A Fidesz bevándorlóellenes kampánya a magyar nép legalantasabb érzéseit hívja elő, innen kezdve pedig csak az a kérdés: a kormánypárt remek társadalomismeretről tett-e tanúbizonyságot, vagy amúgy normális emberek válnak szélsőségesen elutasítóvá a jól átgondolt pánikkeltés hatására. A kutatások ugyanis azt mutatták ki, hogy a magyarok a kisebbségek közül eddig épp a bevándorlókkal szemben voltak legkevésbé elutasítóak.
"Takarodjon az összes migráns tetű kis hazánkból. Akik meg pártolják azok is. Majd mikor rabolnak fosztogatnak akkor pofázzon a rohadt libsi banda." "Az egész csürhét vissza kell zavarni." "Mennek az utcán a virágokat széttapossák, az embereket molesztálják." Csak pár (elég népszerű) komment azon cikk alól, amely megpróbált utánajárni a legnépszerűbb menekültügyi tévhiteknek. Névvel, arccal, a Facebookon.
Mindezt látva pedig felvetődik a kérdés: tényleg így érez a magyar társadalom többsége a pokolból menekülő emberekkel, kisgyerekes családokkal szemben? Ha ezt nyíltan vállalják ismerőseik, rokonaik számára is beazonosíthatóan, akkor biztosan úgy érzik, hogy a hozzáállásuk a menekültkérdéshez jogos, helyénvaló, és a többség támogatását élvezi.
A magyarok a bevándorlókkal szemben a legelfogadóbbak
„Bár tud hatni egy hecckampány, egy társadalom idegenellenességének mértékét nem lehet egyik napról a másikra radikálisan megváltoztatni” – mondta a hvg.hu-nak Örkény Antal, az ELTE-UNESCO Kisebbségszociológiai Tanszékének professzora. Márpedig a magyar társadalom bevándorlókkal szembeni ellenérzései az utóbbi húsz évben folyamatosan csökkentek: míg 1995-ben a magyarok 62 százalékára volt jellemző a xenofóbia egy nemzetközi összehasonlító felmérés (ISSP) szerint, addig 2003-ban 44, 2013-ban pedig már csak a társadalom 31 százaléka vélekedett úgy, hogy a bevándorlók egyértelműen veszélyt jelentenek a magyar gazdaságra, illetve kultúrára, és növelik a bűnözést.
A 2015 előtti felmérésekből az is kiderül, hogy a magyarok a különféle kisebbségi csoportok tekintetében a bevándorlókkal szemben a legelfogadóbbak: az előítéletességet mérő GFE-kutatás szerint 2009-ben a megkérdezettek 50 százaléka érzett szimpátiát a bevándorlók iránt, míg a romák esetében ez az arány 32, a zsidókkal szemben 37, a feketék megítélésénél pedig 39 százalék. Ugyanebben a kutatásban a válaszadók több mint 60 százaléka minden gond nélkül elfogadna egy bevándorlót a családjában vagy a rokonságában.
„A Fidesz gyűlöletkampánya azért súlyos tragédia a magyar társadalomra nézve, mert az emberek gondolkodásának pont azt a szegmensét bombázza, amely mostanáig a leginkább elfogadó attitűdöt mutatta a mássággal szemben” – mondja Örkény, megjegyezve azonban, hogy egy agymosással felérő propaganda azért természetesen tud sikeres lenni, mint az a huszadik században számos alkalommal tapasztalható volt. Ráadásul, mivel a magyar társadalomnak nincsenek olyan erős önvédelmi reflexei, mint amilyenek a régebb óta fennálló demokráciákban fellelhetők, ezért sokkal inkább ki van szolgáltatva a politika kénye-kedvének.
Ennek az önvédelmi mechanizmusnak egyik legfontosabb feltétele egy többé-kevésbé koherens és stabil értékrendszer, amely garantálja, hogy ha valamiért az egyik érték meg is bicsaklik, akkor a többi rögtön korrigálja. Így, ha el is kezdek gyűlölködni a bevándorlókkal szemben, nem kezdem el automatikusan gyűlölni a romákat és a zsidókat is. Vagy fordítva. Mert ha nem gyűlölködöm mások iránt, akkor egy idő után elgondolkodom, hogy miért is gyűlölöm pont a menekülteket – és ez lefékezi ezt az egész indulatot. Ilyen fajta önkontroll a magyar társadalomban nincs – állítja a kutató. Ehelyett teljes zavar van az emberekben. Fontos nekik a szabadság eszméje, de nem zavarja őket egy konkrét helyzetben, ha a személyes szabadságuk sérül. Egy francia, angol vagy norvég ilyenkor észreveszi, hogy egy fontos elv sérül a gyakorlatban. Emellett ezekben a társadalmakban a fennálló politikai rendszernek megkérdőjelezhetetlen a stabilitása. Nálunk messze nincs ekkora közbizalom az intézmények iránt.
„A magyar társadalmat valóban áthatja az idegenekkel szembeni gyanakvás – mondja Örkény –, de nem hinném, hogy a többség egyetértene azzal, ahogy a menekültkérdést kezeli az állam, egészen addig, amíg az a saját életüket nem éri el. Ha a menekülteket beterelik a magyarok mindennapi életviszonyaiba, akkor a probléma félelemkeltővé válik. Ha az embernek munkába menet a Blaha Lujza téren tébláboló menekülteket kell folyamatosan kerülgetnie, akkor könnyen eljut arra az álláspontra, hogy zárjuk le a határokat. Az állam a jelenlegi menekültpolitikájával tudatosan megzavarja a köznyugalmat, és hergeli az ördögöt, ami benne van mindnyájunkban.”
Szellenteni a vasárnapi ebédnél
„Választási kampány idején szokták csinálni, hogy egy-egy gyűlölködő sallangot behoznak, mert így meg tudják szólítani a szélsőséges szavazókat. De olyanra, hogy valaki az előítélet-halmaznak minden elemét egyszerre elővegye, úgy, mintha egy zongora összes billentyűjére egyazon pillanatban csapna rá, demokratikus, konszolidált környezetben még nem volt példa” – ezt már Hammer Ferenc, az ELTE BTK Média és Kommunikáció Szakának docense mondja. Szerinte az ilyesmi háborús viszonyok között vagy kemény diktatúrában működik.
Úgy véli, a politikai vezetésnek valamilyen szinten példát kell mutatnia a társadalomnak; meg kell mutatnia például, hogy mik a polgári együttélés normái. Itt ez a dolog lett felmondva – vélekedik Hammer, hozzátéve, hogy úgy tűnik, a Fideszt nem érdekli, milyen következményekkel jár az idegenellenes-kampány. „Nem lehet tudni, hogy milyen hatással lesz a társadalom szövetére, az emberek közti interakciókra, ha mindnyájunkból kibújik az állat. Ha így kommunikál a kormány, azt sokan felhatalmazásként értelmezik: megengedett a gyűlölködés, a nyílt kirekesztés. Pedig a demokratikus politizálás nem szerződhet arra, hogy az emberi természetben rejlő szörnyeteget tőkésítse.”
Bár sokan szégyenként éljük meg, hogy Magyarország az egyetlen uniós ország, amely egy árva menekültet sem hajlandó befogadni, fideszes források szerint Orbán Viktor úgy gondolja, a menekültkérdésben ő Európa szószólója, ő mondja ki azt, amit senki más nem mer. Hammer Ferenc erre így reagált: „hadd mondjak egy bunkó példát: ugye szellenteni mindenki szokott, de ettől még nem fingunk a vasárnapi ebéd közepén, mondván, hogy mi ezzel legitimáljuk a fingás intézményét”.
A kommunikációs fogásról, hogy a menekülteket „gazdasági bevándorlónak” titulálják, majd jól el is magyarázzák, miért rossz a gazdasági bevándorló, aki elveszi a magyar emberek munkáját, Hammer alaptételként szögezte le: az ember nem kalkulál, nem kezdi el kategorizálni azokat, akik ellátásra szorulnak. „Ha idejön valaki egy szatyorral Afganisztánból vagy Szíriából, akkor az eléggé adja magát, hogy ő menekült, mert az ember nem szokott egy szál szatyorral egy másik földrészen mászkálni. Ha emellett még van vele két kiskorú gyerek is, akkor nem méricskélünk. Az nem elfogadható, hogy családok téblábolnak hátukon minden földi vagyonukkal, felhergelt betyárok vadásznak rájuk, és közben építünk egy hatalmas kerítést a semmi közepén. Ez nem színvonal. Az állam nem teljesíti azt a feladatát, ami elvárható tőle.”
Az előzetes mérések szerint amúgy a hisztériakeltés a magyar társadalomban most leginkább zavart okoz. Kérdés, hogy miután a bűnbakteremtés megtörtént, az milyen magatartásmintákat generál a társadalomban, mint ahogy az is, mi lesz, amikor a menekülthullám elvonult, a felfokozott gyűlölködés pedig itt marad. Leülepszik a rengeteg felszínre hozott indulat? Vagy más csoportok ellen fordul? Még jobban utálják majd a melegeket, a zsidókat és a romákat? (Bár az utóbbi a mérések szerint már nem is lehetséges.) Mi lesz a társadalommal, melynek kormánya lement a gyűlöletkeltés legalpáribb szintjére? Milyenek lesznek az emberek közti interakciók?
A legoptimistább forgatókönyv szerint a menekülthullámmal a gyűlölködés is elvonul, és még "a szerzők" sem fogják érteni, mi volt azon a menő, amikor a Magyar Helsinki Bizottság MÁV-nak címzett, menedékkérők védelmében írt leveléhez azt kommentelték: „marha vagonokba velük és vissza a feladónak”. De ez tényleg egy nagyon erősen optimista elképzelés.
