Csak kérdőjelek vannak egyelőre a tanárok egész pályafutását, így a fizetésüket is meghatározó minősítési rendszerrel kapcsolatban, pedig az elvileg a hamarosan induló pedagógus életpályamodell alapja lenne. Balog Zoltán miniszter a héten jelentette be (azon a sajtótájékoztatón, ahol kiderült, hogy a kormány teljes mértékben csak 2017-ben tudja teljesíteni a korábban 2013 szeptember 1-től ígért nagyarányú béremelést), hogy már dolgoznak a minisztériumban egy minőségbiztosítási rendszer kidolgozásán, mindezt uniós forrásból.

Idáig azonban csupán annyit tudni, hogy a besorolást háromtagú bizottságok végzik majd, ezek tagja lesz az iskola igazgatója, illetve egy a tankerültetek által delegált szakember is. Ezen kívül a tankerületek szakfelügyelőket küldhetnek az iskolákba, akik bemehetnek az órára, és szintén értékelést írhatnak a tanárokról. Hogy milyen szempontrendszer alapján, az egyelőre nem ismert, miként az sem, mi lesz, ha valaki például nem ért egyet egy őt érintő döntéssel. Az általunk megkérdezett érdekvédelmi szervezetekkel és oktatási szakemberekkel nem tárgyal a kormány, az Emmi-vel kapcsolatban álló Pedagógusok Szakszervezete elnökét azonban nem értük el. Ám annak vezetője, Galló Istvánné a napokban a köztévében azt mondta, az eddigiek alapján nem látja, mivel szolgálná a rendszer a minőség javulását, így vélhetően erről velük sem konzultálnak. A program kidolgozásáért az Oktatási Hivatal felelős, ők megkeresésünkre írásban kérték a kérdéseinket, amelyekre egyelőre nem válaszoltak.

“Nem tudom, kikkel konzultál a kormány, velünk biztosan nem. Pedig lennének kérdéseink, mert egyelőre nem látom, hogy egy tanár szakmai felkészültségén túl azt, mennyire jó pedagógus, mennyire bíznak meg benne a tanítványai, a szülők, hogyan lehetne mérni” – mondta a hvg.hu-nak Mendrey László, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének elnöke.

Reális?

Többen azt is megkérdőjelezik, hogy egyáltalán reálisak-e a kormány elképzelései az életpályamodellel kapcsolatban,  a bevezetni kívánt új rendszer valóban hozzájárulhat-e a minőség javulásához hosszabb távon. A szakmában és a politikában is ma már negativ példaként emlegetik ugyanis azt, amikor a Medgyessy-kormány úgy vezetett be 50 százalékos béremelést, hogy semmilyen minőségbiztosítási elemet nem épített be a rendszerbe, így az oktatás színvonala cseppett sem nőtt.

„A pedagógus életpálya-rendszer elvben kifejleszthető, de az ilyen nagy, bürokratikus, besorolásokon alapuló rendszereket olyan helyeken kezdték el alkalmazni a 70-es, 80-as években, ahol az állam képes volt több évtizedes költségvetési stabilitást biztosítani az oktatásnak. Így minden szereplő biztos lehetett benne, hogy honnan indul, és a karrierje közepére, végére hova juthat el. Ez a világ azonban az EU perifériáján (Egyesült Királyság, Írország, Portugália, Spanyolország, Olaszország, Görögország) mára megszűnt, Magyarországon és a 2004 óta csatlakozottaknál pedig talán sohasem létezett. Az állami költségvetések negyedévente íródnak át és teljesen általánossá váltak az ad hoc jellegű kényszerintézkesek. Ezt a hazai sajtóban “válságnak” leírt állapotot a Financial Times már az új normalitásnak (the new normal) nevezi, azaz középtávon is ezzel számol. A pedagógus életpálya-rendszer sorsát tehát a költségvetési fenntarthatósága dönti majd el, az pedig kritikus. Egy szűkebb kör számára - mint például a köztisztviselők - talán lehetséges stabil pénzügyi hátteret teremteni, de 180 ezer pedagógus számára aligha.” – mondta a hvg.hu-nak Setényi János oktatáskutató.

Januártól startol az új rendszer, az érintettek még semmit nem tudnak

Fazekas István

A szakember szerint Magyarországon a Kádár-rendszerben kialakult, máig élő kulturális szocializáció szintén az ellen hat, hogy egy hatékony besorolási rendszer működhessen. „Nálunk az iskola még nem munkahely, ahol az igazgató – mint egy menedzser – feladatot oszt, számon kér és szankcionál, vagy éppen jutalmaz. Mivel a középvezetők (osztályfőnök és munkaközösségvezető) pótlékait már tíz éve felemésztette az infláció, az operatív működés sosem valósult meg. Az iskola egy olyan szakmai közösség, aminek a tagjai rosszul keresnek ugyan, de egyformán, és azt legalább úgy-ahogy biztosan megkapják. Emiatt nagyon figyelnek arra, hogy senki ne járjon rosszul. Így – bármilyen minőségbiztosítási rendszerrel is próbálkoztak eddig – soha senkit nem pontoztak nagyon le, nehogy anyagi veszteség érje, esetleg elbocsássák.” – mondta Setényi János.

Amikor a rendszerváltás után bevezették az addigi kategóriák mellett a magas szakmai tudással rendelkező tanárok számára az “F” besorolási kategóriát, (ami persze fizetésemelést jelentett volna), rövid időn belül szinte minden tanár F-kategóriás lett. Magyar Bálint a minőségi bérpótlékkal próbálkozott, ami akár több tízezer forintos nettó béremelést is jelentett volna a legjobbaknak. A pótlék megadásáról a tantestületek maguk dönthettek, ami azt eredményezte, hogy a legtöbb helyen a pénzt egyszerűen szétosztották és a tanárok között, és így teljesen szétaprózták. A Medgyessy-kormány pedig úgy adott jelentős béremelést, hogy nem rendelt hozzá elvárásokat. „Mivel mindenki tudja, hogy kevés a pedagógusok fizetése, nagyon erősen dominál a szociális szempont, a teljesítmény a háttérbe szorul. Egy elvált, két gyereket nevelő tanárnő lehet akármilyen gyenge, sosem fogják kirúgni. A központi minősítés és besorolás a gyakorlati alkalmazáskor ugyanezekbe a helyi kulturális akadályokba fog majd ütközni” – mondta Setényi János.

Pokorni Zoltán még mást akart

Arra a kérdésre, hogy mit lehetne tenni a minőség javítása érdekében, a szakértő azt mondta: Magyarországon elsősorban az osztályfőnökök és a munkaközösség-vezetők helyzetét kellene megerősíteni, beleértve a nekik szánt kiemelkedő fizetést is. „Ők a rendszer legfontosabb elemei: az egyik a nevelőmunka, a másik pedig a szakmai minőség szempontjából. Ma viszont az a helyzet, hogy ezekért a plusz feladatokért nevetségesen alacsony pótlékok járnak, így gyakorlatilag szívességből vállalják el az érintettek a munkaidejüket meghosszabbító feladatokat, vagyis megint ott tartunk, hogy emiatt csinálhatják akár rosszul is, nem fogják leváltani őket”.

Setényi János szerint a minden iskolát és pedagógust érintő, szeptembertől induló első körös minősítésnek lehet értelme. De középtávon inkább a nemrég indult holland és brit próbálkozásokat kellene megfontolni: a két országban ma már inkább a szakmai vagy szociális értelemben “kockázatos” (értsd csődben lévő) intézmények vizsgálatára, feljavítására vagy átszervezésére összpontosítanak, és a normális tejesítményt nyújtókat csak nagyobb időközönként és rutinszerűen vizsgálják.

“A Fideszben korábban Pokorni Zoltán egy önértékelésen alapuló minőségbiztosítási rendszert szeretett volna bevezetni, amelyikben a hatalom egyenrangú félként, felnőttként kezelte az iskolát, amelynek közössége képes arra, hogy megállapítsa: mely kollégák teljesítettek kiemelkedően, és kiket kell adott esetben továbbképzésre küldeni” – mondta a hvg.hu-nak Trencsényi Zoltán, az ELTE tanára is. A Hálózat a Tanszabadságért tagja szerint az elképzelés azzal számolt, hogy a minőségi bérfejlesztésre szánt pénzt az iskola maga oszthatja el. Most világosan látszik, hogy egy központosított értékelési rendszer áll majd fel, ami nem lesz alkalmas betölteni azt a célt, amit szolgálni hivatott. Trencsényi Zoltán szerint még az sem világos például, hogy lesz-e bármilyen jogorvoslati forum egy-egy tanfelügyelő, vagy bizottság döntése ellen, ami hosszú időre meghatározhatja egy pedagógus besorolását, és így a fizetését is.

Egyelőre csak az biztos, hogy januártól megjelenhetnek a tanfelügyelők és a bizottságok az iskolákban.