Miközben a magyar kormány arra összpontosít, hogy minél több fizető beteget csábítson ide egészségügyi ellátásra, elsősorban fogászati kezelésekre, addig a saját állampolgárai egészségét elhanyagolja – állítja Sasha Issenberg amerikai oknyomozó újságíró, aki az európai egészségügyi turizmusról, azon belül is kiemelten a magyarországi fogászati turizmusról írt könyvet. Szerinte a szálak mozgatásában oroszlánrésze van Orbán Viktor miniszterelnök egykori fogorvosának, Bátorfi Bélának.
Az európai országok közül manapság Magyarországra utazik a legtöbb külföldi fogászati kezelésre – olvasható „Az egészségügyi turizmus megdöbbentő új világa” című könyv ajánlójában. Sasha Issenberg arra kereste a választ, mi állhat a magyarországi fogászati turizmus fellendülésének hátterében. Ennek megértéséhez tanulmányozta bulgáriai klinikák történetét, valamint a könyvben felvillant néhány részletet más európai államok fogászati és egészségügyi turizmusáról is.
Magyarországot a fogászati turizmus európai központjaként emlegetik a szóbeszédben, megbízható adatok ugyanakkor ezt nem támasztják alá. Az International Medical Travel Journal cikke szerint Sasha Issenberg könyve sokkoló lehet azoknak, akik a témában eddig csak az útikönyvekre támaszkodtak.
A magyar fogászati turizmus története 1992-ig nyúlik vissza, akkor lett Bátorfi Béla Orbán Viktor fogásza. A Fidesz a 2010-es választások után visszatért a hatalomba, és a miniszterelnöki fogorvos is különleges feladatot kapott: rábízták a szépen fejlődő egészségügyi és fogászati turizmus koordinálását. Bátori azóta valóságos szupersztárrá vált a médiában, vezeti a róla elnevezett sportklubot és a Magyar Triatlon Szövetséget is.
Sasha Issenberg szerint a magyar kormány annyira a jól fizető külföldi betegekre koncentrál, hogy eközben figyelmen kívül hagyja saját állampolgárai egészségét. Az újságíró beszélt egy olyan szakértővel, aki Bátorfi megbízásából nyilatkozott neki. Tőle hallotta azt a leegyszerűsített szlogenszerűséget, hogy Svájcban csokoládét és órát vesznek az emberek, Magyarországon meg fogászati kezelést.
A könyvben bemutatnak egy olyan szófiai kórházat is, amelyet egy japán kórházlánc épített. Számos országból járnak oda betegek gyógyulni, köztük Nyugat-Európából. De végeztek ott térdműtétet líbiaiakon is, akik hazájuk egészségügyi rendszerének összeomlása után máshol voltak kénytelenek segítséget kérni. A szerző ennél az országnál is megállapította, hogy a gazdag külföldiekre összpontosítanak, miközben a saját állampolgáraik hátrányt szenvednek. Van olyan bulgáriai kórház, ahol a bolgár állampolgároknak várólista van, az azonnal fizető külföldieknek viszont nincs.
Magyarországon érdemes az előzményeket is figyelembe venni annak megértéséhez, hogyan válhattak extrán jövedelmezővé egyes fogorvosi praxisok. A rendszerváltás előtt nagyjából mindenki számára elérhető volt az ingyenes egészségügy, bár hálapénz akkor is létezett már, és ez a korrupt örökség a mai napig nem halt ki. A kilencvenes évek közepén aztán magánkézbe adták az ágazat egy részét, és akik otthagyták az állami ellátást, elkezdtek jól fizető külföldi ügyfelekre is vadászni.
Issenberg szerint több mint feltűnő, hogy a fogászati turizmus felfuttatásának irányítását éppen Bátorfira bízták. A miniszterelnöki fogorvos havonta egyszer Londonba járt, hogy tehetős pácienseket csábítson a klinikájára. A könyvben a szerző részletesen ír Bátorfi üzleti modelljéről, valamint az Orbán Viktorhoz fűződő kapcsolatáról.
Az újságíró megállapítja, hogy a fizető külföldi betegek könnyen bűnbakká válhatnak, ha a rájuk építő kormányok közben megfeledkeznek a saját állampolgáraik egészségügyi ellátásáról.
