A bíróság szerint nem sikerült bizonyítani, hogy az V. kerület korábbi jegyzője, Rónaszéki László hivatali visszaélést követett volna el. Az ítélet elsőfokú, az ügyész súlyosbítást kért.
A Vizoviczky-ügyben folytatott lehallgatás mellékszálaként állt csütörtökön bíróság elé B. János vállalkozó, Rónaszéki László volt V. kerületi jegyző és Sz. István. A Fővárosi Törvényszéken egyszerre két ügyet tárgyaltak, amelyek között a kapocs az elsőrendű vádlott B. János, akit befolyással üzérkedéssel, illetve hivatali visszaélésre felbujtással vádoltak meg, míg a volt jegyző Rónaszéki Lászlót csak az egyik üggyel hozták összefüggésbe.
A Rónaszékit érintő ügy egy belvárosi, Károly körút 26. szám alatt lévő üzlethelyiség 2012-es adásvételéhez kötődött. Az ingatlanra az önkormányzatnak elővásárlási joga volt, így az adásvétel bejegyezéséhez arról le kellett mondania. Az adásvétel ügyében még 2012 nyarán keresték meg az önkormányzatot, és szeptember 13-án ült össze a képviselő-testület, ahol döntöttek is az elővásárlási jogról való lemondásról, de az erről szóló papírt csak nagyjából egy hónap múlva küldték ki az érintetteknek.
Az adásvételben részt vevő ingatlanközvetítő az egész ügymeneten szeretett volna gyorsítani, és így jutottak el az elsőrendű vádlott B. Jánoshoz, aki a vád szerint megpróbálta magáról elhitetni, hogy önkormányzati ismeretségei miatt kellően befolyásos, és azt akarta, hogy derüljön ki, ő intézte el az önkormányzati döntésről szóló papír kiküldését. Pedig maga a kiküldés csupán technikai lépés volt az után, hogy az önkormányzat már döntött az ügyről, de a bírói vád-összefoglaló szerint B. János azt is érzékeltetni próbálta, hogy az ügyintézéshez fizetni kell. A vád szerint Rónaszéki jegyző pedig szándékosan tartotta vissza a döntésről szóló iratot, hogy úgy tűnjön, a barátjának ráhatása van az ügyre.
B. János többször beszélt telefonon Rónaszéki László jegyzővel, és ezek során a titkos adatgyűjtéssel lehallgatott beszélgetések során többször szóba került az engedély ügye. A jegyző bekérte az iratot, majd pár nap múlva az aláírva kiment.
A bíróság szerint nem sikerült bizonyítani, hogy a jegyző hátráltatta volna a folyamatot, hogy a barátját helyzetbe hozza.
Fagyi vagy nem fagyi
A vádat leginkább a Károly körúti ingatlannal üzletelő ügynök vallomása alapozta meg, aki közölte: B. János azt mondta neki, „500 ezer a fagyi”. Később egyébként az ügynök már azt mondta, ez lehet, hogy inkább úgy hangzott el, hogy „azt csiripelik a verebek, hogy 500 ezer a fagyi”, majd még később már azt sem zárta ki, félreértette, mire vonatkozik az összeg. Az elsőrendű vádlott védője azzal érvelt, a fagyira vonatkozó kijelentésből semmire nem lehet következtetni. Az ingatlanügynök mindenesetre nem fizetett.
A bíróság az ő vallomása alapján viszont nem ítélhetett el senkit: a bíró azzal érvelt, hogy az ügynök többször ellentmondásba keveredett, szavait senki más nem támasztja alá, a lehallgatott beszélgetések alapján sem mondható ki egyértelműen semmi, így kizárólag az ügynök inkoherens vallomására nem lehet alapozni az ítéletet.
A lehallgatott telefonbeszélgetésben B. János és R. László között valóban elhangzott, hogy „kicsit ülni kéne az ügyön”, illetve „jogszerűen lehet-e bojkottálni”, és később a jegyző is azt mondta B. Jánosnak, „csináljon valamit, mert most már intézkedni kellene”. A bíró szerint ebből azt lehetett megállapítani, hogy az elővásárlási jogról beszélgetnek, azonban olyan konkrét felhívás nem hangzott el, amiből egyértelműen lehet következtetni arra, hogy az elsőrendű vádlott határozottan kérte volna az ügy késleltetését, amivel a jegyző megszegte volna hivatali kötelezettségét.
Fennáll a lehetőség, hogy a fagyi nem édesség volt
Az önkormányzati dolgozók vallomásából viszont az derült ki, nem bűncselekmény miatt csúszott az ügyintézési határidő: későn írták le a döntést, a jegyző szabadságon volt, majd az irat bekérése után három nappal már alá volt íratva. Az, hogy utána mennyi idő volt a postázás, már nem a jegyzőn múlt. Az ingatlanügynök terhelő vallomását pedig az előbb említett okokból nem vették figyelembe a bíróságon.
Mindent mérlegelve a bíró azt mondta, „az e körben kifejtett bizonyítékok alapján B. Jánosra nézve a lehetőség szintjén fennáll, hogy azért tüsténkedett a lemondó nyilatkozatnál, hogy kedvezőbb tárgyalási pozícióba kerüljön az ingatlanügynöknél – akivel más ügyben bizniszelt volna –, a lehetőség fennáll, hogy a fagyi nem édesség volt, hanem más, illetve a B. János és R. László jegyző közötti beszélgetés alapján feltételezhető volt a sugallat, hogy csináljon valamit az okirattal, de ez a – a bizonyítás során – lehetőség szintjén tovább nem jutott, kétséget kizáróan nem lehetett a bűncselekmény elkövetését megállapítani". Az egyik lehallgatott telefonbeszélgetésben ráadásul B. János azt mondja, az ügyet szívességből intézi. Az utolsó szó jogán csak R. László szólalt fel, aki azt mondta, nem követett el bűncselekményt.
Már megint ez a B. János
A csütörtökön tárgyalt második ügyben már nem volt érintett a jegyző, de itt is B. János jó kapcsolati rendszere volt a kiindulópont: egy bár ugyanis az éjszakai nyitva tartás engedéyezését kérelmezte az önkormányzattól, de ez az ügy is húzódott. A harmadrendű vádlott a vád szerint itt is B. János segítségét kérte az ügy elintézésében, és titkos adatgyűjtéssel itt is lehallgatták őket, azonban ezt a bizonyítékot ebben az ügyben a bíróság kizárta az eljárásból.
Itt viszont már pénzmozgás is volt, csak a vád és védelem ellentétesen magyarázza, mire kellett a 1,5 millió forint. Előbbi szerint ez volt a kenőpénz, amit B. János az engedély elintézéséért kért – de ennél tovább az ügyészség sem ment, az, hogy a pénzt kinek kéri, homályban maradt –, a védelem viszont azzal érvelt, a bár előtt megsérült a burkolat, ennek javítására kérte fel B. Jánost – illetve egy alvállalkozóját – Sz. István harmadrendű vádlott, és zsebbe fizetett.
A kenőpénzes sztorit Sz. István egyik alkalmazottjának vallomása igazolhatta volna. A nő elsőre nem emlékezett arra, miért vitte a borítékot a B. János által megjelölt helyre, csak miután lejátszották neki az ügyészségen a hangfelvételt, és látta, hogy a korrupcióellenes osztályon van, összeállt a fejében a kép, és nem zárta ki ezt a verziót. Csakhogy ez a bíróságnak az elítéléshez kevés volt.
Az ügyész felhozta, hogy a harmadrendű vádlott elsőre nem beszélt a felújításról, ám a bíró szerint ez reális: az ember nem kezdi azzal az ügyészségen, hogy ezt nem követtem el, de egyébként adót csalok. (Számla nélkül végezték ugyanis a munkát.)
Az ügyész a perbeszédet egy Móricz-idézettel kezdte, és azt mondta, a korrupció elleni harc fontos. A bíró szerint is az, azonban hangsúlyozta, „az is legalább ennyire fontos, ha nem még fontosabb, hogy bármilyen bűncselekményért bárkit csak akkor lehet elítélni, ha kétséget kizáróan meg lehet állapítani azt. Vonatkozik ez vállalkozóra, önkormányzati tisztviselőre és – folytatva az irodalmi sort – balettáncosokra és kőfaragókra is.”
Az ügyész a perbeszédben B. Jánosra letöltendő, míg a másik két vádlottra felfüggesztett börtönbüntetést kért, a bíróság azonban bizonyítottság hiányában mindhármukat felmentette. A vád súlyosbításért fellebbezett, két vádlott helyben tudomásul vette az ítéletet, R. László volt jegyző 3 nap gondolkodási időt kért.
