Nem jött még létre az a polgári közeg, amely egy nyugatos konzervatív párt bázisát jelenthetné - állítja interjúnkban Béndek Péter, aki nemrég lemondott a Polgári Konzervatív Párt (PKP) vezetéséről és a blogolásról. A filozófus szerint az emberekben nem alakult ki a bizalom a közösségi együttműködés iránt, így a "sérelmi nacionalizmuson" alapuló Orbán-rendszer akadály nélkül képes megosztani az országot, és ezzel fenntartani a hatalmát.
Ha előbb az 5 kulcsmondatot akarja olvasni, kattintson ide.
hvg.hu: "Búcsút mondok a nyilvánosságnak, ideértve a blogolást és a PKP vezetését (…) elértem a korlátaimhoz" – ezt tette közzé a minap váratlanul a blogján. Miért döntött így, két évvel pártja megalakulása után, és jóval azelőtt, hogy egyáltalán ráfordultak volna a 2018-as választásokra? Tavalyi hvg.hu-interjújában még ambiciózus tervekről számolt be.Béndek Péter: Ez egy rövid távú futam, hamar kell eredményeket felmutatni. Az utóbbi hónapokban szembe kellett néznem azzal, hogy volt itt egy fedő, amin nem tudtunk áttörni. Túlságosan beszédcentrikus párt voltunk, a blog meg a beszédek köré épült. Ráadásul az a helyzet állt elő az országban, hogy ezek a felületek, ideértve a Facebookot is, leginkább szelepként működnek, nemigen alkalmasak mondjuk valamiféle ellenzéki álláspont összehangolására.
hvg.hu: Alapvetően tehát Facebook-mozgalom maradt a Polgári Konzervatív Párt (PKP)? A búcsú ezek szerint főként saját pártépítési elképzeléseinek kritikája.
B. P.: Annak indult, és nem sikerült ebből elég hathatósan kilépni. Nem tudtunk elég hatékonyan megjelenni a nyilvánosság előtt, a mainstream sajtótól kezdve bármely olyan fórumig, ahol a politikai közélet zajlik. Ezért természetesen én vagyok felelős, úgy látom, az én személyem nem alkalmas arra, hogy ezen túllépjünk. A másik meg az, hogy a párt túl kevés emberi és anyagi erőforrást tudott megmozgatni.
hvg.hu: De hát lássuk be, ez a politikai formáció kezdettől fogva az ön személyére épült.
B. P.: Igen, de nem akarom elkövetni azt a hibát, amit sokan mások, hogy a pártot saját homokozójuknak tekintik. Nem vagyok professzionális politikus, a választók becsapása, az eredeti céljaink meghazudtolása lenne, ha ez a párt lényegében a hobbitevékenységem kiszolgálását jelentené. Az a célunk, hogy 2018-ban bekerüljünk az Országgyűlésbe, de ehhez már nem én vagyok a megfelelő vezető.
hvg.hu: Utolsó posztjában azért jóval többről van szó, mint saját politikai búcsújától: mintha az egész rendszerváltás óta eltelt időszak elmaradt polgárosodásának, nyugatosodásának kritikáját sűrítette volna néhány sorba. Ez azonban már akkor is így volt, amikor a PKP-t megalapította. Mi változott azóta?
B. P.: Kétségtelenül másképp tekintek most az országra, mint ahogy három-négy éve ismertem, pedig társadalomtudományi, gazdasági közegben is mozogtam. Most a legfőbb problémának azt látom, hogy alig létezik az a szavazói kör, az a kultúra, amely egy ilyen pártnak egy nyugatosabb társadalomban a fő tömegbázisát adná. Ez a középosztálybeli, piacbarát, ugyanakkor a magyar nemzeti hagyományokkal realistán tisztában lévő réteg lenne – ezek azonban nem azok a nemzeti hagyományok, amikkel a legtöbb ember Magyarországot azonosítja. A magyar nacionalizmus élesen szembefordult a társadalom érdekeivel.
hvg.hu: Meg a patriotizmus és a konzervativizmus értékeivel is. Azt azért nyilván ön is látja, hogy aki ma Magyarországon a nemzeti hagyományokat értéknek látja, mégiscsak a Fidesz táborában, vagy annak közelében van.
B. P.: De hát nézzük meg, milyen hagyományokat ápol a Fidesz: alapvetően semmilyet. Legfeljebb a retorika szintjén egy alapvetően populista, nacionalista, államelvű hagyományt. Mindez persze valóban hagyomány Magyarországon, akárcsak a korrupció, de ezek a hagyományok együtt az okai annak, hogy Magyarország a 20. században ennyire kudarcos pályát futott be, és amelyek újratermelődését látom a mostani időszakban. Gyengék, nem versenyképesek a társadalmi kompetenciáink ahhoz képest, ahogy az országot egy nyugati integrációban el lehetne képzelni.
Az ország jelenleg még azt a félperiférikus, félig-meddig kiszolgáló szerepet sem tudja betölteni, amit a különböző elképzelésekben neki juttattak. Ennek az oka főként a sérelmi nacionalizmus, ahelyett, hogy az ország átverekedné magát ezen a szerepen. Ahogy tették például az észtek, makacsul megteremtve a saját kompetenciáikat, felzárkózva a nyugati teljesítményszinthez, de úgy, hogy több területen még produktívabbak és innovatívabbak is, mint a Nyugat.
hvg.hu: De ha ön most feladja a politikai küzdelmet, ezzel nem pont azt üzeni, hogy más se próbálkozzon betölteni a konzervatív-liberális politikai teret, mert úgyis esélytelen?
B. P.: Nem, egyáltalán nem. Ez egy nagyon nehéz harc, amit jó három éven át megvívtam, igyekeztem megteremteni az alapját a konzervatív politikai kultúrának, ami alapján a pártot tovább kell építeni, de én személyemben nem vagyok arra alkalmas, hogy kellő erőforrást gyűjtsek ehhez a küzdelemhez. Csalódást okozott, hogy sok, számomra fontos embert nem tudtam megnyerni. Nemcsak az a gond, hogy kicsi a választótáborunk, hanem az is, hogy előbb egyfajta kulturális változást kellene tudnunk generálni, létre kéne hoznunk azt a politikai kultúrát, ami aztán minket a pártjává tudna tenni.
hvg.hu: Azt írja a posztjában: "...hogy ismét ide jutottunk, az mindenki, azon belül pedig különösen az értelmiség soha le nem mosható felelőssége". Mit ért ezen, miben látja az értelmiség felelősségét?
B. P.: A magyar értelmiség áldozatvállalási hajlandóságára gondoltam főleg. Magyarán arra, hogy nagyon kevesen lennének készek saját szakmai előremenetelüket, mikroközegben elért presztízsüket kockáztatni a politikai karrierért és a nemzet egészéért való küzdelemért. Sőt, ennél sokkal kevesebbre sem hajlandóak. Nyilvánvalóan ők maguk sem bíznak igazán saját társadalmi ideáljaikban. Gyenge ez a közeg, nincs megtartó ereje, inspiráló ereje. Sokkal inkább várom, hogy valaki gazdasági vagy piaci oldalról vigye tovább ezt a pártot, mint értelmiségi oldalról.
Másrészt problémának látom azt az értelmiségi magatartást is, amely óvatosan kritikus, tehát virágnyelven megjeleníti a nyilvánosságban a véleményét a Fidesszel kapcsolatban, de "a politikától" elegánsan távol tartja magát. Ez arra utal, hogy sok értelmiségi nincs tisztában azzal, hogyan működik egy demokrácia, egy képviseleti rendszer. Botrány, hogy ezeket az értelmiségieket éppúgy el lehet riasztani a politikától, mint a legegyszerűbb embereket.
hvg.hu: Tehát pártja élén és a konzervatív politikai oldal egészén is új arcokat várna. Kiket pontosan? Nincsenek olyan sokan ezen a térfélen. Mit gondol például a Bokros Lajos-féle MoMáról?
B. P.: Bokros Lajos kezdeményezését zsákutcának tartom. Egy olyan ember köré szerveződik, akit az elmúlt 20-25 évben annyi kritika ért, hogy az alapvetően hitelteleníti személyének amúgy intellektuálisan igaz gondolatait. De ami intellektuálisan igaz, az attól még nem feltétlenül sikeres politikailag. Ennek fel nem ismerése Bokrost ugyanabba a politikai kategóriába rakja, mint például Gyurcsányt, akinek a céljai elérhetetlenek az ő személyével. Ez az egész ellenzék tragédiája is, amelynek hajója amúgy is küszködik az MSZP tőkesúlyával.
Többször is felszólítottam már a baloldali ellenzéket, hogy először tüntessenek a saját pártszékházaik előtt, ez szükséges lenne ahhoz, hogy versenyképes és hiteles politikai ellenzéket tudjanak építeni. Ez azóta sem történt meg. Amit pedig a Facebookon látunk, az az ellenzéki politika színvonaltalan és felelőtlen kommentelése. A pártok erre képesek jelenleg.
hvg.hu: Tavalyi interjújában azt mondta, "a magyar állampolgárok érdektelenek, sőt illetéktelennek tartják magukat abban a kérdésben, hogy politikát műveljenek". Tavaly még ezt akarta "feltörni", mára rezignált. Mivel magyarázza az emberek nagyfokú közönyét, ami nyilván elősegíti az imént említett, tét nélküli ellenzéki politizálást, másrészt a látványos politikusi kontraszelekciót, és hogy aki csak teheti, elkerüli ezt a karriert, a közügyekért tenni akarás pályáját?
B. P.: Amit ma bal-jobb civódásnak látunk, az alapvetően tévedés, hiszen ugyanabból a politikai kultúrából jönnek, és eléggé hasonlóan lépnek fel a nyilvánosságban. Ezt látjuk a bírósági ügyek kezelésén is, a feljelentgetéseken, vádejtéseken. Ez a politikusi osztály egy egységes egészt képez, zárt az a nyilvánosság is, amit üzemeltet, és nagyon nehezen enged be ő játékaikban nem érdekelt feleket. Ez a mi pártunkat is jobban büntette, mint amennyi büntetést megérdemeltünk volna.
Ez a zártság ugyanazokra a kulturális vagy társadalmi készséghiányokra vezethető vissza, mint amiket a politikai és a gazdasági szférában is tapasztalunk. Az emberek nem lettek arra kondicionálva, hogy felelősen fel tudjanak lépni bármilyen hatalommal, bármilyen establishmenttel, bármilyen látszólag megrendíthetetlen konglomerátummal szemben. Magyarul a politikai gyengesége ennek az országnak ugyanabból a gyengeségből fakad, ami miatt nincs jó kapitalizmusunk, ami miatt nem működnek jól a közszolgáltatások, ami miatt korrupció van. Ezek mind összefüggnek egymással.
hvg.hu: Mi tartja a választók nagy többségét a mai napig a Fidesznél? Nem hiszem, hogy ők ne látnák mondjuk a korrupció, az oligarchavircsaft vagy az oktatásügyi inkompetencia valóságát.
B. P.: Nincs társadalmi bizalom. Az emberek nem tudnak közös célokat kitűzni, nem bíznak abban, hogy ezek a közös célok megvalósíthatóak, nem bíznak a másikban. Ennek elsősorban történelmi okai vannak, a társadalom nem ment át a megbízható polgárosodási folyamaton, hadseregek grasszáltak állandóan az országban, tehát a társadalom idegrendszerében, sejtjeiben nem alakult ki a bizalom a közösségi együttműködés iránt. Nincs igazi individualizmus, amin én hangsúlyosan a kooperációra képes emberek együttműködését értem. Úgyhogy jön egy hatalom, amelyik ezt pontosan tudja, ki tudja szolgálni, és meg tudja osztani az országot.
hvg.hu: Az ellenzék leginkább arról vitázik jó ideje, hogy milyen eszközökkel váltsa le Orbán Viktor rendszerét, legyen-e előválasztás, aztán majd közös jelöltek, egységes választási párt, stb. De hogyan látja, érdemes egyáltalán leváltani a NER-t, amíg nincs működőképesnek tűnő polgári alternatívája?
B. P.: Attól függ, mit várunk a kormányzattól. Azt hiszem, okunk van a legrosszabbat feltételezni, ha megnézzük a "felhatalmazási törvényt", tehát a "terrorveszélyhelyzetre" hivatkozó tervezett alkotmánymódosítást. Mindez az elmúlt évek intézkedéseivel együtt kizárólag egyetlen célt szolgál: Orbán Viktor abszolút hatalmának a fenntartását. Ennél az abszolút hatalomnál én nem tudok sokkal rosszabb forgatókönyveket elképzelni. Ez a rendszer nemcsak tönkreteszi a társadalmat, a versenyképesség alapjait, de ha hatalmon marad, azt is megakadályozza, hogy létrejöjjenek a produktív változásokhoz szükséges készségek, képességek.
Ennél azért jobb lenne leszavazni ezt a kormányt, amíg még lehet – nem mintha egy baloldali összefogásnak erre lenne esélye. Ehhez nincs meg a hitelességük. Ha létezne egy életképes polgári, konzervatív alternatíva, akkor talán kevésbé éreznénk azt, hogy egy olyan országban élünk, amit a gyávaság és az erkölcstelenség ural.
