Nyolcszoros fizetés, nyugodt élet, szolgálati lakás, biztos állás a családtagoknak – ezek várják az itthoni kórházi körülményektől megcsömörlött, a fejvadász cégek által külföldre csábított orvosokat Nyugat-Európában. Pár évvel ezelőtt még idegenkedve fogadták őket, évekbe került a diploma elismertetése, ma már luxuskörülményekkel fogadják a kelet-európai egészségügyi dolgozókat. Akik élnek is az alkalommal: becslések szerint a magyar orvosok 15-20 százaléka már elhagyta az országot.
„Dolgoztam havi 300 órát, se ünnepem, se hétvégém, két kisgyerekem túlzás nélkül szinte csak fotóról ismert meg” – mesélte a hvg.hu-nak az egyik skandináv országban élő és dolgozó belgyógyász, hogy miért lett elege a hazai kórházi körülményekből és miért vándorolt ki családjával az orvosi szakvizsgájának letételét követően. A hvg.hu Facebook-oldalán elhelyezett felhívásunkra – melyben arra kértük a kivándorolt orvosokat, hogy meséljék el a történetüket – válaszolva azt írta: „azt hallgattuk a családban az orvos szülőktől, hogy nekünk már jó lesz, addigra változik a rendszer. Számomra viszont világos volt, hogy csak akkor tudok becsületes megélhetést és perspektívát nyújtani a gyerekeimnek, ha elhagyjuk az országot”.
Döntésével nincs egyedül, idén júniusig 984 egészségügyi dolgozó kérte ki az igazolást, mellyel külföldön tudnak állást vállalni: a távozók közül 662-en orvosok voltak, 302-en pedig szakdolgozók, ápolók. Mint cikksorozatunk első részében megírtuk, Magyarország az utóbbi 3-4 évben az egyik legnagyobb „orvoskibocsátó” kelet-európai ország lett. Ha a tendencia folytatódik, akár még Romániát is utolérheti, amely uniós csatlakozása után több mint 10 ezer doktort adott a nyugati tagállamoknak. Óvatos becslések szerint is eddig 4500-5000 orvos hagyhatta el az országot, ami komoly zavarokat okoz a hazai egészségügyben.
Levadásszák a magyar orvosokat
„Mindenki azt hiszi, aki még nem próbált külföldön dolgozni, hogy diadalmenet, csak dől a lé. De nem így van. Feladni az addigi egész életed, egzisztenciádat, elindulni az ismeretlenbe, családdal, semmi segítséged nincs, se barátok, se család…” – írta Gábor, akinek végül 3 millió forintjába került a költözés, amit hitelből finanszírozott, igaz, szerinte a cserében kínált lehetőségekért, a jóval nyugodt életért megérte. A kitelepedésük történetét a hvg.hu-nak elmesélő orvosok többsége elismerte, komoly motiváló tényező volt a 8-10-szeres fizetés, de a többségük mégis itthon maradt volna, ha a körülmények, a szakmai előremenetel garantált lenne a hazai kórházakban, vagy ha lettek volna jelek arra, hogy a közeljövőben rendeződik az egészségügy helyzete.
Az elmúlt években olyan nagy lett a nyugati országokban a kereslet a kelet-európai orvosokra, ápolókra, hogy az erre specializálódott, Magyarországon külön leányvállalatot létrehozó fejvadász cégek már magukra vállalják a költözés költségeit, állást szereznek a családtagoknak, segítenek albérlethez juttatni ügyfeleiket. Több orvos is azt mesélte a hvg.hu-nak, hogy nekik már semmilyen dolguk nem volt a költözéssel, csak a nyelvtanfolyamot kellett elvégezniük.
Egy Svédországba kitelepült orvos szerint neki egy spanyol turistaparadicsomban szervezték meg a svéd tanfolyamot. Az ausztriai Amstettenbe elköltözött Vass Péter arról írt, hogy a fejvadász cég közbenjárásának köszönhetően az őt fogadó intézmény még az orvosi kamarai regisztráció összegét is magára vállalta, önkormányzati bérlakást szereztek a családjának. A közvetítő cégek rányomultak a hazai „piacra”: egy budapesti szülész azt mesélte, kíváncsiságból regisztrált az egyik fejvadásznál, majd még három hónappal később is ajánlatokkal bombázták. A fővárosi János Kórház egyik sebésze pedig arról számolt be, hogy az ügynökök rendszeresen bejárnak a rendelőbe, máskor késő este hívják a telefonhoz az ügyeletes orvosokat, hogy rávegyék őket a kitelepülésre. Vass azt írta, ő a Magyar Orvosi Kamara újságjában, a honlapja szerint több mint 40 ezer példányban megjelenő Orvosok Lapjában bukkant egy fejvadász cég hirdetésére.
A fejvadászoknak persze jelentős profitja van a közvetítésből. Bár az ajánlataik nagyon kecsegtetőek, és valóban megkönnyítik a kiköltözők dolgát, cserében kikötik, hogy az ajánlatot elfogadó orvosoknak a fizetésük egy részét át kell utalniuk nekik. Máskor a fogadó kórház vállalja a fejpénzt, ám ebben az esetben olyan szerződést iratnak alá az orvosokkal, melyben röghöz kötik őket. Kikötik, hogy évekig nem mondanak fel, ha mégis megteszik, milliós szankciókra számíthatnak. (A hvg.hu az orvosok útmutatása alapján megkeresett néhány ügynököt, akik külföldi fejvadász cégeknek dolgoznak, de egyikük sem vállalta, hogy beszéljen a munkájáról.)
14. havi bér, nincs túlóra, nincs ügyelet
Ennek ellenére az orvosok, ápolók többségének megéri vállalni ezeket a feltételeket. „Magyarországon két szakorvosi képesítéssel havi 240-260 órás óra teljesítménnyel, nettó 200 ezer forint volt a jövedelmem, és egyéb oktatási tevékenységekből még volt durván havi 100 ezres bevételem, tehát összesen 300 ezret kerestem. Jelenleg Ausztriában maximum 240 órás teljesítménnyel a nettó bérem 4,4 ezer euró. Ráadásul van 13. és 14. havi bér is, melyet négy részletben, negyedévente fizetnek ki, ami háromhavonta még nettó 2,2 ezer euró pluszt hoz. Tehát a magyarországi bérem 4,5-szeresét keresem meg” – írta Vass, aki kitelepülése előtt 17 évig mentőzött Magyarországon. Neki az állás betöltéséig – autópálya-matricák, üzemanyag, postaköltség – 800 ezer forintjába került a költözés.
„Integrálni akarnak a társadalomba, mert tisztában vannak vele, hogy akkor maradsz hosszú távon, ha mindenki boldog a családból. Az élet 15-20 százalékkal drágább, de a tej és a benzin ugyanannyi, mint otthon. Közben a fizetés a hazai tízszerese, a munkaidő pedig heti 40 óra alatt van. Nincs ügyelet, nincs túlóra” – írta a Skandináviában élő belgyógyász, aki kérte, hogy ne írjuk ki a nevét.
A 8 hónappal ezelőtt kivándorolt Erik azt írta, ő 7150 frankot keres – ami átszámolva 1,6 millió forint –, de szerinte ennél fontosabb, hogy „Svájc a béke szigete, megbecsülik az embert. Nyitva hagyhatom a lakásajtómat, mivel senki nem fog betörni. Két hete ebédszünetben – ami fél 12-től fél 3-ig tart – leraktam a telefonomat a kórház büféjében. Öt órakor még mindig azon a padon volt, ahol hagytam.” Az egyik fővárosi kórház sebésze a hvg.hu-nak azt mondta, a hazai bér 6-7-szeresét kereste meg az egyik dél-angliai kórházban, amely kedvezményes áron szolgálati lakást is biztosított neki, az ottani nyugodt élet pedig „valóságos felüdülés” volt számára a hazai rohanáshoz, túlórákhoz képest.
„A legjobb kezelést adhatod” |
Sokan a válaszolók közül azt hangsúlyozták, hogy teljesen más kint gyógyítani, mint Magyarországon. „A műtőkben ma Magyarországon a magas rizikócsoportba tartozó, rosszabb állapotú betegeknél nem történik direkt invazív (véres) vérnyomásmérés, csak a hagyományos mandzsettás. Ennek az oka szigorúan anyagi. Ha a betegnél a műtét alatt nem időben észlelt, nem időben kezelt vérnyomásesés következik be, olyan szervkárosodás alakulhat ki, amely miatt a beteget intenzív osztályon kell kezelni, így az ellátás költségei megsokszorozódnak” – beszélt a hazai tapasztalatairól Vass. „Ne a kiöregedett, sajnos kiégett főorvos hiányos szakmai tudása határozza meg, melyik beteg milyen terápiát kap. Vagy esetleg az, hogy melyik beteg fizetett. Sajnos ilyet is láttam otthon nemegyszer” – írta az egyik skandináv kórházban dolgozó magyar belgyógyász szakorvos. A Norvégiában élő Viktória szerint teljesen más úgy gyógyítani, hogy „nem kell a folyton az anyagiakról gondolkodni, es a legjobb kezelést adhatod, ha tudod, nem három antibiotikum közül kell választani”. |
„Évek alatt a munkakörülmények olyan mértékben romlottak, a munkaterhelés olyan mértékben nőtt, hogy szinte már elviselhetetlen volt, és a kórházvezetés részéről minimális hajlandóság sem mutatkozott ezen állapotok normalizálására, változtatására” – írta az aneszteziológia és oxyológia szakvizsgával is rendelkező Vass Péter, miért szánta rá magát 40 évesen, hogy külföldön vállaljon munkát.
Felengedték az uniós sorompót
A magyar orvosok számára éveken keresztül Anglia volt a fő célország, két éve viszont Németország vette át az első helyet. Több orvos is azt mondta a hvg.hu-nak, ez arra utal, hogy a 2011-ben, 2012-ben elvándorolt dokik nagy része a közeljövőben biztosan nem tér haza. Az Egyesült Királyságban ugyanis a kelet-európaiakkal főleg határozott idejű szerződést kötnek, odautaznak, fél-egy év után visszatérnek, idehaza pedig fizetés nélküli szabadságot kérnek, hogy megőrizhessék a hazai állásukat.
Az egyik fővárosi kórház sebésze – aki idén egy fél évet dolgozott Angliában – azt mesélte, az Egyesült Királyság intézményei főleg osztályos orvosokat keresnek, azaz az ügyelet ellátására – úgynevezett service postra – veszik fel a magyarokat. „Ezt akár egy tapasztaltabb szakápoló is el tudná látni, így nincs lehetőség a szakmai előmenetelre, akikben van ambíció, inkább hazajönnek, majd Németországot vagy Svédországot választják.” Azt tapasztalta, hogy Angliában a körülmények rendszerint nem túl kecsegtetőek, gyakori, hogy az ott dolgozó magyaroknak a kórház épületében van a szállásuk is.
De a statisztikákban a harmadik helyen álló skandináv országok, illetve a listát vezető Németország sem volt mindig ilyen vonzó. Viktória még az uniós csatlakozás előtt családi okok miatt költözött Norvégiába, és nagy ellenállásba ütközött: egy évébe került, amíg elfogadtatta a diplomáját, fél évig fizetés nélküli gyakorlaton volt, kezdő orvosként annyit keresett, mint egy nővér. A diploma honosításához még nyelvvizsgát, illetve a hazai államvizsgához hasonlító vizsgát kellett tennie. A nemrég kivándorolt Vass viszont azt írta, miután latinul is rajta volt a szöveg, a diplomáját lefordítania sem kellett, ráadásul a magyar egyetemek többsége a képzettségi igazolásokat már angolul állítja ki, az EU-s csatlakozásunk óta pedig a tagországokban elfogadják a magyar diplomákat.
Az uniós munkaerő-direktívák miatt az egészségügyi dolgozók kevesebbet dolgozhatnak, így orvoshiány alakult ki a legtöbb európai országban – mondta a hvg.hu-nak Stubnya Gusztáv. A Semmelweis Egyetem külföldi kapcsolatait is szervező stratégiai főigazgatóság vezetője szerint ez az összes tagország egészségügyét felforgatta: a német orvosok Angliába és Svájcba mennek, helyükbe mennek a kelet-európaiak. Stubnya azt mondta, a magyar orvosi diploma különösen nagy becsben áll Nyugaton (a norvégok nálunk képzik az orvosaik 80 százalékát), ezért nőtt meg az utóbbi években ennyire a hazai doktorok iránti kereslet, és hárultak el az adminisztratív akadályok. „Hirtelen több orvosra lett szükség, viszont az új orvosképzési helyek – laborok, gyakorlóhelyek – kiépítése nagyon drága, a képzés pedig akár kétszer annyiba kerülhet, mint Magyarországon” – mondta Stubnya, aki úgy véli, amíg kész szakorvosokat tudnak elhívni a keleti tagországokból, nagy lesz a kereslet az itteni egészségügyisekre.
| A hálapénz kriminalitása |
Nettó 300-400 ezres nettó fizetés – a hvg.hu-nak válaszoló, külföldön élő orvosok többsége ezért az összegért szívesen visszatérne Magyarországra. Viszont sokan azt is hozzáfűzték, hogy ennél kevesebb pénzért is visszaköltöznének, ha normalizálódnának a kórházi körülmények. „A hazamenetelről sokat gondolkodik az ember, mivel itt igazán mindig külföldi maradsz” – írta a norvégiai kórházban dolgozó Viktória, hozzáfűzve, „az orvosi szakma eleve tisztességről, a szolgálatról szól, borzasztó, hogy a hálapénz kriminalitása odahaza lealacsonyítja”. A kivándorlók jelentős többségénél, 95 százalékánál ugyan fontos szempont a hazai fizetés, a Magyar Rezidens Szövetség tavaszi felmérése szerint 71 százalékuknak legalább ilyen fontos a „családi élet ellehetetlenülése”, a heti 60 óránál több munkavégzés, 63 százalékuk pedig a hálapénzt utasítja el. Ezt erősítették meg a hvg.hu Facebook-oldalán meghirdetett körkérdésére válaszoló orvosok is, akik nem a magasabb fizetésért hagyták el az országot, inkább a jobb körülmények a csábítóak. Papp Magor, a hazai rezidensszövetség elnöke szerint, amennyiben a kormány folytatja az idén elkezdett béremelést, akkor a kezdő orvosoknál 2014-ben, a szakorvosoknál 2015-2016-ban lehetne elérni azt az összeget, amivel már itthon lehetne őket tartani. |
