt, csak egy titkári megszólalás történt. Ez élesen szemben áll Ferenc pápa konkrét, menekültek melletti állásfoglalásaival.
Kiss Ulrich: A pápa nagyon konkrét dolgokat fogalmazott meg, azt mondta, minden plébánia fogadjon be egy-egy menekült családot. Mi, jezsuiták is megtettük ezt úgy egy fél évvel ezelőtt. Hogy kinek mennyire kéne megszólalnia, nem az én tisztem eldönteni. De érdemes megnézni a Közép-Európai Katolikus Püspöki Konferenciák közös közleményét, amely megállapítja, hogy Európában a hit és a kultúra válságban van, kiemeli az férfi és nő kapcsolatából megvalósuló család jelentőségét, menekültügyben pedig a következőt: „a szeretet isteni parancsát követve fokozzuk erőfeszítéseinket a rászorulók megsegítésében”. Végig kell gondolni, hogy milyen jövőt képzelünk el az Európába érkező menekülteknek.
Hvg.hu: Önt áthelyezték Romániába pár éve, előtte Magyarországon tevékenykedett. Mit gondolnak az emberek ott kint a magyarországi kvótanépszavazásról? Foglalkoztatja őket?
Kiss Ulrich: Itt még mindig élénken él a 2004-es népszavazás fájdalma (a kettős állampolgárságnak a határon túli magyaroknak való megadásáról dönteni szándékozó referendum nem volt érvényes, az igenek minimális fölényben voltak). Az emberek elfásultak a napi közéletben, itt minden napra jut egy korrupciós botrány, mindennap elvisznek egy minisztert bilincsben. De az emberek úgy érzik, hogy akik a helyükre jönnek, azok sem feddhetetlen úriemberek.
Azt gondolom, ahogy 2004-ben megbántódtak a határon túli magyarok, most a kvótanépszavazással az arab világban szerezhetünk rosszpontokat. Nagyon fontos lenne, hogy az eseményeket ne csak egy mindennapi, azonnali síkon értelmezzük, próbáljunk előre látni perspektivikusabban is. Ahogy az űrhajósok is mondják, kint az űrből a Föld egy kis, színes, élő bolygó, ez adatott nekünk, rá kell vigyázzunk minél jobban.
Életrajz
Az idén 71 éves Kiss Ulrich kalandos életű jezsuita atya újságíró akart lenni gyerekkorában, de "édesapám azonban meggyőzött, az újságírás link szakma. Így lettem közgazdász" ír blogján. Igazi modern pap, rendszeresen posztol a Facebookon, használja a digitális eszközöket. Rendszeresen emlegeti, hogy papi hivatása előtt menedzserkedett, 1970-től nagy divatcégeknél dolgozott projektmenedzserként egészen 1987-ig. 1988-ban belép a Jézus Társaságba, vagyis a jezsuiták közé. 1991-től négy évig tanul teológiát Rómában, 1995 óta pap. 2001 óta a Pázmány Péter tudományegyetemen óraadó tanár kommunikációelmélet, pr, média, kultúra, társadalom témában. De 2003-ban még képezi magát a Zsigmond Király Főiskolán. Nyolc nyelven beszél és olvas valamilyen szinten. "Voltam én már minden: egyetemista, marketing asszisztens, cégvezető, jezsuita novícius, majd másfél évtizedig egy egyetemi szakkollégium rektora", írja, de még négy évvel ezelőtt is megtalálták új feladatok. "Isten még sok meglepetést tartogat!"
