Négy évtized után újra megjelentek a kérészek a Dunán, de máris veszélybe kerültek a Tahi és Tahitótfalu közötti Tildy Zoltán hídnál kialakult ökológiai csapda miatt – közölte az MTA Ökológiai Kutatóközpont.
A kérészek rendjébe tartozó közismert fajt, a tiszavirágot júniusban és júliusban lehet néhány napon keresztül nagy mennyiségben megfigyelni a Tisza hazai szakaszán – idézte fel az MTA Ökológiai Kutatóközpontja.
Ugyanebbe a rendszertani csoportba tartozik egy közeli rokon, de méretre jóval kisebb faj, a dunavirág (Ephoron virgo), amely többek között a Dunában és a Rábában őshonos. A Dunából évtizedekre eltűnt, valószínűleg a vízszennyezések nyomán.
A vízminőség-javítás iránt elkötelezett hazai és külföldi Duna-menti kormányok és városi önkormányzatok tevékenysége eredményeként az utóbbi néhány évben jelentős mértékben javult a folyó vizének minősége, ami közegészségügyi és természetvédelmi jelentőséggel is bír – tették hozzá. Nagy fontosságú esemény volt 2012-ben, hogy a dunavirág újra tömegesen rajzott a hazai Duna-szakasz számos helyszínén.
Kriska György, az MTA Ökológiai Kutatóközponthoz tartozó Duna-kutató Intézet tudományos főmunkatársa, az ELTE TTK Biológiai Intézetének adjunktusa munkatársaival Tahitótfalu mellett idén augusztus 19-én és azóta szinte minden este ismét megfigyelte a tömegrajzást, ami alapján okkal remélhetjük, hogy a dunavirág sikeresen megtelepedett a magyarországi Duna-szakaszokon.
A rokonfaj, a tiszavirág rajzása június közepétől július közepéig tart a Tiszán felfelé haladva; egy adott helyen csupán néhány napig rajzanak a kérészek, és nagyjából 18 és 20 óra között, tehát még világosban repülnek. Ezzel ellentétben a dunavirág rajzása a Duna egy adott szakaszán is mintegy két héten keresztül, nagyjából augusztus 19-től szeptember elejéig tart, és a kora esti óráktól, alkonyattól kezdve figyelhető meg – mondta Kriska György.
A Tahi és Tahitótfalu közötti Tildy Zoltán híd lámpái rajzás idején tömegével vonzzák magukhoz a kérészeket, amelyek sárgásfehér színű csóvákat alkotnak a lámpák körül. Ezáltal úgynevezett ökológiai csapdába kerülnek az állatok, és sajnos milliószámra pusztulnak el a nőstény egyedek, petecsomóikkal együtt.
A dunavirág hazánkban a törvény által védett, természetvédelmi értéke 10 ezer forint, így több tízmilliárdos természetvédelmi kár keletkezik a lámpák miatt. Ezért is nagyon fontosak az MTA ÖK Duna-kutató Intézetének és az ELTE Környezetoptikai Laboratóriumának az együttműködésével megvalósuló természetvédelmi célú kutatások, amelyek a dunavirág ökológiai csapdájának tudományos feltárásán túl a természetkárosítás problémájára is megoldást adhatnak.
Kriska György azt mondta, hogy „jelen ismereteink szerint e végzetes hatású ökológiai csapda ellen nem tudunk olyan ellenszert javasolni, amely a mesterséges fényforrások hatását teljes mértékben kiküszöbölve biztosítaná a rovarok zavartalan repülését, ugyanakkor kézilámpás vizsgálataink eredményeire alapozva javaslatot teszünk egy olyan megoldásra, amely a dunavirág utódgenerációjának megmenekülését szolgálhatja.
Ennek egyik eleme egy olyan fénysorompó kialakítását jelentené az optikailag veszélyes objektumok (például kivilágított hidak és horgonyzó hajók) előtt, amely a kivilágított hidakhoz hasonlóan megakadályozná a kérésznőstények továbbhaladását, de az ezeknél feltorlódott kérésztömeg végül nem száraz felületre, hanem a folyóvízbe hullana az utódgeneráció kifejlődését biztosító kérészpetékkel együtt.
A másik eleme a javaslatnak az, hogy a fényforrásokat kell úgy megváltoztatni polárszűrőkkel, hogy ne vonzzák a kérészeket – tették hozzá.
