A pécsi farkas kilövése senkit sem hagyott hidegen, ám úgy tűnik, a helyzetre csak rossz válaszok voltak adhatók. A történet részletei és háttere felvetik szinte minden szereplő felelősségét, a farkasét kivéve. Tanulságokat levonni pedig társadalmi szinten is indokolt.
Egy ország hördült fel pró vagy kontra a pécsi farkasügy miatt. Pénteken érkezett Olaszországból három farkas a felújított állatkertbe, ám egyikük, Szatyor Miklós igazgató elmondása alapján, szétrágta a villanypásztort, átmászott a kerítésen, megszökött, és bevetette magát a parkerdőbe.
A farkas eltűnése után az állatkert megtette a szükséges intézkedéseket, sőt a hatóság idejéből-energiájából arra is tellett, hogy vizsgálódjon: "azonnal megkezdték a hatósági vizsgálatot, amely megállapította, hogy emberi mulasztás nem történt, a kifutó pedig megfelel a jogszabályi előírásoknak". Ilyen esetekre egyébként minden állatkertben azonos, pontosan, előre meghatározott cselekvéssor lép érvénybe.
Több tucat emberrel megindult a keresés, az erdőbe az életveszélyre figyelmeztető plakátok kerültek ki, és erdőjárási tilalom lépett érvénybe. Vasárnap a rendőrség értesítette Szatyort, hogy a Tubes környékén látták a farkast. Ő vadászokkal és más szakemberekkel ment ki, végül az igazgató látta meg az állatot lakott területről 1,5 km-re. „Ezt követően néhány lépéssel közeledni próbáltam a farkas irányába, aki tőlünk mintegy 50-60 méterre tartózkodott. A közeledésre az állat fenyegető magatartást tanúsított, hangosan morgott, ezért nem közelítettünk tovább. A döntő pillanat akkor következett, amikor az állat az erdő felé elindult." Ekkor, mivel altatólövedék nem volt kéznél, Szatyor éles lőszerrel kilőtte a farkast.
Farkaslesők vallomása a Facebookon |
„Mindkét nap több órát töltöttem, töltöttünk az erdőpark területén. Szombaton reggel szabadult ki, én délután több órát bringáztam fel s alá a Tubes és az állatkert közötti területen, s annak ellenére hogy ki volt plakátozva, hogy azonnal és hogy mindenki hagyja el a területet. Elég sokan futkároztak, kirándultak, a lányok még meditálni is leültek a Rotary sétánynál, szóval aki szereti az erdőt, az nem félt, engem is inkább az érdeklődés vitt be a rengetegbe, hátha látom a farkast. Tegnap ugyanannyian sétáltak, gondolom ismertük mind a jószág természetét, azaz hogy emberre csak úgy nem támad, sőt, elkerüli azt. Minket nem került el, sőt, kedvesen szemlélt, mi meg őt.” |
Éles lőszerhez könnyebb jutni
„Kevesen tudják, hogy az altatópuska szűkebb keresztmetszet, mint a golyós. Az altatólövedék nem csak annyi, hogy ’attól elalszik az állat’. Szabályozva van, hogy ki, milyen vegyszerrel, annak milyen dózisával, milyen ellenanyagot is biztosítva használhatja” – sorolta a hvg.hu-nak Hanga Zoltán, a Fővárosi Állat- és Növénykert szóvivője arra a legtöbbek által felvetett kérdésre, hogy az állatot miért nem altatólövedékkel tették ártalmatlanná. Így általában állatorvosok vethetik be az altatópuskát, illetve a kisebb állatoknál vagy rövidebb távon belül alkalmazott fúvócsövet. A budapesti állatkertben jelenleg négy szakember van, akik altathatnak ilyen eszközökkel, 3 állatorvos és egy nagy gyakorlattal rendelkező asszisztens. Hanga Zoltán szerint szabály, hogy egyiküknek mindig benn kell lennie az állatkertben.
Az internet gyakorlatilag kettészakadt, az állatvédők és farkaspártiak Szatyor lemondását követelik, az Állatvédő Liga petíciót kezdeményezett, amelyet már ezernél is többen írtak alá. Nem mélyítette el Szatyor elismertségét a körükben az, hogy közben olyan fotókat túrtak ki a netről, amelyeken egzotikus állatbőrökön pózol. Erről nekünk is beszéltek névtelenséget kérő források: a pécsi igazgatóról eddig is tudni lehetett, hogy szeret vadászni, hiszen erről nyíltan beszélt már évekkel ezelőtti interjúkban is. „Ennek most, a történtek után nyilván már más a megítélése. Eleve nem mindegy, hogy vadgazdálkodás érdekében végzett vadászatról beszélünk, vagy sportvadászatról. De még ha valaki sportvadász, az sem jelenti feltétlenül, hogy ettől még ne lehetne jó állatkerti igazgató. De ennek vitathatatlanul van egy kellemetlen optikája, mert a vadászat társadalmi megítélése mára megváltozott, és a vadászok és állatvédők közt durva törésvonal húzódik ebben a kérdésben” – magyarázta. Ezért szerinte „ha már muszáj volt agyonlőni az állatot, mert elháríthatatlan volt a veszély, akkor sem az igazgatónak kellett volna ezt megtennie, ez egy nagyon szerencsétlen döntés volt”.
| Így látja az igazgató testvére |
Szatyor Miklós testvére, Győző a Facebookon hosszú bejegyzésben védi meg bátyját. Ebben többek között kitér a képre, amelyen fivére egzotikus állatbőrökkel látható. Ezt ő így magyarázza: "Sokan jutottak arra a téves következtetésre, hogy bátyám egzotikus trófeagyűjtő vadász, aki sok pénzért jár külföldre ilyen állatokra vadászni, és ezeket a trófeákat a saját lakásában gyűjti és büszkén mutogatja. Ezzel szemben az igazság az, hogy a fotók a Pécsi Akvárium-Terrárium irodájában készültek, az állatbőrök az állatkert tulajdona, és az ott korábban elpusztult állatok bőre van kikészítve még azokból az időkből, mikor még nem is a bátyám volt az igazgató." |
Nem értette, mi az a villanypásztor?
A "kilőném–elengedném"-kérdésre Szilágyi István, a Veresegyházi Medveotthonban lakó farkasok etetését és gondozást végző Wolf Dream Hungary – Farkasok Magyarországon szervezet szakértője azt mondta, hogy „farkas nem cuki”. Bár ő látványetetések alkalmával akár a szájából is eteti a farkasokat, de ez egy évek alatt kiépült viszony eredménye. „És még most, hat év után sem mondanám, hogy kiismertem őket.”
Igen, a farkas képes arra, hogy elrágja a villanypásztort, és felmásszon a három és fél méteres kerítésre, ha stresszhelyzetben van. Márpedig a farkas stresszre hajlamos állat, és egy új környezetben – egy napja sem volt még az új kifutójában – ideges, zaklatott állapotban lehetett. Ezt erősítette meg nekünk Hanga Zoltán is: „Ez pontosan úgy van, mint amikor mi emberek elköltözünk: az új helyen az első időszak olyan fura. Ha egy állatot máshová visznek, az első időszakban azt ő sem érzi még biztonságot nyújtó helynek.” Éppen ezért ebben az első időszakban fokozottan oda kell figyelni rájuk, bár elsősorban ez az állategészségügyi szabályok betartásában jelenik meg. „Alapelv, hogy először karanténba kell kerülnie, elkülönítve a többi állattól, hiszen hordozhat lappangó betegséget. Ettől kivételesen lehet eltekinteni, például ha a küldő állatkertben már szigorú kivizsgáláson esett át” – magyarázta a szóvivő.
A többi állattal összeszoktatás is egy külön folyamat – kivéve, ha együtt érkeztek az új helyre –, de a biztonsági feltételek megszokása is időbe telik. „A villanypásztort sem elég beszerelni, ha addig nem ismerte az állat, akkor ehhez is szoktatni kell. Ami nem annyi, hogy ha megcsípi, akkor úgyis megtanulja, például először láthatóvá kell tenni, hogy megértse, ott van valami” – sorolta Hanga. „A farkas jogilag veszélyes állatnak minősül, függetlenül a természetétől vagy az előéletétől. Ezért mindenre fel kell készülni, gyakorlatilag a lehetetlenre is. Persze, vannak szabványok, hogy milyen magasnak kell lenni egy kerítésnek vagy milyen határoló területet kell kialakítani, de nem elég, ha egy hely papíron farkasbiztos, mert ez csak akkor derül ki, ha már benne él a farkas” – tette hozzá a szóvivő. Mint megjegyezte, láttak már kimászni állatot olyan dróthálón, amin elméletileg nem tudott volna felkapaszkodni sem, ezért „soha nem lehet hátradőlni azzal, hogy mi mindent megtettünk”.
Kerüli a baromfiudvart
A farkas alapvetően kerüli az embert, és – ellentétben a medvével, rókával, aranysakállal – nem opportunista, azaz nem eszi meg, amit talál, nem tűnik fel a baromfiudvar végében, hogy széttépje a tyúkokat, mondja Szilágyi. „Korrekt ökológiai szolgáltató”, intelligens és erős ösztönérzetű állat, amely, ha megszökik, előbb-utóbb keresni fogja a találkozási pontot.
Szökött már meg Veresegyházáról is farkas, ám Szilágyiék pontosan tudták, hogy 3-4-5 nap elteltével keresni fogja a kapcsolatot. A szakember szerint ezért volt kár, hogy egy nap után leállították a keresést, mert így esély sem volt arra, hogy a farkas is keresse a találkozást. Több időre lett volna szükség, az erdőben el kellett volna helyezni farkasürüléket, a két, állatkertben maradt társát pedig – természetesen őrizve, elszabadulásbiztosan – oda kellett volna vinni, és akkor talán sikerült volna befogni.
De ez nem volt járható út, és erről, paradox módon, épp az állatszerető, érdeklődő nagyközönség tehet. Ugyanis sokan léptek be az erdőbe a tiltás ellenére is, és így tényleg nem lehetett megkockáztatni a személyi sérülést. Mert bár a farkas kerüli az embert, lehet olyan helyzet, hogy nincs más választása, mint támadni, mert a kutyákra, gyerekekre kifejezetten veszélyes lehet. Így viszont Szatyor Miklósnak most azzal kellene szembenéznie, hogy elmulasztotta megakadályozni a tragédiát. „Két rossz döntés között kellett választania” mondta Szilágyi.
Mi a tanulság?
Az eset egyik legfőbb tanulsága, hogy társadalomnak is finomítani kell a farkasokról kialakított képét. A média, a szórakoztatóipar, rajzfilmek és más impulzusok hatására nagyjából két táborra oszlik az ország. Az egyik e-mailekkel bombázza Szilágyit, hogy neki otthonra lehessen „farkaskája”, a másik pedig a vérszomjas fenevadat látja az állatban. Ezen változtatni kell, mint ahogy azon vadászoknak is „meg kell tanulni” a valódi farkast, akik Észak-Magyarország egybefüggő erdeiben a Bükki és Aggteleki Nemzeti Park területén tevékenykednek. Ott ahol épp most is folyik a farkasokat visszatelepítő tevékenység, és ahol jelenleg is két, nagyjából tucatnyi tagból álló farkasfalka él. A farkasokat békén kell hagyni, nem kell őket megfigyelni, nem szabad miattuk az erdőkbe vonulni.
Épp a farkasok érdekében kell tehát normálisan, a természetüket és szokásaikat megismerve viszonyulni hozzájuk. Szilágyi szomorúan említi, hogy az első visszatelepített farkas épp egy kóbor kutyától szerzett betegségben hullt el, a másodikat pedig kilőtték vadászok. Ez a pécsi történet is leginkább emiatt szolgálhat tanulságul.
