A kilencvenes évek közepétől a 2000-es évek elejéig tartott civil társadalom aranykora. Ekkor alakult ki az új demokratikus társadalom jogi alapszerkezete, és az EU tagság a támogatási környezet sokkal diverzifikáltabb volt. – mondta  Móra Veronika, a Norvég Civil Támogatási Alap körüli viták nyomán ismertté vált Ökotárs Alapítvány vezetője.

A 2000-es éveket Móra viszont a civil társadalom elvesztett évtizedének nevezte, mert a professzionálisan működő, intézményesült NGO-k nem tettek elég erőfeszítést, hogy azokhoz a közösségekhez utat találjanak, amelyeket szolgáltak. Ez Móra szerint az EU hibája is volt, mert a támogatást speciális célokhoz, szakértelemhez kötötte Brüsszel, így egyedi ügyekre kellett koncentrálniuk, nem tudtak annyit általános társadalmi problémákkal foglalkozni. Ennek ellenére 2001 és 2010 között mégis viszonylag erős, változatos civil társadalom volt.

Sokkoló változások

A második Orbán-kormány hatalomra kerülésével azonban sokkoló változások jöttek. Részben jogi, részben finanszírozási problémák léptek fel, nőtt a civil szféra állami ellenőrzése és pénzügyi függősége. A nemzeti civil alap pénzei lecsökkentek és centralizálták a döntéseket is róluk. Mindez oda vezetett, hogy megkérdőjeleződött a civil szervezetek fenntarthatósága. Móra szerint az utolsó csepp volt a Norvég Alappal kapcsolatos vita.

Az Ökotárs vezetője szerint az NGO-knak új utakat kell keresniük, de ő optimista, mert a civil társadalom dinamikus és cseppfolyós. „Volt, van és lesz civil társadalom, bármilyen kormányzati nyomás lesz rajta. Csak éppen változni fog” – jegyezte meg.

Visszaalakulni önkéntes szerveződéssé

Szerinte a nagyobb intézményesült NGO-knak vissza kell alakulniuk önkéntes szerveződéssé, és új szervezetek is létrejönnek majd. De egyelőre még korai megmondani, hogy mi lesz. Szerinte a jövőben  informálisan szervezett, internetalapú mozgalmak kerülhetnek túlsúlyba, és egy ügyre koncentráló mozgalmak jöhetnek létre.

Ami pozitívum, hogy az NGO-k egyre jobban képesek együttműködni egymással: ez fokozottan érvényes azokra, melyeket direktebben támad a kormány (ők szerepelnek „a piszkos tizenhármak listáján”). Azt, hogy a rendszeresebb tárgyalások hová futnak ki, még szintén nem lehet tudni. Ám ez Móra szerint kulcskérdés lesz a magyar civil társadalom túlélésében.

Egy veszélyes elem van szerinte a jelenlegi helyzetben: a kormány médiapolitikája, amely igyekszik megosztani, jó és rossz NGO-kra tagolni a civil társadalmat. Így szerinte a jók a jótékonysági egyesületek, kutyamenhelyek, például. Aki viszont politikai területre téved, azt megtámadhatják. Ezért az NGO-knak kommunikálniuk kell, hogy miért fontos a szerepük, és hogy nemcsak jótékonysági, hanem politikai feladataik is vannak. „Különösen vidéken fontos, hogy a helyi önkormányzatoktól független civil szervezetek megerősödjenek” – tette hozzá Móra, aki ugyanakkor nem hasonlította a magyar helyzetet az oroszhoz. Szerinte nem szisztematikus másolásról van szó, inkább a média mutat ki párhuzamosságokat.