Miért kezd éhségsztrájkba egy menekült Németországban azért, mert visszatoloncolnák Magyarországra? Az ENSZ önkényes fogva tartást vizsgáló munkacsoportja Magyarországon vizsgálódik: menekülttáborokat, rendőrségeket, pszichiátriai osztályokat, javító-nevelő intézeteket járnak végig, beszélnek a fogva tartottakkal is. Akad bőven téma a munkacsoport számára, amely Bolíviában Tóásó Előd fogva tartása ellen is szót emelt, igaz, eredmény nélkül. Míg az ENSZ-munkacsoport ügyében kutakodtunk, érdekes tényekről szereztünk tudomást a magyarországi menekülthelyzetről.
Németországban nemrég éhségsztrájkba kezdett egy afgán menekült, mert vissza akarták toloncolni Magyaroszágra. Az illető arról számolt be, hogy Magyarországon rémes körülmények között tartották fogva. Nonprofit szervezetek segítségével végül bíróság elé vitte a rutinszerű intézkedést, és el is érte a kitoloncolás halasztását. A történetről a német ARD televízió stábja készít jelenleg riportot.
A tévésekkel egy időben tartózkodik Magyarországon az ENSZ-nek az a munkacsoportja (UNWGAD), amely az önkényes fogva tartás formáit vizsgálja. A munkacsoport, amely még sosem járt Magyarországon, múlt hétfőn érkezett és október 2-ig marad. Bár programjukat saját igényeik alapján a Külügyminisztérium szervezi, látogatásuk nem puszta formaság. A csoport napirendjén idén még Görögország, Brazília és Marokkó szerepel.
Amellett, hogy beszélnek az érintett kormányzati szervek képviselőivel, civil szervezetekkel és más szakértőkkel, sorra járják az érintett intézményeket: menekült-befogadóállomásokat, pszichiátriákat, javító-nevelő intézeteket, rendőrségeket és börtönöket, ahol beszélnek a fogvatartottakkal is. Budapest mellett Békés, Csongrád és Hajdú-Bihar megyei intézményeket is felkeresnek. Azt vizsgálják, hogy a jogi szabályozás és a gyakorlat mennyire küszöböli ki a fogva tartás önkényességét, illetve hogy a megfelelő jogi garanciák mellett tartják-e fogva az embereket ezeken a helyszíneken.
A munkacsoport az ENSZ emberjogi mechanizmusának gyors reagálású küldöttsége. Nem készítenek rendszeresen jelentéseket, hanem ott vizsgálódnak, ahol az ENSZ szerint éppen szükség van rájuk – magyarázta Pardavi Márta, a Helsinki Bizottság munkatársa. Kérdés, hogy miért van szükség rájuk ma Magyarországon.
Forró témák
A munkacsoport tagjai vizsgálják az előzetes letartóztatást, a menekültügyi őrizetet, a kirendelt védelem működését, a tényleges életfogytiglani büntetés kérdéseit – ezek mind forró témák ma Magyarországon.
Ugyanez az ENSZ-testület korábban Tóásó Előd fogva tartása ellen is szót emelt, felszólítva Bolíviát, hogy bocsássa őt szabadon. Bába Iván, a Külügyminisztérium közigazgatási államtitkára köszönetet is mondott nekik ezért Budapesten. Az államtitkár érdeklődött a Tóásó-féle döntés végrehajtásáról is, amiről az ENSZ-delegáció vezetője azt mondta, hogy a munkacsoport folyamatosan figyelemmel kíséri az általa vizsgált eseteket, így a Tóásó-ügyet is napirenden tartja mind a nemzetközi fórumokon, mind a kétoldalú kapcsolatokban – tájékoztatott a Külügyminisztérium.
A munkacsoport részére a magyar kormány állandó meghívást tart érvényben, így gyakorlatilag egy időpontegyeztetés után bármikor jöhetnek – mondták a külügynél arra a kérdésre, miért éppen most jött a küldöttség.
Börtönbe csukták őket, bár nem bűnözők
A legégetőbb kérdés információink szerint a magyarországi menekültügyi őrizet, az UN WGAD ennek a jogi hátterére és a végrehajtás körülményeire volt leginkább kíváncsi. Magyarországon az utóbbi időben sokat változott a migránsok fogva tartásának szabályozása. Tavaly még egy olyan – sokat bírált – szabályozás volt érvényben, amelynek értelmében idegenrendészeti őrizetben tartottak mindenkit, akinek a menedékkérelmét még nem bírálták el. Ezt az őrizetet a rendőrség tartotta fenn, és a célja végső soron az országból való kitoloncolás volt.
A menedékkérőknek nagyon jelentős része – az is előfordult, hogy a fele – került ilyenfajta, határozatlan idejű idegenrendészeti őrizetbe, ahol gyakran rossz körülmények között tartották őket, és bántalmazásokat kellett elszenvedniük. Mindezt úgy, hogy nem követtek el bűncselekményt, és nagy többségük rendkívül traumatikus múlttal, háborús zónából érkezett, adott esetben kínzások, bombázás, életveszély, éhezés, nemi erőszak elől menekülve, családtagjait, vagyonát hátrahagyva, bűnszövetkezetben dolgozó embercsempészek "segítségével". Ilyen idegenrendészeti intézmények működtek Győrben, Kiskunhalason, Nyírbátorban és Budapesten több helyen is.
Az automatikusan elrendelt idegenrendészeti őrizet ellen az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNCHR) is szót emelt 2012. áprilisi jelentésében, és az Európai Bizottság is vizsgálódni kezdett, majd a kötelezettségszegési eljárást megelőző lépéssel gyakorolt nyomást Magyarországra. A jogsértő őrizet miatt a nyugat-európai országokból nem toloncolhatták vissza Magyarországra az itt már regisztrált migránsokat, és ez már az EU-t is aggasztotta.
Ez az oka a menekültbummnak
Mindenezek hatására a kormány január 1-jével változtatott a szabályozáson: azok a migránsok, akik menedéket kértek Magyarországon, nem a fogdára, hanem befogadó állomásra kerültek, és a nagy többségük néhány nap után tovább is állt, mivel a menekülők célországa jellemzően nem Magyarország. A kormány érvelése szerint ennek is köszönhető, hogy 2013-ban többszörösére nőtt a menedékkérők száma: a tavalyi 2100-ról 14 ezerre. A legnagyobb számban a koszovóiak érkeztek, akik 2013. január 1-je után már jellemzően mind menedékjogot kértek.
Az, hogy a menedékkérőket nem zárták be Magyarországon, valóban hozzájárulhatott a menekültek számának megugrásához, de a jelenség a világtrendből is fakad: több a háborús góc, milliókkal nőtt a menedékkérők száma. Olyan nagy mértékben, hogy az meglehetősen szétzilálta a korábbi, viszonylag rendezett viszonyokat: a korábban specializált táborok ismét "vegyesek" lettek, azaz menekültstátuszt már megszerzett és még bizonytalan státuszú migránsok kerültek egy intézménybe. Új tábort is kellett nyitni, Vámosszabadiban.
Július 1-jével ismét szigorítottak a szabályozáson: bevezették a menekültügyi őrizetet, ami már megfelel az EU-s szabályozásnak. Az idegenrendészeti őrizethez képest a változás annyi, hogy a fogva tartás idejét a korábbi 12 hónap helyett 6 hónapban maximálták, valamint hogy az őrizetesek szabadon mozoghatnak az elkülönítésükre szolgáló épületen belül, nem kell cellákban kuksolniuk. Egy ilyen zárt intézményt az egyébként nyíltan működő debreceni menekülttábor egyik épületében is létrehoztak. A 210-220 fő befogadására képes épületet szeptember 19-én nyitották meg.
Az UNHCR ennek ellenére többször hangot adott a nemtetszésének, és ez lehet az oka annak, hogy az ENSZ fogva tartást vizsgáló munkacsoportja idelátogatott – tudtuk meg. Az az elv ugyanis még mindig nincs rendben, hogy embereket pusztán azért bezárva tartsanak, mert úti okmányok nélkül mentek át a határon. Az ENSZ menekültügyi szervezete inkább az elzárás alternatíváit erősítené a menedékkérők esetében.
Úgy tudjuk, a jelenlegi logikátlan gyakorlat szerint Békéscsabán kiskorú menekülők is kerülhetnek ilyen zárt intézménybe, ha családjukkal együtt érkeztek, és a velük lévő felnőtteket elzárják a magyar hatóságok. Ha viszont egy kiskorú egyedül érkezik, a fóti nyílt befogadó állomásra kerül, ahonnan szabadon kijárhat.
Az ENSZ-munkacsoport egyik kísérőjétől hasztalanul próbáltuk megtudni, milyen tapasztalatokat szerzett eddig Magyarországon a testület. Az UNWAD a tíznapos látogatás élményeit szerda délután értékeli a nyilvánosság előtt.
