Négyoldalas levelet írt Dávid Katalin Széchenyi-díjas művészettörténésznek a miniszterelnök a német megszállás áldozatainak emlékművével kapcsolatban. Orbán Viktor hosszan érvel a műalkotás mellett, az arról szóló vita pedig szerinte „nem haladja meg az olcsó politikai lökdösődés kocsmapultját” – olvasható az Origón, amely a teljes levelet közzétette.
Dávid Katalin Széchenyi-díjas művészettörténész a kormány által támogatott Magyar Művészeti Akadémia tagja. A neki címzett levélben a miniszterelnök azt írja: a Szabadság térre tervezett emlékmű ügye „bonyolult történeti, erkölcsi, politikai szövevény”, de a róla szóló vita nem haladja meg az olcsó politikai lökdösődés kocsmapultját – idézi az Origo.
Orbán kifejti, hogy miért lenne az emlékművön a német birodalmi sas és a Magyarországot szimbolizáló angyal. Utóbbiról azt írja: az ezzel kapcsolatos kritikákat egy olyan kor tünetének tartja, „amelyben a politikai, harci értelmezések vonzóbbak, mint szellemi-lelki természetűek”.
„Ez a műalkotás erkölcsi szempontból, gesztusrendszerének történelmi tartalmát tekintve pontos és makulátlan” – véli a miniszterelnök. Orbán elismeri, hogy a szobor nem olyan didaktikus, mint ahogy azt kritikusai elvárnák, de megfogalmazása szerint "a didaktikus történelmi alkotások, melyek általánosak voltak fiatalkoromban, rám inkább lehangoló benyomást tettek".
Magyarország megszállásáért Orbán szerint Németországot terheli a felelősség, ahogy azért is, ami 1944. március 19-e után történt, de felvethető Magyarország felelőssége is – utóbbi annyiban, hogy nem kezdeményeztek ellenállást, nem szegültek szembe a megszállóknak.
"Bocsánatot kértünk, habár tudjuk, hogy a népirtókkal való kollaborálás bűne megbocsáthatatlan" – írja a levélben Orbán, aki szerint "jóvátételt adtunk, holott tudjuk, ami történt jóvátehetetlen. Ugyanakkor olyan felelősséget nem vállalhatunk, amely nem illet bennünket [...] német megszállás nélkül nincs deportálás, nincsenek vagonok, és nincsenek százezerszám elveszett életek sem".
