A Mazsihisz vasárnapi közgyűlése úgy határozott, ha a kormány nem változtat a német megszállás emlékművén, nem vesz részt a holokauszt-emlékév kormányzati programjain. Egy kormányzati forrásunk elismerte, hogy rosszul kezelték az ügyet, és az teljesen másképp jelenik meg a nyilvánosság előtt, mint ahogy szerették volna.
A magyar kormány változtasson a holokauszt emlékezetével kapcsolatos gyakorlatán a Mazsihisz határozatának figyelembevételével, ezt, továbbá Szakály Sándor lemondását kéri a szervezet, mely vasárnap zárt közgyűlésen döntött arról, hogy "jelen körülmények között távol tartja magát a holokauszt-emlékév kormányzati programjaitól". Heisler András a helyszínen azt mondta a hvg.hu-nak, hogy amennyiben például Orbán Viktor az emlékmű jelenlegi koncepciója helyett a kormánnyal közösen egy új elképzelés kidolgozására kéri fel a Mazsihiszt, az számukra egy elfogadható kompromisszum. Arra a kérdésünkre, hogy mikor várnak választ a kormánytól, Heisler csak annyit mondott, a sajtóból értesültek ők is arról, hogy Orbán Viktor keddre ígért választ, de hivatalos információjuk nincs. A Mazsihisz a határozat értelmében vasárnaptól lemond az emlékév programjaink támogatására nyújtott 150 millió forintos pályázati keretösszeg felhasználásáról. Ezen kívül létezik egy másik, 130 millió forintos, civil szervezetek számára elkülönített alap is, ennek elnyert pályázatait is sorra mondják vissza az érintettek.
Az érintett programokat ugyanakkor közadakozásból mindenképpen megpróbálják megvalósítani. Úgy tudjuk, a Mazsihisz több EU-tag kormányának – Nagy-Britannia, Franciaország, Németország – diplomáciai támogatását is maga mögött tudhatja, valamint az Egyesült Államok is jelezte a közgyűlés előtt, bármilyen döntést hozzon a Mazsihisz, azt támogatni fogják.
Mint ismert, a német megszállás emlékére tervezett szobor kiverte a biztosítékot több zsidó szervezetnél, és a hazai történész szakma nagy részénél is, mivel a tiltakozók szerint az emlékmű koncepciója felmenti a felelősségvállalás alól a magyar államot, melynek közigazgatása aktívan közreműködött a deportálásokban a német megszállás előtt, és azt követően is. A zsidó felekezetek vezetői – az ortodox Köves Slomó kivételével – csütörtökön találkoztak Lázár Jánossal, hogy egyeztessenek az emlékműről, de egy résztvevő szerint Lázár Jánosnak semmmilyen mandátuma nem volt semmilyen döntésre, így valójában teljesen haszontalan volt a megbeszélés.
Heisler András a zárt közgyűlés előtt azt mondta a résztvevőknek: arról kell dönteniük, hogy „velük, vagy nélkülük”, egyértelműen a kormánnyal való együttműködésre utalva. A közgyűlésen felolvasták a Zsidó Világkongresszus vezetőjének levelét is, melyben Ronald S. Lauder úgy fogalmaz, a Mazsihisz ne fogadja el, hogy bármely politikai párt megpróbálja elhomályosítani a múltban történteket, és teljes támogatásáról biztosítja a magyar szervezetet – bármilyen döntés szülessen is.
"Elfogadhatatlan"
Schweitzer József nyugalmazott főrabbi levelében azt írta, elfogadhatatlan minden olyan törekvés, ami a magyar állam felelősségének relativizálásáról szól. A zárt ülésre sem laptopot, sem mobiltelefont nem lehetett bevinni, a sajtót 14.00-kor tájékoztatják a döntésről részletesebben.
A közgyűlés egyik résztvevője azt mondta, „kifejezetten radikális volt a hangulat”, több holokauszt-túlélő közgyűlési tag is szót kért, és elmondták, hogy családjuk deportálásában csak a magyar hatóságok vettek részt, így elfogadhatatlan az emlékmű jelen formájában. A közgyűlés előtt olyan hírek is elterjedtek, hogy a kormány esetleg a holokauszt-emlékév pályázati pénzeinek több milliárd forintos megnövelésével igyekszik megnyerni a zsidó szervezetek jóindulatát, de Heisler András ezt kérdésünkre határozottan cáfolta. A közgyűlés felszólalói információink szerint maguk is kitértek a témára, és mindenki arról beszélt, határozottan el kell utasítani minden olyan kísérletet, ami esetleg arra irányul, hogy „a kormány megvásárolja a zsidók jóindulatát”. Az elmúlt napokban több hitközségi vezető is visszaküldte a kormánynak a korábban kapott állami támogatást, úgy tudjuk, a közgyűlésen újabb több hasonló kezdeményezés született.
Az emlékmű miatt nem csak idehaza tiltakoznak sokan, diplomáciai nyomás is van a kormányon. Az amerikai republikánus szenátor, John McCain január 31-én tárgyalt Budapesten Orbán Viktorral és Mesterházy Attilával, a megbeszélések után az emlékművel kapcsolatban úgy fogalmazott: "nemcsak abban kell biztosnak lennünk, mi az, amit teszünk, hanem abban is, hogy az minek látszik". "Ha úgy tűnik, hogy ez az emlékmű valamilyen módon jóváhagyása annak, ahogyan Németország viselkedett ebben az országban, és azok viselkedésének, akik együttműködhettek Németországgal, akkor az embereknek világszerte, különösképpen a zsidó közösségbeli barátainknak minden okuk megvan arra, hogy megsértődjenek. Ezt elmondtuk a miniszterelnöknek" – tette hozzá.
Elismerik, hogy elszúrták
Több szempontból is elszúrták a Szabadság téri emlékmű kommunikációját – ismerte el a héten egy magas rangú kormánypárti forrás. Szerinte épphogy az volt a cél – miként fogalmazott –, hogy „a megszállás minden áldozatának” állítsanak emlékművet, és szerinte nem volt sem provokációs, sem konfrontációs szándék mögötte. Forrásunk ugyanakkor hangsúlyozta, arra készülnek, hogy bevonják a Mazsihiszt különböző kormányzati támogatású projektekbe, és ezzel talán meg tudják békíteni a zsidó szervezetet.
Mint a forrás fejtegette, a kormány az elmúlt években azt tapasztalta, hogy a magyarokat Nyugaton folyamatosan antiszemitának igyekeznek beállítani, és azt is látták – adott esetben titkosszolgálati jelentésekből –, hogy ebben a szomszédos országok (miként a forrás fogalmazott: a kisantant országai) is érdekeltek, részt vesznek ebben a hangulatkeltésben. A Fidesz vezető politikusa szerint éppen ezért akartak „ellennarratívát” felépíteni, azaz kimutatni, hogy a német megszállás, illetve a szélsőjobboldali elemek akkori pozícióba kerülése mérföldkő volt a magyar zsidóság katasztrófájában. Ennek része volt, hogy korábban Martonyi János és Navracsics Tibor elismerte a magyar hatóságok felelősségét a holokausztban, majd az új alkotmányban szereplő – a szuverenitás elvesztésének dátumaként szereplő – 1944-es évet is ki akarták emelni.
A forrás elismerte, a párt vezetőségén belül komoly vita volt az emlékmű üzenetéről, a szobor kinézetéről, ám miután Orbán Viktor döntött, ezek a disputák lezárultak. Ugyanakkor több hibát is elkövettek: a szoborról szóló határozat címéből kimaradt az áldozat, a jobboldali értelmiség „előreszaladt” a döntés kommunikációjában. A forrás szerint a volt MDF-es miniszterelnök, Boross Péter által beajánlott Szakály Sándor történész kijelentésével (mely szerint az első deportálások „idegenrendészeti intézkedések” voltak) pedig teljesen felforgatta az ügyet. A forrás szerint ezzel a kijelentésével Szakály a Fideszben is kiütötte a biztosítékot, szerinte nem zárható ki, hogy „nem fog sokáig tartani a mandátuma” a kormányzati kutatóintézet, a Veritas élén. A Szakály Sándor által keltett botránnyal kapcsolatban ugyanakkor a csütörtöki, Lázár Jánossal folytatott találkozó egyik résztvevője azt mondta, a miniszterelnökséget vezető államtitkár is csak annyit mondott, hogy esetleg állítsanak fel még egy bizottságot a kamenyec-podolszkiji mészárlás vizsgálatára, amit ők felháborítónak tartanak. (Az emlékműről, a mészárlásról és az azt kísérő történelemhamisításról Ungváry Krisztián írt a hvg.hu-nak.)
