A leégett Andrássy úti palotáról vitáznak a lakók, akik közül többen azt is elképzelhetőnek tartják, hogy nem véletlen tűzeset áldozatává vált a műemléképület. Valamennyien mégis leginkább a kerületi önkormányzatot hibáztatják a nemtörődömségükért, ami szerintük bizonyítottan életveszélyes állapotban volt már évek óta. A polgármester arra hivatkozik, hogy jogszabályi háttér híján nem volt lehetőségük beavatkozni a magántulajdonban lévő épület sorsába. Az utcára került mintegy negyven lakót gyorssegélyben részesítették, nem egynek az egész lakása a semmivé lett.
Szerda délután még mindig gomolygott a füst a kiégett Andrássy úti palotát övező utcákban, a helyi lakosok terelő utakon intézték bevásárlásaikat, a járókelők és katasztrófaturisták pedig igyekeztek minél közelebb kerülni az Andrássy út 83-85 szám alatti társasházhoz, aminek a tetőszerkezete és a legfelső szintje kedden délután négykor, mindössze tíz perc alatt égett le, lakhatatlanná téve az egész házat.
A tűzeset miatt az utcára került mintegy negyven lakó, legkevesebb pár hónapra, bár senki nem mert egyelőre jóslásokba bocsátkozni a ház jövőjével kapcsolatban. Délután négykor az átmeneti szállásnak szolgáló Derkovits Gyula Általános Iskolában Terézváros alpolgármestere elmondta, hogy mekkora gyorssegélyt kapnak a pórul jártak az önkormányzattól, mely lakásonként 50 ezer forintot, egynél több lakónál fejenként további 20 ezer forintot jelent.
Ugyanebben az időben a kerület polgármestere, Hassay Zsófia tartott sajtótájékoztatót, ahol elmondta, legfontosabb feladatuknak az életveszély elhárítását és a lakosok életkörülményeinek rendezését tartja a testület. A baleset éjjelén a kérvényezőknek szállást biztosítottak a kerületi Benczúr Hotelben, a rászoruló családokat önkormányzati lakásokban helyezik el, valamint hozzájárulnak az albérletük költségeihez. Egyébként a tűz oltása még ekkor sem zárult le teljesen, előfordultak visszagyulladások, az épület balesetveszélyes elemei pedig azóta is bontásra várnak.
A lakók délután öt órától, a tűzoltóság és statikus kollégák segítségével mehettek be tízes csoportokban tíz-tíz percre otthonaikba, legszükségesebb vagyontárgyaikat, irataikat, pénzüket elhozni. Minden mást feltehetően csak két hét múlva hozhatnak el, amikor remélhetőleg visszamehetnek nagyobb méretű és értékű ingóságaikért.
A 2009-ben műemlékké nyilvánított palota körül egy-egy bámészkodó csoport és egy Izrael ellenes tűntetés résztvevői csoportosultak. Utóbbiak feltehetőleg az izraeli származású Arie Yom Tov építési vállalkozó és a nevéhez köthető kétes offshore cég elleni tiltakozásul emeltek transzparenseket.
„Majd minden szépen odaér”
A lakók között akad olyan, akinek csupán az, amit viselt és a macskái maradtak meg a lakásban lévő összes érték közül. Ez minden, amit Lovasi Eszter, a legfelső szint egyetlen megmaradt lakója kimenekített: kézitáskája és benne a macskái. Ő, bár alapvetően álmodozó típusnak tartja magát, most magát is meglepte, milyen racionálisan tudott gondolkodni, mik azok az alapvető dolgok, amiknek a mentése egy katasztrófa helyzetben elsődleges.
Eszter az ötvenes éveiben jár, biztos benne, hogy miután az ő lakása volt a legközelebb a tűz kirobbanásának helyéhez, és látta is a lángokat kicsapni, mindene odaveszett. Rokonainál húzza meg magát, most még nem fájnak neki a veszteségek. „ Majd minden szépen odaér”- mondta.
Okok és elméletek
Bár a tűz pontos okát a katasztrófavédelem még vizsgája, egyes lakók meggyőződése szerint az nem lehetett véletlen. Többen legalábbis elgondolkodtatónak tartják, hogy ha valakinek egy ilyen katasztrófa a legkevésbé fáj, akkor az a korábban az épület karbantartási munkáit végző, mára azonban már felszámolás alatt álló Andrássy 83-85 Kft.
A benti ostromállapot
Egy, a neve elhallgatását kérő rezidens házaspár, melynek női tagja kisiskolás kora óta a ház egyik lakója és Lovasi Eszter is utalt arra. hogy a karbantartási munkákra hivatkozva a harmadik emeleti tűzfalakat és a tetőfödémet is eltávolították az épületből. Márpedig ezek képesek lettek volna megállítani a tűz tovaterjedését. Ám a karbantartás sosem fejeződött be, viszont a harmadik emeleten kétezer négyzetméternél is nagyobb terület volt egybenyitva. Az oltásban résztvevő egyik tűzoltó szerint nem történhetett volna meg, hogy ellenszélben tíz perc alatt megsemmisüljön a tetőnek, ha nem lett volna nagy területen kilocsolva gyúlékony anyag.
Ugyan Hassay Zsófia polgármester nem bocsátkozott részletekbe, de a hvg.hu kérdésére elmondta, ő is elég gyanúsnak tartja, hogy a tűz keletkezése előtt a tetőn tartózkodó munkások pont a rekkenő hőségben végeztek javítási munkálatokat a vihar tépázta tetőn. Így ő sem tud szabadulni attól a gondolattól, valamiképp nem szándékos pusztítás áldozata lett-e a világörökség egy része.
Későn jött segítség
Bár a lakók nem kímélték megszólalásaikban az el nem végzett karbantartásért felelős Andrássy 83-85 Kft-t, elsődlegesen mégis az önkormányzatot hibáztatták a kialakult és évekig fennálló patthelyzetért. Az önkormányzat adta oda a tulajdonjogot a kft-nek, cserében kellett volna elvégezniük az épületrekonstrukciót. „Bontogattak kicsit, aztán leléptek, ami olyan jól sikerült, hogy a tűzvédő falak nélkül 15m/sec sebességgel terjedhetett a tűz”- mondta egy lakó.
Egy második emeleten lakó házaspár is elmondta, hogy sokadmagukkal évek óta kongatták a vészharangot: szerintük bármelyik pillanatban akár rájuk is dőlhetett volna a ház, az utcán andalgókra pedig a kémény vagy a tető egy-egy darabja. Mesélnek arról is, milyen hiábavaló volt minden erőfeszítésük, egészen addig, amíg a sajtóhoz nem fordultak és el nem kezdtek demonstrációkat tartani, valamint nyílt levelekkel bombázni a testületet.
Valamennyi állapotfelmérést 2012-ig a lakóközösség önerőből finanszírozott, és csak a tüntetések kezdetét követően mutatott a testület valami hajlandóságot az együttműködésre. Bár az önkormányzat megbízásából szereztek banki finanszírozást a kémény rendbetételére, a lakók szerint a kivitelezés a legnagyobb mértékig átláthatatlan volt. Az önkormányzat megbízott ügyvédje szerint szó sincs mulasztásokról, szerinte megtettek minden tőlük telhetőt a kémények állapotának javítására, és hogy 2013-ban – 11 év után - szerződést bontottak a már felszámolás alatt álló beruházó céggel. Sajtóközleményükben maguk is említik a beruházó cég kérdéses eredményeit az elvégzett munkákkal kapcsolatban, illetve vitatják a beruházó cég feléjük benyújtott kártérítési igényét is.
A már hivatkozott házaspár női tagja a hvg.hu-nak elmondta: a tűz kitörését követően csak a gyerekeik fotóit is tartalmazó számítógépet tudta kimenteni a lakásból, melynek a fele a tűz martalékává vált, mivel a fürdőszobájuk teljes egészében kiégett, a leomlott födém plafonjukra zuhant, a megmaradt egységeket pedig vastagon borítja a víz. „Mindenünk fekete, minden füstszagú, oda az összes textíliánk, a kárpitos bútorok, mesekönyvek, csak néhány edény, pár konyhai gép és a műanyagok élték túl a tegnapot.”
Kisgyerekeikre szerencsére a nagyszülők vigyáztak, így még csak ők tudják, hogy bár az épület két világháborút, egy forradalmat és egy repülőgép becsapódást is átvészelt, a július 15-i délutáni tűzvészt nem tudta. Leégtek a tornyok, a bádogtetők. De talán végre az önkormányzat is törődni fog a műemléképülettel.
