A német katonákat is meglepő kegyetlenséggel irányította Csatáry László a zsidók deportálását a kassai úgynevezett „első” zónából, amely a magyarországi holokauszt nyitányának tekinthető. A tanúvallomások szerint a rendőrparancsnok korbáccsal verte a foglyokat, a nőket megalázó motozásoknak vetette alá és lövetett a menekülőkre. Kassán járva a gettó és a szinte teljesen elpusztult zsidó közösség nyomait kerestük.
Szögesdrót mögött, víz és fekvőhely nélkül, embertelen körülmények között zsúfolták össze a zsidók nagy részét az egykori téglagyár területén – emlékezett vissza a hvg.hu által megkeresett kassai túlélő. Az akkor 14 éves Kende Csabát több helyi család bújtatta, végül más bujkáló gyerekekkel együtt egy apácakolostorban talált menedéket, így megmenekült a hírhedt gettótól. A felvidéki városban és környékén élő zsidók nagy része azonban nem volt ilyen szerencsés: az SS és a háborús bűnökkel gyanúsított Csatáry László által vezetett magyar királyi csendőrök néhány nap alatt összegyűjtötték a környékbeli zsidóság nagy részét, majd kétheti kassai fogság után Auschwitzba és más táborokba deportálták őket.
A 97 éves Csatáry László ellen a Simon Wiesenthal központ 2011 őszén tett feljelentést. A központ szerint Csatáry emberiség elleni bűncselekményt követett el, amikor 1944-ben a kassai gettó parancsnokaként közreműködött közel 16 ezer zsidó deportálásában. Júliusban a The Sun újságírói budai lakásában azonosították az idős férfit, aki ekkor már a Wiesenthal központ náci háborús bűnösöket tartalmazó listájának első helyén állt. A budapesti ügyészség nem sokkal ezután házi őrizetbe helyezte Csatáryt és nyomozást indított ellene.
A Kassáról elhurcolt 16 ezer emberből mindössze 450-en érték meg a háború végét. Jelenleg tizenöt-húsz ember él még a világ különféle országaiban, többek között Izraelben, Magyarországon és Szlovákiában. Az idős túlélők nagy része nem szívesen beszél az átéltekről, a Csatáryval kapcsolatos hírverés sokukban régi sebeket tép fel. Kassai látogatásunkkor többen is elzárkóztak attól, hogy emlékeikről beszéljenek.
Az első zóna
Magyarország 1944-es német megszállását követően Kassa és környéke lett az úgynevezett első zóna, ami azt jelentette, hogy a német és a magyar hatóságok a várost akarták elsőként „megtisztítani a zsidóktól”. A helyszínre érkezett a SS részéről Adolf Eichman, a „végső megoldás” legfőbb szervezője, illetve „szakértőként” Rudolf Höss az auschwitzi koncentrációs tábor főparancsnoka. A zónában élő zsidókat tavasszal, rendkívüli gyorsasággal küldték a Csatáry László rendőr százados által irányított kassai gettóba, ahol a gettóparancsnok kegyetlensége gyakran még a németeket is megdöbbentette.
„Amikor Horthy bevonult Kassára, magával hozta a zsidótörvényeket, az antiszemitizmust” – emlékezett vissza Kende Csaba. Amikor a második bécsi döntés értelmében Kassa és a Felvidék déli része visszakerült Magyarországhoz, már érvényben volt az első zsidótörvény, amelynek értelmében a szellemi szabadfoglalkozású állások legfeljebb húsz százalékát tölthették be zsidó vallású, illetve 1919 után kikeresztelkedett személyek. A törvény hatására vesztette el könyvkereskedői állását Kende apja, aki ezután csak segédmunkás lehetett addigi cégénél.
Kassán a második világháború előtt pezsgő zsidó közösség élt négy zsinagógával és számos imateremmel. A városban mindhárom korabeli jelentős zsidó vallási irányzat követői, a neológok, az ortodoxok és haszidok is építettek zsinagógát. A vészkorszak előtt a hatvanezres Kassa minden ötödik lakosa valamelyik zsidó közösséghez tartozott. A felvidéki zsidóság túlnyomó többsége magyar anyanyelvvel és önazonosságtudattal rendelkezett, mégis a Felvidék visszacsatolása után váltak csak igazán üldözötté.
A növekvő antiszemita közhangulat hatására Kende apja kikeresztelkedett, de a törvények ekkor már faji alapon szelektáltak. A háború kitörésekor a családfőt munkaszolgálatra vitték, majd a német megszállás után ismét letartóztatták, mint keresztény nővel házasságot kötő zsidót. A városban más vegyesházasokkal együtt egy kiürített tanonc- és árvaházban tartották fogva, majd a komáromi erődbe zárták, ahonnan csak a magyar kiugrási kísérlet alatt, a deportálások leállításakor szabadult ki.
Kende úgy emlékszik, ahogy a zsidóság jogfosztásával együtt barátai is ellene fordultak. „Azoknak a gyerekeknek, akikkel korábban együtt játszottunk, hirtelen ’büdös zsidó’ lettem, megkergettek, megvertek.”
| Horthy Miklós tér |
A kassai gettó területén ma már szinte semmi nem emlékeztet az múltbeli borzalmakra. Balassa Zoltán kassai történész a helyszínen tett látogatásunk alatt rámutatott: a gettó területe, amely 1944-ben egy könnyen elszigetelhető, külvárosi szomszédságnak számított, ma már szervesen illeszkedik az új belvárosba. A régi épületeket legkésőbb a hetvenes évekig elbontották, helyükön ma a szocialista időszak jellegzetes lakótelepei állnak. A környék utcaszerkezete mára felismerhetetlen, az egykori gettó középpontjában álló Horthy Miklós tér helyén ma bevásárlóközpont található. A téglagyár szintén megszűnt, a helyén bútorüzlet és lakótelep épült. Az Erdő (szlovák nevén Lesná) utca, amelyben Csatáry egykor lakott, ellenben még megtalálható, bár volt lakása és az ahhoz tartozó 16-os számú telek már nem létezik. A háború előtt tizenkétezres zsidó közösségnek szintén alig maradt nyoma. A négy zsinagógából ma már csak az ortodox imahely működik, de a pár száz megmarad hívő inkább a kisebb imatermet használja. Az egyik neológ zsinagóga épületében ma művészetek háza, a haszid imaházban pedig egy kutatóintézet kísérleti laboratóriuma működik. A másik neológ zsinagóga sokáig elhagyatottan állt, később könyvraktárrá alakították, majd galéria működött benne. Jelenleg átalakítás alatt áll, a tervek szerint hamarosan visszaállítják eredeti állapotába. |
„Terelik az embereket a vasút felé”
„Gyerekként nem értettem igazán, mi zajlik körülöttünk. Amikor Kassán elkezdték összegyűjteni a zsidókat többször elszöktem és a városban csavarogtam civil ruhában.” Kende egy ilyen alkalom során látta, milyen sorsra jutottak azok, akik nem tudták elkerülni a gettót. „A téglagyár környékét szögesdróttal zárták le, az egész területet csendőrök őrizték. A zsidó családok a szabad ég alatt, a földön aludtak, egészen közel a latrinákhoz, amelyeket nekik kellett kiásni” – emlékezett vissza Kende.
A városon kívül eső téglagyár területén volt az első gyűjtőtábor, először erre az alig kilenc négyzetkilométeres területre zárták be az Kassáról és Abaúj vármegyéből összegyűjtött közel 16 ezer zsidót. Később a foglyokat a külvárosban kijelölt területre vitték, ahol kiürített lakóházakban voltak elhelyezve két hétig, mielőtt koncentrációs táborokba szállították volna őket.
Kende szemtanúja volt az egyik, a táborok felé indított transzportnak is. „Egyik nap láttam, amint végeláthatatlan sorokban terelik az embereket a vasút felé. Közelebb próbáltam menni, mert mintha egy ismerőst láttam volna a tömegben. Nem jutottam közel, a tömegtől távolabb egy csendőr puskatussal ütött meg, amikor észrevett.” A deportálásokat a hatóság próbálta „diszkréten” végezni, a gettóban uralkodó állapotokról azonban szinte bárki tudomást szerezhetett.
„A háború vége felé egy apácakolostorban rejtettek el. Itt már anyámmal is rendszeresen tudtam találkozni, aki gyakran járt be imádkozni a zárdába. Rajtam kívül több idegen gyereket is bújtattak, akiknek különböző okokból kellett menekülniük. Nem beszéltünk róla, kinek miért kell bujkálnia, ki zsidó, és ki az, akit másért üldöznek” – emlékezett Kende. A gettó kiürítése után a nácik Kassát „Judenfrei”-nak, vagyis zsidómentesnek nyilvánították. Ezután számos, addig máshol bujkáló zsidó keresett Kassán menedéket, hiszen a már „megtisztított” városban kevésbé keresték őket. Nem sokáig lélegezhettek fel, 1944 novemberétől a nyilasok kezdtek el zsidókra vadászni, de szinte bárki, bármilyen indokkal célponttá válhatott, rendszeresek voltak az akasztások, lincselések.
Azt is lelőtték, aki megállt
Csatáry Lászlót a csehszlovák népbíróság 1948-ban halálra ítélte. A tárgyalás során tizenhét tanúvallomás hangzott el, amelyek alátámasztották Csatáry bűnösségét. A tanúk egybehangzó beszámolói alapján a 29 éves rendőrtiszt szadista gettóparancsnok volt, aki olyanokat is halálba küldött, akikre a kitelepítési parancs nem vonatkozott, vagy fizikailag képtelenek voltak az utazásra. A vallomások jelentéseit lefordító és a hvg.hu-nak is átadó Balassa Zoltán, kassai történész szerint ez arra utal, hogy nem csak szadista volt, hanem antiszemita is, meggyőződésből cselekedett és még az SS-t is túl akarta teljesíteni.
A jegyzőkönyv szerint Csatáry parancsba adta a felügyelőknek, hogy ha valaki szökni próbálna, akkor minden vizsgálat nélkül, azonnal lőjék le. Ez történt Kovács Emillel és feleségével, akiket az őrök szökésen kaptak. Felszólításra megálltak, mégis agyonlőtték őket. A nők motozásánál az őröknek megparancsolta, hogy azok nemi szervét is vizsgálják meg, nem rejtettek-e valamit a hüvelyükbe – derül ki a tárgyaláson készült jegyzőkönyvből. Ez az eljárás már abban az időben is túlzásnak számított, tehát már az akkori normák szerint is bűnös volt. Egy másik tanú, Simayné elmondása szerint egy náluk lakó rendőr őrnagy Csatáryról kijelentette, hozzá képest még a náluk elszállásolt SS-százados is filoszemita.
„Még az SS-katonák is megbotránkoztak”
F. P., berettói születésű kassai tanuló, aki a kassai gettóból Auschwitzba, Wolfsbergbe és Wüstegiersdorfba került, a következőket vallotta: "Édesapám a másik háborúban szerzett kitüntetései alapján kivételezett volt és vele együtt az egész családunk. Nekünk nem kellett sárga csillagot sem viselnünk, és amikor a többi kassai zsidót gettóba küldték, akkor azt mondták, hogy nekünk nem kell odamennünk. (...) Végül egy napon mégis elvittek bennünket a gettóba.”
A tanú szerint „a kassai téglagyárba zsúfolták össze a zsidókat. Nagyon kevés helyen, rengeteg ember. Négy hétig voltunk itt. Jórészt abból éltünk, amit magunkkal hoztunk. Dr. Csatári (sic) rendőrfelügyelő állandóan kutyakorbáccsal verte az embereket. Amikor eszébe jutott, bement a blokkba, és akit ott talált, azon végigvert a korbáccsal. Egy ízben mikrofonon megparancsolta, hogy minden fiatal leány jöjjön ki. Ezeket kivitte, és kényszerítette őket, hogy kézzel ássanak ki a földből vastag facölöpöket. Ezen még az SS-katonák is megbotránkoztak, azt mondták, hogy náluk az ilyesmit ásóval szokták csinálni."
Csatárynak szerepe volt az úgynevezett privilegizált zsidók megzsarolásában is, a gettósítás kezdetén az SS saját vagyona gyarapítására a száz leggazdagabb kassai zsidót letartóztatta és agyonlövéssel fenyegette őket, amennyiben azok nem fizetnek egymillió pengőt. A váltságdíj kifizetése után a Csatáry által irányított nagy gettóba kerültek, ahonnan később a többi fogollyal együtt koncentrációs táborokba deportálták őket. Egy Gaskó Miklós nevű tanú szerint Csatáry is felhasználta pozícióját haszonszerzésre: a kitelepített zsidók lakásairól különböző értéktárgyakat, bútorokat, szőnyegeket rabolt el – mondta Balassa Zoltán.
A kassai borzalmakról szóló hírek hamar elterjedtek az országban. Gotterer Sámuelné, a Kassai Izraelita Nőegylet elnöke 1944. május 17-én levélben fordult Horthy Miklós feleségéhez, amiben arra kérte a kormányzónét, hogy állíttassa le a kassai deportálásokat, vagy legalább a 18 év alatti gyerekeket, idős és beteg embereket, és a kiskorú gyermekkel rendelkező anyákat ne hurcolják el. A levél is bizonyíthatja azt, hogy Csatáry tudhatott arról, hová viszik a zsidókat Kassáról.
Előkerült a halálos ítélet
Csatáry László közel egy éve szerepel a náci háborús bűnösök felkutatásával foglalkozó Simon Wiesenthal Központ listájának első helyén. Az orosz megszállás elől 1944-ben a német csapatokkal együtt menekült, majd a háború után hamis személyazonossággal, magát jugoszláv állampolgárnak kiadva Kanadába költözött. Csatáry először a 90-es években került a figyelem középpontjába, amikor Simon Wiesenthal munkatársai leleplezték az eltűntnek hitt háborús bűnöst.
Csatárynak ezután tizenöt évre ismét nyoma veszett, végül tavaly akadtak ismét a nyomára a nácivadászok, immár Efraim Zuroff irányításával. Zuroff a hvg.hu-nak korábban azt mondta, Csatáry felelősségre vonása rendkívül lassan haladt, ezért együttműködtek a The Sun újságíróival, akik személyesen is felkeresték a 97 éves férfit budapesti lakásán. Feltehetően a médianyilvánosság hatására a rendőrség elrendelte Csatáry őrizetbe vételét.
A volt rendőrparancsnok ellen a Budapesti Nyomozó Ügyészség július 16-án nyomozást indított. A rendőrség több külföldi hatósággal is felvette a kapcsolatot, akiktől az üggyel kapcsolatos levéltári dokumentumokat kértek, valamint a még élő túlélők felkutatásához várnak segítséget. Csatáry ellen ezen kívül bizonyító erejűek lehetnek a magyar Deportáltakat Gondozó Bizottság iratai is, amelyek közül több név szerint is említi a kassai gettó parancsnokát.
A perre várhatóan Budapesten kerül majd sor, és bár a pozsonyi zsidó hitközség a napokban kezdeményezte, hogy a szlovák állam kérje Csatáry kiadatását, erre egyelőre nem került sor. Bizonyítást nyert az is: Csatáryt 1948-ban távollétében halálra ítélték. Korábban arról szóló hírek láttak napvilágot, hogy a szlovák levéltárakban nincs nyoma a rendőrparancsnok elítélésének, június 26-án azonban előkerült a per teljes jegyzőkönyve a halálos ítélettel és több szemtanú terhelő vallomásával. A perirat megerősíti: Csatáry olyan emberek deportálásában is közreműködött, akikre nem vonatkozott a kitelepítési parancs, vagy fizikailag képtelenek voltak az utazásra.
A perirat szerint az egynapos tárgyalás után a bíróság mindössze 10 percig tanácskozott, mielőtt ítéletet hirdetett. Bár más népbírósági ügyekben is ennyit szántak az ítélethozatalra, de itt annyira egyértelmű volt a tényállás, hogy jogos volt a határozat gyorsasága – elemezte az ítéletet a kassai deportálásokat kutató Balassa Zoltán. Az ügyben múlt hétfőn Orbán Viktor is megszólalt, aki a Focus német lapnak azt mondta, hogy "az emberiség elleni bűncselekmények nem évülnek el".
Megvan a Csatáry halálos ítéletét kimondó akta
Orbán Csatáryról: "az emberiség elleni bűncselekmények nem évülnek el"
Csatáry felelősségre vonását sürgeti több amerikai képviselő
Csatáry nem kapott büntetőjogi mentességet az ügyészség szerint
