A Fidesz még előhúzhat botrányos ügyeket, de egy MSZP-s vezető szerint ez már nem oszt, nem szoroz, sőt a kampány utolsó hetében „igazából semmi sem”. A felmérések szerint 900 ezer embert ezekben a napokban még meg lehetne győzni az "átállásról", a pártok mégis inkább a saját tábor mozgósítására játszanak. A hétvégi mozgósítási főpróba után minden esetre a Fidesz és az Összefogás is jobbára elégedett lehet.
„Késharc a telefonfülkében” (knife fight in a phone booth) – gyakran ezzel a kifejezéssel illetik az angolban a választási kampányok utolsó időszakát, amikor a szembenálló felek már mindent, és annak az ellenkezőjét is képesek elhinni a másikról, egyik eufóriából esnek a másik bizonytalanságba (netán depresszióba), már mindenki fáradt, ideges, s nem biztos, hogy racionális módon képes mérlegelni helyzeteket.
A kifejezés egyébként egy amerikai demokrata kampánytanácsadótól, bizonyos Chris Lehane-től származik, és annyira meggyökeresedett az angolszász politikai kultúrában, hogy ugyanezzel jellemezték a helyzetet például 2012-ben, napokkal az amerikai elnökválasztás előtt Barack Obama republikánus kihívója, Mit Romney munkatársai is. Akkor már nagyjából csak azt figyelték, mit tesz Obama, hogy tudnak rá reagálni, netán elévágni. A kampánystábot egyszerre jellemezte kitörő optimizmus és apátia.
Az utolsó hét eseményeit korábban meghatározónak tartották a Fideszben és az MSZP-ben is, más kérdés, hogy amikor például tavaly év végén erről beszélgettünk forrásainkkal, még nem lehetett látni, hogy március végére ennyire lefutottnak tűnik majd a választás. Igaz, a „knife fight in a phone booth”-szindróma tüneteit azért a Fideszben és az ellenzékben is felfedezhetjük: van olyan fideszes egyéni képviselő, aki például tőlünk érdeklődött, valóban annyira nyernek-e, ahogy azt a közvélemény-kutatások jósolják, mert „ő terepen teljesen mást tapasztal, az MSZP-s kitelepülőkhöz odamennek az utcákon, hozzánk pedig nem”. De beszéltünk szocialista elnökségi taggal is, aki bevallotta: igazából fogalma sincs, hogy hogyan végezhet egymáshoz képest a két nagy párt.
Ugyanakkor mindkét nagy pártból olyan információkat kaptunk, hogy az utolsó héten már alapvetően a saját tábor mozgósítása lesz a cél, a bizonytalan szavazókra már kevésbé koncentrálnak. Pedig, mint a Szonda Ipsos felmérései mutatják, még most is mintegy 900 ezer, viszonylag könnyen mozgósítható „árva” szavazó keresi pártját. Nos, a hétvége igazi nagyüzemet hozott, a Fidesz által is szervezett „civil” Békemenettel, és az ellenzék közös nagygyűlésével: az előzetes várakozásokhoz képest egyik tábor sem lehet elégedetlen: százezres nagyságrendben - bár a „milliótól” jóval elmaradva – vonultak a Békementen, és az előzetes váarkozásokhoz képest jóval többben, 50-60 ezren voltak az Összefogás megmozdulásán.
Persze az is tény, hogy minden párt táborában tíz-, százezres nagyságrendben vannak átcsábítható választók: a Fideszben például 250 ezren gondolkoznak azon, hogy esetleg mégis a Jobbikot választják, 75 ezren kacérkodnak az LMP-vel; az Összefogás szimpatizánsai között akár 270 ezren is átszavazhatnak az LMP-re, és 30 ezren a Jobbiktól sem fognák be az orrukat.
„Az utolsó hét, az utolsó napok már kevésbé alkalmasak a bizonytalan szavazók direkt megszólítására. Tapasztalataink szerint ilyenkor már az érzelmi azonosulás számít, a legfontosabb pedig a velünk szimpatizáló, de esetleg még hezitáló választópolgárok szavazási hajlandóságának megerősítése” – mondta a hvg.hu-nak Molnár Zsolt. Az MSZP kampányfőnöke szerint ezért ezen a héten már arra koncentrálnak majd, hogy aktivistáik még egyszer elérjenek lehetőleg mindenkit, és szavazásra buzdítsanak, így azok folyamatosan dolgoznak majd.
Számuk egyébként Molnár Zsolt szerint „több tízezres nagyságrendű”. Mármint azoké, akik igazolvánnyal, MSZP-s pólóban, kabátban, mindenki által látható módon vannak jelen az utcán. Azoknak a szimpatizánsoknak a száma, akik „civilben” vállalják, hogy minél több embert megpróbálnak meggyőzni környezetükben, hogy az MSZP-re szavazzanak, a százezres nagyságrendet is eléri.
A Fidesz korábban bejelentette, hogy 107 ezer aktivistát mozgat – ezt ellenzéki oldalon szkepszissel fogadták –, akik még a jelölési időszak lezárulta után is tovább gyűjtötték a szimpatizánsok támogató aláírásait. A cél: a választásokig 2,9 millió szignó. Ez a feladat hetek óta folyamatos mozgásban tartja a párt hálózatát, a kampánystratégia alapvető eleme ugyanakkor a Fidesz által el nem érhető szavazók motivációjának minél alacsonyabb szinten tartása. Ennek része az a negatív kampány, melyben valós ügyeket – mint Simon Gábor eltitkolt 240 millió forintja – és felfújt botrányokat (Zuschlag János könyve például) egyaránt felhasználnak.
Mint egy a kormánypártok kampányára rálátó forrásunk fogalmazott, „néhány kisebb botrányról azért az utolsó héten sem mondanak le”, így a héten is várható az Összefogás számára kellemetlen ügyek nyilvánosságra kerülése. Hogy a taktika nem hatástalan, azt jelzi, hogy a Simon-ügy miatt például a DK budapesti kampánynyitóját hetekkel elhalasztották, mert attól tartottak, a szocialista politikust „véletlenül” éppen a rendezvény előtt fogják letartóztatni. Zuschlag Jánossal a Napi Gazdaság által készített „beharangozó interjú” – a „nejlonszatyorban kapott 50 millió forinttal” – pedig éppen aznap reggel került utcára, amikor az Összefogás pártjai be akarták mutatni nyolcpontos programtételeiket.
Az Összefogás politikusai így némileg aggódhatnak még a jövő hét miatt, bár, mint egy MSZP-s vezető megjegyezte, az utolsó héten már úgyis „annyira tele lesz mindenkinek a t…e a kampánnyal, a politikával, hogy igazából már senkire nem hat majd semmi, ha csak nem valami elképesztő nagy durranás nem történik”. Forrásunk itt olyan példákat említett, mint hogy az egymással szembenálló politikai tömbök vezető politikusairól derül ki esetleg, hogy csalják házastársukat, vagy nagy nyilvánosság előtt mutatkoznak botrányosan részeg állapotban. Erre azonban még „matematikai esély” sem nagyon mutatkozik jelen állapot szerint, így bár minden párt nyilvánvalóan kampányolni fog, ez az idézett politikus szerint „részben már pótcselekvés lesz”.
A hét eleje persze várhatóan a hétvégi, az idei kampányban utolsó tömegrendezvények értékelésével zajlik majd. A szokásos „számháború” most várhatóan elmarad, mivel az ellenzék mintha eleve feladta volna ezt a részét a politikai küzdelemnek. Tették ezt ráadásul nagyon is prózai okokból: míg a Fidesz nagygyűlésre és a Békemenetre is a helyi Fidesz-irodák szervezték a hívek utaztatását, mint pénteken megírtuk, az Összefogásnak erre már nem maradt pénze (az erre fordítható forrást ugyanis elvitte a végül elmaradt március 15-i rendezvény), így az ellenzéki oldalon eleve 20-25 ezer résztvevővel számoltak. „Persze a közmédia, meg a Fideszhez közeli médiumok majd mind kihangsúlyozzák a különbséget, és nyilván lesz egy kis depresszió, de ez van, túl kell lépnünk rajta” – mondta egy informátorunk. Ehhez képest, az Összefogás kifejezetten jól hozta a vasárnapot, az Andrássy úton összegyűlt 50-60 ezer körüli támogató impozáns látvány volt. Ráadásul – "Végre!" – kommentálta egy MSZP-s vezető – sok volt a fiatal, a családos is, így nem kell utólag magyarázkodni, az erőt mutatni vágyó szónokok elégedettek lehettek. A Fidesz és a Békemenet persze hozta a formáját a szombati kormánypárti rendezvényen, érdekes legfeljebb az lehetett, hogy Orbán Viktor az Összefogás helyett feltűnően a Jobbikra koncentrált.
Pedig a politikai elemző szerint még az utolsó napokban is érdemes lenne az ellenzéknek a kormányellenes hangulat fokozására építeni. „Az a furcsa, hogy ebben a Jobbik mintha ügyesebb, hatásosabb lenne az Összefogásnál. Jobban képesek rájátszani a kormányellenes hangulatra, miközben az ellenzéki pártszövetség mintha nem tudna kilépni abból, hogy a Fidesz kottájából játsszon. Inkább csak reagál a kormánypártok által feldobott ügyekre, miközben saját üzeneteiket nem tudják hatásosan az érdeklődés középpontjában tartani” – mondta a hvg.hu-nak Krekó Péter.
A Political Capital elemzője szerint „egészen döbbenetes, hogy igazi, a Fideszt érzékenyen érintő botrányt még nem volt képes kirobbantani az ellenzék, pedig számos próbálkozása volt, és adódott is néhány magas labda”. Érdekes, hogy korábban egy befolyásos szocialista politikus is azt mondta, hogy „a kampány utolsó két hetében be kell tárazni néhány patront, és felrobbantani őket”, de erre Molnár Zsolt úgy reagált, hogy kifejezetten távol akarták magukat tartani a botránypolitizálástól.
Kedden még muníciót adhat az ellenzék kezébe, ha a Nemzeti Választási Iroda esetleg nem lesz képes bemutatni azokat az írásos garanciákat a választási szoftver biztonságos működéséről, amiket Baja Ferenc kért. Igaz, ennek kiélezése is kétélű fegyver lehet: bár egyes ellenzéki politikusok előszeretettel hangoztatják, hogy a választások nem lesznek tiszták, és alsóbb szinten még a bojkott gondolatával is el-eljátszanak, egy MSZP-s politikus arról beszélt a hvg.hu-nak: ha általános hangulattá válik, hogy „úgysem lesz tiszta a választás”, az inkább ellenzéki híveket tarthat otthon, így ez nekik semmiképpen nem érdekük.
Kampánycsend nem lesz ezúttal, a szavazás napja ezért olyan lesz, amilyet még nem látott Magyarország. Hogy csak egyet mondjunk: a szabályozási anomáliák miatt várhatóan rengeteg óvás lesz. De addig még itt van ez a hét, ami azért izgalmas lesz.
