Visszaélések döntötték el a szocialisták javára 2002-es választásokat, és a 2006-os eredményt is befolyásolták – állította szerdán este, az ELTE Bibó Szakkollégiumában rendezett vitán Kósa Lajos, aki szerint az előzetes regisztráció bevezetésére épp azért van szükség, hogy „sehol ne rotyogjon a gulyás”, vagyis ne lehessen a választások napján szavazatokat vásárolni.

Kijelentésével a Fidesz alelnöke egy évtizedes - annak idején egészen utcai zavargásokig fajuló - vitát elevenített fel, és vezető fideszes politikusként először mondta ki nyíltan, hogy a pártja szerint 2002-ben a szocialisták csaltak. Az új parlament megalakulásakor ugyanis a Fidesz is megszavazta Pintér Sándor belügyminiszter beszámolóját, később pedig Orbán Viktor pártelnök is arról beszélt, nem érdemes azon vitatkozni, hogy „történtek-e csalafintaságok”.

Kósa már akkor is tudta?

2002-ben, az új parlament megalakulásakor a Fidesz képviselői – Kósa Lajos tartózkodó szavazatát kivéve – elfogadták az Országos Választási Bizottság beszámolóját, amely tisztának, szabályosnak, jogszerűnek minősítette azt. (A külföldi megfigyelők megállapítása is ez volt.) Feljelentést csak a parlamentből kiesett MIÉP elnöke, Csurka István tett, 565 rendbeli választási bűncselekmény miatt. Állítása szerint bizonyítani tudta, hogy csalás történt, többek közt gulyással és pálinkával befolyásolták a választókat. Az ORFK három héttel később közölte: bűncselekmény hiányában megtagadja a nyomozást.

Bár a választási csalások emlegetése végigkíséri az 1990 utáni magyar történelmet (hasonlóan ahhoz a rendszeresen felbukkanó narratívához a mindenkori ellenzék részéről, hogy a regnáló kormányfő majd a szavazás előtt/után szükségállapotot hirdet, így ragadja magához végleg a hatalmat), 2002-ben különösen sok szó esett róla, hiszen nagyon szoros eredmény született: az MSZP alig egy százaléknyival kapott több listás szavazatot, mint a Fidesz-MDF. A hangulat annyira feszült volt, hogy sokan már a választások előtt beharangozták: csalások készülnek, és csak ez lehet az oka, ha nem a nekik megfelelő eredmény születik majd.

„Fennáll a veszélye annak, hogy a Fidesz akár választási csalás árán is ki akarja ejteni a kisgazdapártot a parlamentből” – állította már 2002 januárjában G. Nagyné Maczó Ágnes, a Független Kisgazdapárt alelnöke, aki ezt azzal indokolta, hogy a Fidesz legnagyobb ellenfelének a stabil bázissal rendelkező FKGP-t tartja. Végül nem is volt szükség csalásra, hiszen a Kisgazdapárt listájára mindössze 42 ezren szavaztak, ami 0,75 százalékot jelentett, így ez még állami támogatásra sem jogosította fel a teljesen szétesett pártot.

A két választási forduló közt a két nagy párt is kölcsönösen csalás előkészítésével vádolta meg a másikat. Kovács László, az MSZP elnöke azt állította, hogy a Fidesz külföldön szocialistának látszó röplapokat készíttetett, amelyeket a kampánycsendben akar terjeszteni, hogy aztán csalással vádolhassák őket. Deutsch Tamás akkori sportminiszter azzal vágott vissza, hogy az MSZP készült kampánycsend-sértésre, csak a Fideszre akarja kenni azt. (A két párt táborában felváltva keltek szárnyra pletykák titokzatos, Erdélyből, vagy Ausztriából érkező kamionokról, melyek az éj leple alatt hoztak be több tonnányi papírt az ellenoldali párt székházába.)

Miniszterelnök jelölt a sokat emlegetett gulyással, még 2001-ből: változó kormányok, változatlan praktikák?

HVG Archív

A kölcsönös vádaskodás - és az Országos Választási Bizottsághoz tömegével érkező panaszok - jogalapját a kampánycsend előírása adta, amelyről épp 2002-ben bizonyosodott be, hogy a technika fejlődése – a mobiltelefonok és az internet megjelenése – miatt nincs többé értelme. Az első forduló napján például olyan egy sms kezdett terjedni, amelyben valaki azt állította: Orbán Viktor megverte a feleségét. Bár az üzenet nyilvánvalóan törvénysértő volt, a forrását nem lehetett fellelni. (Ennek ellenére a köztévében bemondták, hogy a hír nem igaz.)

A Kósa Lajos által szerdán este emlegetett gulyáslevessel történő szavazatvásárlásra számtalan példa volt. 2002-ben például Heves megye 3. számú, gyöngyösi választókörzetében az MSZP-t vádolták meg gulyásleves osztásával. Az MSZP helyi irodavezetője a HVG-nek akkor el is elismerte, hogy négy helyszínen mintegy kétszáz adag gulyást osztottak ki, de állította, hogy csak urnazárás után látták vendégül a főként roma pártaktivistákat. Az irodavezető szerint voltak ugyan olyanok, akik már délután követelték az ételt, de nem adtak nekik.

A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Fehérgyarmaton a fideszes jelölt állította: ellenfele, az MSZP által támogatott Kapolyi László nevében tejterméket osztogattak a választókerület több iskolájában. A szintén Szabolcs megyei Baktalórántházán a fideszes Papcsák Ferenc támogatására igyekezett rávenni a helyi cigányokat fejenként kétezer forinttal az alpolgármester. Ő az egyetlen, akit felelősségre is vontak: 2004-ben felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték választás rendje elleni bűncselekmény miatt.

Láncszavazás, Kubatov-listák

A szavazatvásárláshoz kapcsolódik egy szintén gyakran emlegetett módszer, a láncszavazás. Ennek lényege, hogy a láncszavazás elindítója üres borítékot dob az urnába, a szavazólapot pedig zsebre vágva kiviszi a szavazóhelyiségből. Miután kitöltötte, átadja a csalásban részt vevő egyik embernek, aki ezt a lapot dobja az urnába, az üreset pedig kihozza, mire a szervező cserébe pénzt vagy italt ad neki. A szavazólapot a szervező kitölti, és odaadja a következő embernek, aki aztán szintén hoz helyette egy üreset, és ez így megy, amíg el nem fogynak a szavazók.

Orbán és Medgyessy vitája 2002-ben a Közgázon

Fazekas István

2002-ben például a szocialista Tukacs István vádolta ezzel a fideszes (korábban kisgazda) Balogh Gyulát, de mivel nem volt bizonyítékuk, nem tettek feljelentést. 2006 márciusában a HírTV TV Célpont című műsora számolt be arról, hogy a szocialisták hasonló módon csaltak 2002-ben a Pest megyei Nagykátán, és ugyanerre készültek a 2006-os választásokon is. A tévé műsorában egy, a párt belső ellentétei miatt sértődött szocialista állította, hogy az így szavazóknak általában kétezer forintot szoktak adni.

Ezzel kapcsolatban egy korábban többszörös kampányfőnökként dolgozó politikus azt mondta a hvg.hu-nak: a két nagy pártra egyaránt jellemző volt, hogy – főleg romák lakta, hátrányos helyzetű térségekben – éltek a láncszavazással, valamint élelmiszer, használt ruha osztogatásával próbálták rávenni a helyieket arra, hogy rájuk szavazzanak. „Ez előfordult a parlamenti választásokon is, bár szerintem teljesen értelmetlen kísérlet volt, hiszen helyben legfeljebb néhány száz, országosan pár ezer embert lehetett így a ’megfelelő’ szavazásra rávenni, ami nyilván nem befolyásolta az eredményt” – mondta forrásunk.

A helyhatósági választások esetén azonban, főleg egy-egy kisvárosban, ahol több jelölt között oszlottak meg a szavazatok, gyakran valóban néhány tucat voks döntött. Ez – főleg, ha figyelembe vesszük, hogy egy-egy infrastrukturális beruházás már ezen a szinten is milliárdos nagyságrendbe kerül – azért már jelentős csáberővel bírhatott a pártok számára.

Mozgósítás

Ugyancsak a 2002-es választások idején jelentek meg az első hírek az úgynevezett mozgósító kampányról, illetve ennek elengedhetetlen kellékéről, a pártok által készített adatbázisokról. A módszer lényege, hogy a pártok nyilván tartják, kik a szimpatizánsaik, és a választás napján meg is keresik őket, hogy menjenek szavazni. A legjobban szervezett erők még azt is megtehetik, hogy a szavazókörben ülő delegáltjuk délután jelenti, kik nem mentek el a listájukon szereplők közül, ezekért az emberekért pedig aktivistát, esetleg autót is küldenek a pártirodáról.

A mozgósító kampány megítélése változó. 2002 végén egy konferencián Stumpf István, az első Orbán-kormány kancelláriaminisztere (ma alkotmánybíró) még csalásnak minősítette mozgósítást, de 2006-ban már a Fidesz is felzárkózott: különböző aláírásgyűjtésekkel, konzultációkkal saját adatbázist hozott létre, és bevetette a pártigazgató után Kubatov-hadseregnek nevezett aktivistákat. Kubatov Gábor ma már úgy látja – erről több interjúban is beszélt – hogy semmi törvénytelen nincs az adatbázisok létezésében.

Az új választási rendszer, különösen az előzetes regisztráció kifejezetten kedvezni fog az adatbázis-építő pártoknak. Egyrészt legalizálja az eddig szabályozatlan adatbázis-építést, hiszen kimondja, hogy a választó hozzájárulhat, hogy személyesen megkeressék. Másrészt már a feliratkozásnál jókora előnybe kerülhet, aki több szimpatizánst tud megmozgatni, és ezt a választás előtti két hétben már nem is lehet majd behozni, hiszen hiába gondolná meg magát egy korábban passzív választó, nem mehet majd el szavazni.