Lengyel oldalról „nehéz és őszinte beszélgetés” zajlott Ewa Kopacz és Orbán Viktor varsói találkozóján, amit magyar oldalról úgy értékeltek, hogy „gyakorlati kérdéseket” vitattak meg – akárhogy is nevezi a diplomácia nagy szótára, irdatlan nagy veszekedések lehettek a mai lengyel-magyar csúcson. Orbán pár hónapja még támogatta a lengyelek által favorizált energiauniót, ma már nem. És akkor még Ukrajnáról nem is beszéltünk.
"Lengyelország mindig is egy speciális helyet foglal majd el a szívünkben. Ez még olyan nehéz pillanatokban is lehetséges volt, amikor a magyarok a lengyelek ellenségeivel voltak szövetségben, "mégis megtaláltuk a módját annak, hogy a lengyel-magyar barátságot fenntarthassuk.” Orbán ezekkel a szavakkal zárta Ewa Kopacz lengyel miniszterelnökkel megtartott sajtótájékoztatóját. Ezen, amellett, hogy leginkább a minszki békemegállapodás mellett állt ki, szólt arról is, hogy EU-s és visegrádi ügyekről is beszéltek – orbáni zsargonban ezt „gyakorlati kérdésekről” való beszélgetést jelentett. Ewa Kopacz kormányfő azonban máshogy emlékezett, amikor ukrán és EU-s kérdésben folytatott „nehéz és őszinte” beszélgetésről számolt be.
De mi lehet a találkozó értelmezésében érezhető különbségek hátterében?
Lengyelország élen jár a közös EU-s álláspont kialakításának propagálásában. Kiemelten fontosnak tartja a visegrádi országok politikájának összehangolását, ezen belül is az energetikai uniót. Mint ismeretes, tavaly májusban vetette fel Donald Tusk, akkor még lengyel kormányfő az energiaunió ötletét, amelynek célja épp az orosz kitettség kockázatának csökkentése lenne. Az EU-nak eszerint blokkban kellene tárgyalnia az oroszokkal a gázárról, nyilván azért, hogy Putyin ne verhessen éket a gázfegyverrel a tagállamok közé.
Orbán tavaly májusban még egyértelműen kiállt az energiaunió mellett. Sőt, Paks 2 mellett is azzal érvelt, hogy csökkenti az orosz gázimport arányát. Kiemelte a szlovák gázvezeték jelentőségét (ami még most sem állt csatasorba, holott január 1-jétől elvileg működik). Nem egészen egy napja viszont már nagyot változott a helyzet: épp a lengyel út előtt derült ki, Orbán már nem támogatja annyira az energiauniót, mert az nem szolgálja az ország helyzetét. (A Google ugyanarra a keresésére kidobja, hogy Orbán 9 hónapon belül egyszer támogatta, egyszer ellenezte az energiaunió ötletét – a szerk.)
Az energetikai unió elképzeléseinek harmadik országra vonatkozó mechanizmusait február 25-én mutatják be az uniónak a lengyelek. Ebben a kontextusban azért rögtön érthetővé válik az orosz látogatás időzítése is. Putyin a gázmegállapodással tovább gyengítheti a neki egyáltalán nem előnyös energetikai uniót, éket ver a létrehozó országok közé. Orbánnak alacsonyabb gázárat ígérhetett, amivel folytatható a rezsicsökkentés politikája – azaz a Fidesz saját hatalompolitikájának rendeli alá a hosszabb távú EU-s energiapolitikát, melynek épp az az értelme, hogy csökkentsük, amennyire csak lehet, az orosz gázkockázatot. Nem mellesleg a későbbi magyar kormány mozgásterét is leszűkíti.
Orbán a külpolitikai újságíróknak tartott háttérbeszélgetésen egy több irányba tartó Európát vázolt fel, és „Magyarországnak a személyes jellegű kapcsolatokkal kell stabilizálnia külpolitikáját”, azaz fel kell tudni hívni valakit, és kérni adott esetben. Különalkuk és különutak sorakoznak Orbán fejében a szövetségi politikával szemben.
És akkor Ukrajna kérdéséről még nem is beszéltünk. Lengyelországban teljes a nemzeti konszenzus Ukrajna területi egysége mellett. Putyin elnök többször támadta Lengyelországot az ukrán eseményekben játszott állítólagos szerepéért (a maidani felkelők "lengyel és litván oktatásban részesültek"). A lengyelek nemrég kijelentették, az Ukrajnába irányuló fegyverszállítást is megfontolják (amit Orbán – Merkellel összhangban – elvetett), és készek NATO-bázist is telepíteni az országba. Az USA ki is nyilvánította, hogy nehézfegyverzetet és speciális erőket küld Lengyelországba, a balti államokba, Romániába, Bulgáriába. Egyelőre semmi sem utal arra, hogy Magyarországon is lenne ilyen.
Lengyelország ma azért lehet dühös Orbánra, mert a lengyelek nagy barátja, aki azt a kormányzati ciklusát is lengyelországi vizittel kezdte, ma teljesen szembemegy az ország értékalapú atlantista külpolitikájával.
