Orbán Viktor már évek óta úgy gondolja, hogy a nyugat-európai politikusokhoz képest jobban érti, mi okozza az EU válságát, és jobban érti az európai közvéleményt, beleértve a bevándorlókkal kapcsolatos félelmeket. Tény, hogy már a párizsi merénylet előtt is erősödött az idegenellenesség Európában. Ám a bevándorlókkal napi kapcsolatban lévő nyugati társadalmakban messze nem tartanak annyira az „idegenektől”, mint a tapasztalatokkal nem bíró magyarok.
„Magyarországnak néhány éven belül egymillió munkavállalót kell ’importálnia’, hogy a gazdaság növekedése tartósan 5-7 százalék között legyen.” „A gazdasági bevándorlás rossz dolog Európában, nem szabad úgy tekinteni rá, mintha annak bármi haszna is lenne, mert csak bajt és veszedelmet hoz az európai emberre, ezért a bevándorlást meg kell állítani, ez a magyar álláspont.” Ezt a két mondatot ugyanaz a politikus, Orbán Viktor mondta, igaz, a két kijelentés között 14 év telt el.
Az utóbbi – mely vasárnap az M1 Híradójában hangzott el – bejárta a nemzetközi sajtót, miután a Reuters lefordította és közzétette azzal a kommentárral, hogy Magyarország is jelentős munkaerő-kibocsátó: hivatalos adatok szerint 350 ezer magyar él és dolgozik külföldön, a legtöbben Németországban, Nagy-Britanniában és Ausztriában. Orbán bevándorlásellenes kijelentésére ráerősített hétfőn a Fidesz frakcióvezetője. A köztévé reggeli műsorában Rogán Antal azt mondta, a nyugat-európai országokban jól látható, „miként borítja fel a keresztény országok belső rendjét a muzulmán közösségek jelenléte”. A vitába Szent Istvánt idézve az amerikai nagykövetség ügyvivője is beszállt. André Goodfriend hétfőn felhívta az első magyar király azon mondatára a figyelmet, mely szerint „egynyelvű és egyszokású királyság gyönge és törékeny”.
Vihart akart aratni
Okkal beszélt 2001-ben a miniszterelnök a bevándorlás fontosságáról, gazdaságfelpörgető hatásairól. Az első Orbán-kormány éveken keresztül dolgozott egy olyan törvényen, amely elő akarta segíteni a külföldi munkaerő beáramlását, elsősorban a szomszédos országokból (erről lásd keretes írásunkat). Ahogy arra a Miniszterelnökség szerdán fel is hívta a figyelmet: már 2001-ben is helyreigazítást kértek arra hivatkozva, hogy Orbán a milliós szám említésekor a határon túli magyarokra utalt.
Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy Orbán már 14 évvel ezelőtt is tartott az Európán kívüli országokból, vagy a szegényebb balkáni államokból érkező bevándorlóktól. Az MTI archívuma szerint az Európai Unióval folytatott csatlakozási tárgyalásokon többször kifejtette, hogy a háborúba keveredett délszláv országok helyzetét minél hamarabb rendezni kell, különben a problémáik „a bűnözés, a migráció növekedéséhez vezethetnek”.
Bár csak most okozott megütközést, a miniszterelnök keményvonalas bevándorlásellenes nézetei nem újkeletűek, legalább 8 éve hajtogatja – szinte szó szerint – azt, amit most vasárnap mondott. 2006 decemberében kifejtette, hogy „sürgősen meg kell állítani az illegális bevándorlást, amely maga alá temethet jó néhány országot”. Szerinte „a bevándorlás nem lehet Európa jövője: ezen az úton nem lehet megoldani a demográfiai problémákat”. Ezt fejtegette akkor is, amikor 2011 első felében Magyarország látta el a soros EU-elnökség teendőit. Idén az MTI archívuma szerint legalább hatszor vázolta fel már, hogy mennyire „káros” Európára a kívülről jövő bevándorlás. Júliusban azt mondta egy rádióinterjújában, bár ellenezte Jean-Claude Juncker kinevezését az Európai Bizottság élére, egyetért a programjával, kivéve a bevándorlás támogatását. Akkor majdnem szó szerint azt mondta, amit most: csakis a politikai menekülteket szabad befogadni, akik viszont „gazdasági nehézségek miatt hagynák el otthonukat, azokon úgy kell segíteni, hogy otthon tudjanak maradni”.
Hogy a vasárnapi kijelentése mégis olyan nagy visszhangot kapott, nem független attól, hogy a bevándorlókkal kapcsolatos nézeteit a 17 halálos áldozattal járó párizsi terrorakciók után újra kifejtette. Kormányzati és fideszes források a hvg.hu-nak azt mondták, nem arról van szó, hogy Orbán elszólta magát, tudatos politikus, aki tisztában van vele, mikor mit kell mondania ahhoz, hogy felhívja magára a figyelmet.
| A „23 millió román” réme |
A kormány felkérésére 2002 előtt Cseh-Szombathy László akadémikus, szociológus összeállított egy szakértői anyagot, melyben figyelmeztetett: még ha növekszik is a gyermekszám (ami nem következett be azóta sem – a szerk.) vagy a várható élettartam, akkor sem állítható fenntartható pályára a népességfejlődés bevándorlás nélkül. Már az első Orbán-kabinet is migrációs politikája is a főként a határon túli magyarokat célozta, az úgynevezett státusztörvénnyel. A Fidesz akkor még nem támogatta a kettős állampolgárság bevezetését, a határon túli magyarok az igazolvánnyal évi 3 hónapos időtartamra munkát vállalhattak Magyarországon. Annak érdekében, hogy Bukarest ne akadályozza a státusztörvény gyakorlatba való átültetését Romániában, 2001-ben a két kormányfő abban állapodott meg, hogy a kedvezményes munkavállalási lehetőséget gyakorlatilag mindenkire kiterjesztették. Az idegenellenességet akkor az MSZP használta ki, amely 2002-ben a választási kampányban „milliós román bevándorlótömeggel” riogatott. Míg 1998 és 2002 között Orbán a határon túli magyarok között próbált munkaerő-utánpótlást toborozni, 2010-et követően többször is kifejtette: az EU-n kívülről érkező bevándorlók helyett inkább a 10 milliós európai cigányság képzésébe, felzárkóztatásába kellene pénzt fektetnie az uniónak. |
Az európai választókhoz beszélt
Legalább két szempont játszhatott szerepet abban, hogy Orbán a párizsi szolidaritási menet után vasárnap bedobta a bevándorlás korlátozását – állította több kormányzati forrás is a hvg.hu-nak.
Egyrészt a miniszterelnök szűkebb körű beszélgetéseken évek óta hangoztatja, hogy az európai politikusok zöme mennyire szűk látókörű, gúzsba köti őket a „politikai korrektség”, nem vállalkoznak radikális lépésekre, így nem is tudják kivezetni Európát a válságból. Egy neve elhallgatását kérő miniszter már 2011-ben azt mesélte a hvg.hu-nak, hogy Orbán a különféle találkozókon fel is hívja „korlátoltságukra” az európai politikusok figyelmét, miközben magára úgy gondol, aki az „igazságok” kimondásával megelőzi a korát, szerinte ezért is támadják sokan. Azt nyilvánosan is többször kifejtette már: azzal, hogy az unióban nem „mernek beszélni a problémákról”, átengedik a terepet az EU-szkeptikus politikusoknak, és ezzel is növelik az EU-t elutasítók táborát. Több kormányzati forrás megjegyezte, különösen a második kétharmados győzelme óta Orbán szeretné, ha már európai szinten is figyelnének a szavára. Erre épített akkor is, amikor a britekhez hasonlóan nem támogatta Juncker megválasztását sem, ám ebben a kérdésben végül elszigetelődött.
Forrásaink szerint azzal, hogy a párizsi tragédia után Orbán kihasználta a felfokozott figyelmet, a bevándorlással szemben ellenséges európai közvéleményhez, választókhoz is beszélt abban bízva, hogy az utóbbi időben róla kialakult negatív képet ellensúlyozni tudja, és egy olyan kérdést érintett, mely nagyon sok nyugat-európait foglalkoztat. Mivel egy éven belül az EU új migrációs stratégiát alakít ki, a magyar miniszterelnök bízik abban, hogy a maga szempontjait hosszabb távon is napirenden tudja tartani. Másrészt a kormányban arra is számítanak, hogy ezekkel a nézetekkel a kabinet szövetségesekre találhat az EU-s országokban, amire szükségük is van a kormány jelenlegi diplomáciai elszigeteltségében. Hétfőn még Orbánon is túltett a cseh államfő, Milos Zeman, aki azt fejtegette, hogy az eltérő kultúrájú és vallású emberek „nem képesek integrálódni” az európai társadalomba, „genetikai függőség” köti őket régi hazájukhoz, így jobban is tennék, ha hazamennének. Köztudottan Zeman sem az a figura, akit gúzsba szokott kötni a politikai korrektség.
A közvéleménynek játszik
Orbán előtt sem ismeretlenek azok az adatok, melyeket különféle európai felmérések tártak fel, és a 2014-es európai parlamenti választások is azt mutatják, hogy növekedett az idegenellenességre rájátszó szélsőséges pártok támogatottsága.
Az Eurobarométer decemberben közölt felmérése szerint „az embereket leginkább foglalkoztató témák között a bevándorlás kérdése egyre kiemeltebb helyen szerepel. Uniós szinten ma ez a negyedik leggyakrabban említett probléma (24 százalék, 3 százalékpontos növekedés), nemzeti szinten pedig a harmadik (18 százalék, 3 százalékpontos növekedés). Máltán, az Egyesült Királyságban és Németországban a megkérdezettek az első helyen említették ezt a kérdést.” Volt olyan kormányzati forrás, aki egyenesen azt állította, Angela Merkel látogatása előtt Orbán lényegében a németeknek is üzent, jelezve, érti a félelmeiket. A párizsi merénylet előtt készült Eurobarométer-mérés szerint az uniós polgárok 57 százalékának ellenérzései vannak az EU-n kívüli bevándorlókkal szemben.
Ám a miniszterelnök leginkább a hazai közönségének beszélt, ha figyelembe vesszük, hogy a magyarok mit gondolnak az „idegenekről” (ebben, mint hétfőn megírtuk, leginkább a Jobbik nézeteire licitált rá). A Tárki kutatásai szerint 2014 áprilisában „a felnőtt lakosság 39 százaléka választotta az idegenellenesnek tekinthető állítást, vagyis azt, hogy az országba menedékkérő be ne tehesse a lábát”. A kutatóintézet szerint a korábbi évekhez képest 2012-ben nőtt meg újból az idegenellenesek aránya, és ez 2013 után 2014-ben is magasabb maradt, mint a 2000-es évek átlaga volt. Egy 2009-es, 10 közép-európai országra kiterjedő kutatás szerint az előítéletesség és a jóléti sovinizmus Magyarországon volt a legmagasabb.
Csak a pirézek ne jöjjenek!
Mindez úgy, hogy a nyugat-európai vagy egyes dél-európai országokhoz képest Magyarországra jóval kevesebb migráns érkezik, és nem is vagyunk célország, tehát a többségük nem akar itt letelepedni, inkább továbbvándorolna Nyugatra.
Tény, hogy Magyarországon már 2013-ban megkilencszereződött az előző évihez képest a menedékkérelmet benyújtó személyek száma, ami tavaly tovább nőtt több mint 42 ezerre. Az adatok viszont azt mutatják, hogy a migránsok többsége nem „gazdasági bevándorló”, inkább háborús vagy válságövezetből érkezik. 2014-ben közel 22 ezren Koszovóból, közel 8900-an Afganisztánból és valamivel többen, mint 6800-an Szíriából jöttek. Ráadásul a magyar állam 2013-ban csak a kérelmek körülbelül negyedében hozott egy év alatt határozatot, a közel 19 ezer határozatból pedig mindössze 360 kérelmező kapott különböző fokozatú, tíz-, öt- és és egyéves védettséget jelentő (menekülti, oltalmazotti, befogadotti) státuszt. 2014-ben pedig az előzetes adatok szerint a 42 615 kérelemből csak 535-en.
Ez azt jelenti, hogy a magyarországi lakosság alig érintkezik a menekültekkel, nincsenek róluk tapasztalataik. Az Eurobarométer felmérése szerint a magyarok ugyanúgy viselkednek, mint a többi kelet-európai társadalom: míg a célországnak számító Svédországban a lakosság 25 százaléka, Nagy-Britanniában 57 százaléka, illetve Németországban 61 százaléka tart az unión kívülről érkező bevándorlóktól, Litvániában tavaly ez arány 79, Csehországban 74, Magyarországon pedig 67 százalék volt.
A magyarok sajátos idegenellenességét mi sem mutatja jobban, mint a Tárki 2006-os mérése. A kutatóintézet egyik munkatársa beillesztett egy nem létező nemzetiséget, a pirézeket a kérdőívébe, mire a válaszadók 59 százalék állította, hogy a pirézeket nem szabad befogadni.
| „Visszafordíthatatlanná vált” |
Az EU az 1980-as évek óta visszatérően nekifut a migráció kezelésének, de a problémákat nem sikerült megnyugtatóan megoldani. Még abban is vita van, hogy ezt uniós vagy tagállami szinten kell kezelni – jelölte ki a legfőbb problémát a Corvinus Egyetemen EU-s támogatással készült 2011-es tanulmány. A migrációs politika kihívásai a bővülő Európában című írás szerint az elöregedő európai társadalmaknak szükségük van a munkaerő-utánpótlásra, sőt a nagy nyugat-európai államok a II. világháborút követően még vendégmunkás-programokat is indítottak. Az 1970-es évekig a dél-európai államok voltak a fő „kibocsátók”, de az 1990-es évekre ők is célországgá váltak az EU-n kívülről, főleg az Afrikából érkező menekültek révén. „Az 1970-es évtized elejére Nyugat-Európában 12 millió bevándorló élt, aminek eredményeként a migránsok alkotta etnikai kisebbségek formálódásának folyamata visszafordíthatatlanná vált” – jegyzi meg a tanulmány. Európa mostanra Észak-Amerikához hasonló befogadóvá vált: az öreg kontinens „56,1 millió fővel vezet Észak-Amerika 40,8 milliós bevándorló tömbje előtt”. A cikk szerint a bevándorlók leszármazottai hiába nyerik el az állampolgárságot, rendszerint a társadalom perifériájára szorulnak, a szegények táborát gyarapítják. A tanulmány megjegyzi, ennek következtében az európai politikusok két szék közé kerülnek: tudják, hogy a gazdaságnak szüksége van a friss munkaerőre, ugyanakkor figyelnek a választóikra is, akiknek körében nő az idegenellenesség. Ennek 2004 után főleg az új csatlakozók itták meg a levét miután a nyugati tagállamok jelentős része még sokáig zárva tartotta a munkaerőpiacát a keleti munkavállalók előtt. A 2002-es sevilla-i uniós csúcson újra elővették a témát, ahol a britek a spanyolokkal összefogva igen radikális ötlettel álltak elő: az EU vezessen be szankciókat azon országok ellen, melyek nem működnek együtt az unióval a bevándorlás (esetükben: kivándorlás) megfékezésében. Ezt végül a franciák és a spanyolok vétózták meg azzal, hogy ezek a szankciók csak tovább növelnék a szegénységet, így felgyorsítanák az elvándorlást. A francia uniós elnökség javaslata alapján 2008-ban végül úgy döntött az EU, a migráció szabályozása nem uniós, hanem inkább tagállami kérdés, és inkább a határvédelemre kell helyezni a hangsúlyt. |
"Mi magyarok nem ilyenek vagyunk" - szabadkoztak Orbán nyilatkozata miatt Strasbourgban
Orbán és Vona egymásra licitálva játssza ki a bevándorlókártyát
Gazeta Wyborcza: Orbán nacionalista hangot ütött meg a párizsi vérengzés után
Menedék: "Orbán retorikája arcul csapja a magyar nemzetet"
A Reuters sem siklott át Orbán bevándorlóellenes nyilatkozatán
Orbán: gazdasági bevándorlóknak nem tudunk menedéket adni
