Hiába beszélnek folyamatosan az ország megvédéséről a kormánypárti politikusok, a színfalak mögött egészen máshogy taktikáznak a Fideszben. A terrorvészhelyzetet annyira nem is akarják most beleírni az alaptörvénybe, mert kommunikációs fronton így nyomhatják le ellenfeleiket.
Nekem úgy tűnik, már a szándék sincs meg a bevezetésre
– mondta a közelmúltban félvállról egy fideszes négyszemközt a terrorveszélyhelyzetet lehetővé tevő alkotmánymódosításról. Más kormánypárti és ellenzéki politikusokkal beszélgetve aztán egyre inkább megerősödött a szokatlanul őszintének tűnő állítás.
Tavaly év végén még komolyan dolgoztak a terrorveszély jogállási kereteinek kimunkálásán kormányoldalon, aztán egy politikailag hasznosabbnak tűnő megoldás kerekedett felül. Egy apró trükkel kommunikációs szinten nyerhet nagyot a Fidesz a helyzeten: úgy tesznek, mintha hajlanának a kompromisszumra az alkotmánymódosítás érdekében, de elfogadhatatlan ajánlatot tesznek azoknak, akik kisegíthetnék őket a kétharmados szavazásban.
Ezt a játékot persze úgy játsszák, hogy nagyon úgy látszódjon, a kormányoldalon mindenki nagyon akarja a megállapodást – csak a fránya ellenzék politikai haszonlesése miatt végül mégsem tudnak megállapodni.
A határvédelem a legjobb politikai biznisz
„Meg kell védeni az országot”, „meg kell védeni a magyar családokat”, és „ahhoz, hogy az országban rend legyen, eszközre van szükség"” – sulykolja a magyar kormány a „modernkori népvándorlás” beindulása óta.
Ebből a hozzáállásból lett műszaki határzár és jogi határzár: ezeknek hála ősz óta konganak a menekülttáborok az ürességtől. A terrorveszélyhelyzet bevezetése ebbe a sorba illene logikailag.
Ezeknek az intézkedéseknek köszönhetően a Fidesz-KDNP nyakára mászó Jobbikban is azon kapták magukat, hogy csak tapsolnak a kormánynak. Aminek az lett a következménye, hogy a Tapolca után magát nyeregben érző „valódi néppárt” fokozatosan leszakadt a közvélemény-kutatások szerint az újra erőre kapó Fidesztől.
A baloldal a kezdeti zavar után hiába próbált egyszerre szólni a humanizmus és az ésszerűség hangján, a végén már a saját választóik sem kértek a menekültekből. Több nem nyilvános, pártok által rendelt kutatás is egybehangzóan mutatja, hogy például a szocialista törzsszavazók között arányaiban alig vannak kevesebben a bevándorlásellenesek, mint a jobboldali pártok szimpatizánsai között.
Ezeknek köszönhetően a Fidesz simán tarol a belpolitikai küzdelmekben, amíg „meg lehet védeni az országot" a terroristává vedlő menedékkérőktől.
A menedékkérők mentek, a félelem maradt
Kurva nagy szerencséje volt a Viktornak, hogy jött ez válság
– mondta egy szocialista politikus, amit az ellenzékből a legtöbben ugyanígy látnak pártállástól függetlenül.
Amíg lehet „migránsozni”, mert „hozza a számokat”, addig más témával kár is erőlködni – körülbelül ez volt a Habony-féle kommunikációs stratégia. Már tavaly beszéltek fideszesek háttérben családtámogatási tervekről, a mindennapi élet egyszerűsítéséről: a csok és a bürokráciacsökkentés azonban hiába volt bekészítve, inkább vártak vele. A szavazóbázist jobban összerántja az idegenektől való félelem, mint az olcsó lakáshoz jutás – fejtegette több Fideszhez közeli elemző.
A párizsi merényletek és a szilveszteri támadások ebből a szempontból kapóra jöttek. Hiába nem tudnak már Magyarországra jönni a menedékkérők, a visszatoloncolással és kötelező betelepítési kvótával továbbra is napirenden tudja tartani a Fidesz a félelemkeltést.
Bár arra még Németh Szilárd sem tudott semmit mondani az ATV-ben, hogy a szerb határ lezárása után miért engedtek cirka 200 ezer embert keresztül az országon regisztráció nélkül. Azt viszont a pártja úgy látja, hogy a terrorvészhelyzet kihirdetésére felhatalmazást adó alkotmánymódosítás nélkül „nem lehet megvédeni az országot”.
Hiába nyújtott be az MSZP és az LMP Btk.-módosítást, az MSZP pedig saját terrorvészhelyzet-vitaanyagot (és akkor a Jobbik kompromisszumáról még nem is beszéltünk), amelyekre az említett tévéműsorban a párt prominensei, Harangozó Tamás és Schiffer András utaltak is, se Németh, se más kormánypárti politikusok nem reagáltak érdemben az ellenjavaslatokra – csak lesöpörték ezeket az asztalról.
Ha nem, így is jó
Az nyilvánvaló, hogy az alkotmánymódosítás tervezete (melyet Novák Előd szivárogtatott ki) az ellenzék számára több pont miatt is elfogadhatatlan:
- a terrorveszély nincs kellően körülírva – az ellenzék szerint az aluldefiniáltsága miatt lényegében bármikor bevezethetné a kormány a különleges jogrendet (Kovács Zoltán ezt meg is erősítette, amikor azt mondta, hogy erre már a Keletinél kialakult tömegjelenet is elég lett volna)
- már az is problémás, hogy a kormány a parlament megkerülésével hirdetheti ezt ki
- amíg a veszélyhelyzet fennáll, a kormány korlátozhatja az internetet, a rádió- és televízióadásokat, átveheti a szerkesztőségeket és a külföldi személyekkel való kommunikációt is korlátozhatja,
- megsértheti a gyülekezési jogot,
- és mindezt a kihirdetéstől kezdve 60 napon át.
A honvédség belföldön való bevetését és a kormány átmeneti különleges jogosultságait terrorvészhelyzet esetére alapjaiban semelyik frakcióval rendelkező ellenzéki párt nem vitatta volna – leszámítva a fenti pontokat, melyek az alkotmánymódosítást fölöslegesen „túlterhelték”. Bár a Jobbik néhányszor már kisegítette a Fideszt, ez az eszközrendszer nekik is elfogadhatatlan. Noha mindenki látja, hogy a nemzetközi terrorizmus elleni védekezéshez bizonyos szituációkban olyan jogosítványok kellenek, melyeket a jelenlegi alaptörvény nem enged meg, a Fidesz nem ésszerű megoldásban gondolkodik, hanem inkább túltolja.
Ezen érdemben az sem változtat, hogy Gulyás Gergely Fidesz-alelnök bemondta: a különleges jogkörök 60 nap helyett csak 15 napra járnának, miután azok tartalmához nem nyúlna a kormány. Így aztán ha valamilyen csapás éri az országot, megegyezés híján a kormány mutogathat majd az ellenzékre, hogy miattuk nem sikerült megvédeni az országot. És hogy mennyivel nagyobb biztonságban lennénk, ha megmaradt volna a kétharmad.