„A másodfokú bíróság Ungár Klára buzizós ügyében ma hozott döntést. Az indoklásban kimondták, hogy Ungár ugyan valótlanságot állított rólam, de ez nem sértő, ezért a keresetünket elutasították. A Kúriát azért még megkérdezzük erről. Ettől kezdve ugyanis minden heteroszexuálist le lehet buzizni, a homoszexuálisokat meg gondolom továbbra sem. Érdekes logika.”

Ez Kocsis Máté friss kommentárja – maga a történet azonban sokkal érdekesebb annál a dilemmánál, mint hogy a Fidesz fiatal önkormányzati politikusa érez-e esetleg szexuális izgalmat, teszem azt, a feszes testű, fecskenadrágos toronyugró fiúkat nézve az M4-en. Szívesen elhiszem neki, hogy nem.

Az alapügy pont egy éve robbant ki, akkor le is írtam, amit erről gondolok. Röviden: továbbra sem értek egyet azzal, hogy bárki nemi preferenciáit pörölyként forgassuk a nyilvános vitákban, Ungár Klára helyében nem állítottam volna azt, hogy Kocsis Máté meleg – ugyanakkor az a penetráns buzizás, amit válaszul a fideszes politikus elővezetett, érdemtelenné teszi a védelemre. Előbb a saját szemében kellene a gerendát észlelnie. Én tehát soha nem harsognék olyat, hogy mondjuk Kocsis Máté az edzőteremben azért zuhanyozik negyven percen keresztül, hogy minél több meztelen férfitestet szemlélhessen meg. Ha így tenne, ez akkor is az ő magánügye. De pont ugyanezért az ilyen állítást (amíg nem társul hozzá pejoratív értékelés, miszerint „és mivel homoszexuális, ilyen és ilyen negatív tulajdonságokkal rendelkezik”) soha nem kérném ki magamnak. Pláne nem peresíteném.

Egyrészt ugye valóságbizonyításnak itt nincs nagyon helye. Nem igazán tudjuk mérni, hogy tetszik-e Kocsis Máténak, amikor a Trónok harcában a szöszi, csupasz kéjfiú Olyvar és a mediterrán csődör Oberyn Martell herceg hancúroznak a pamlagon, ezért aztán (és ez fontos!) a bíróság első fokon sem azt állapította meg, hogy Kocsis heteroszexuális lenne, és most sem azt deklarálták, hogy úgy szórja a lábnyomot a Gayromeón, mint bolond pék a lisztet. Elébb úgy ítéltek, hogy sértő maga az állítás, most pedig úgy, hogy nem az. Ez pedig a másik fontos elem: normális esetben, ép mentális immunrendszerrel és minimális kollektív intellektussal bíró társadalmakban az nem negatív, nem a közvélemény által elítélt tulajdonság, hogy valaki homoszexuális. Nem vonnak le belőle több következtetést, mint abból, hogy vörös a szakálla vagy 44-es lába van (mint nekem). Tehát még ha tudnánk is, hogy Kocsis Máté iPadjén a Warwick Rovers képernyővédője fut, akkor sem ez alapján ítélnénk meg a polgármesteri munkáját. Vegyük tudomásul: valakit melegnek nevezni nem sértés. Maximum hülyeség, hiba, félretájékoztatás, amiért vállalni is kell a felelősséget. De nem becsületsértő kijelentés.

Mint arról értesülhettek, az elmúlt héten Budapest főpolgármestere, Tarlós István velem kapcsolatban célozgatott alig félreérthetően ilyesmire. Míg azonban annak idején Ungár Klára legalább releváns kontextusban, a Fidesz homofób törvénykezése kapcsán utalt arra, hogy előfordulhat, hogy Kocsis Máté aranykártyás Aussiebum-vásárló, addig Tarlós Istvánnak arról kellett volna számot adnia, hogy miért hazudozik évek óta a főváros, hogy a tömegközlekedésben mikor vezetik be az elektronikus jegyrendszert (2015-ben kellett volna az összes lyukasztót, jegyérvényesítő készüléket és velük az ellenőröket is elektronikus jegyre és bérletre cserélni). De nem adott számot, inkább az én nemi preferenciáimat kezdte firtatni.

Eszembe se jutott, hogy bepereljem. Sőt, a fene egye meg, még arra is nagyon vigyázok, hogy „érdemben” ne reagáljak rá. Ugyanis már akkor ő győz, ha bármilyen módon tartalmi választ kap. Akár a nagy garral bizonygatott heteroszexualitás, akár a lebukottak megadásával elővezetett coming out azt bizonyítaná, hogy neki van igaza, melegnek lenni valami negatív tulajdonság, valami szégyenletes titok. Miközben nekem aztán tényleg nyitott könyv az életem, évek óta látható, hallható, olvasható a legkülönbözőbb felületeken, hogy kit-mit szeretek, mégis, de itt és most, ez az az alkalom, amikor résnyire sem nyitom ki ezt az ajtót. Az alapkérdés ugyanis az volt, hogy milyen csapnivalóan rossz főpolgármester Tarlós, és milyen hazugságokkal traktálják az illetékesek a fővárosiakat. Nem az én nemi preferenciáim.

Arról viszont muszáj beszélni, és innentől jön az a rész, amit kérek fejben háromszor aláhúzni: a homofóbia kicsit sem menő, a homofóbia elképesztően káros, a homofóbia a legveszélyesebb dolgok egyike. Mai tudásunk szerint az Egyesült Államokban, egy orlandói melegbarát szórakozóhelyen a homofóbia (talán öngyűlölő homofóbia) húzta meg a ravaszt, és oltott ki félszáz életet. Az a gondolkodás, miszerint a nem heteroszexuális embertársaink torzak, betegek, kiirtandók. Igen, vannak ebben a gyűlöletben fokozatok, és egészen máshol (körülbelül a Sárga Csikó Presszó törzsközönségének hajnali egykor, az asztal alól kiszólva produkált nívóján) van Tarlós textilzsepibe horkantó göcögése, megint máshol Kocsis sértett, agresszív csapkodása, és máshol a kattant mészáros rémtette. De mind homofóbia, és bármilyen szinten tesszük normává az LMBT+ emberek kirekesztését, azzal ugyanazt az emberellenes borzalmat tápláljuk.

Lehetőleg ne gyűlöljünk senkit, és ne fogadjuk el, hogy a „kis gyűlölet” belefér. Gondoljunk bele: az Iszlám Állam terroristája ugyanolyan gyűlölettel tekint Kocsis Mátéra, akár Biblia, akár poppers van a polgármester éjjeliszekrényének fiókjában. Ez egy egyirányú utca. A mai historizáló politikai kurzus előszeretettel hivatkozik ezeréves államiságunkra. Nos, mondjanak olyan esetet, amikor a kirekesztő hangok erősödése, a jogfosztó jogalkotás és törvénykezés, az ember és ember státusza közti különbség növelése nem tragédiát, lángokban álló, vesztes nemzetet eredményezett! Mert én csak arra tudok példát, amikor az emancipáció, az elfogadás növelése, a (történelmi környezetben értelmezhető) jogegyenlőség kiterjesztése hozta el Magyarország aktuális virágkorát.

Végeredményben pedig mind ezt szeretnénk, nem?