A nyilvánosság az elmúlt hetekben ismerkedett meg Haszonicsné dr. Ádám Mária nevével, akit Áder János, Magyarország új köztársasági elnöke kért fel hivatalvezetőjének. Haszonicsné elmúlt évtizedekbeli ténykedésével a hvg.hu is több cikkben foglalkozott. Az alábbiakban Budapest 1992 és 2010 közötti főjegyzőjének, Haszonicsné egykori munkatársának, Tiba Zsoltnak a véleményét közöljük. A hvg.hu Haszonicsné kinevezésével és annak hátterével foglalkozó cikkeit itt érhetik el.

Elítélendő dolgok történtek a múltban és történnek a jelenben, sőt lesz erre példa a jövőben is. Az például elítélendő, ha valaki érdemtelenül, tehetség vagy tisztesség nélkül kerül komoly pozícióba. Mint ahogyan az is elítélendő, ha egy felkészült, tisztességes hivatalnokot méltánytalanul és tájékozatlanul sárral dobálnak egy, az övétől különböző dimenzióba, a politikusok világába tartozó emberek.

Haszonicsné dr. Ádám Máriát a Köztársasági Elnöki Hivatal főigazgatóját politikusok már a kinevezése előtt támadták, a politikai közegben szokásos stílusban. Pályám során tapasztaltam, milyen érzés a hivatalnoknak, amikor az észt osztó politikusok különböző csoportjainak éppen az ő piszkálására, ha úgy alakul, akár a kiiktatására támad gusztusuk, sokszor egyébként anélkül, hogy átéreznék, mit is tesznek.

Haszonicsnét több évtizede ismerem, tipikus munkatársi, szakmai, főnök-beosztotti kapcsolatban álltunk egy nekem már régmúltnak számító korszakban. Volt a felettesem is, volt a helyettesem is. Közös múltunk végén ő Budapest Főváros aljegyzőjeként dolgozott, én pedig főjegyzőként. Megéltük mindketten, hogy politikusok, rajtunk kívül álló, politikai okokból, az akkori kurzus szekértolóiként támadtak minket (voltam én is hol a „hazátlan liberálisok”, hol a „kommunisták” kiszolgálója, más esetben meg „jobbra igazodó” is).

Politikusok, látszólag másféle politikai okokból, de ugyanilyen színvonalon támadták őt, nagy lendülettel oligarcházva és fantomcégezve, a hozzáillő Kaya Ibrahimozással és Josip Totozással. Az elmúlt bő húsz esztendő egyre lejjebb süllyedő közbeszédében adekvát mondatok, adekvát hozzáállás. Ha a másik térfelén jársz-kelsz, sőt esetleg a szíved is odahúz, akkor örömmel támadunk, nem törődve az igazsággal.

A tényekkel nincs miért vitába szállni.

Haszonicsné a rendszerváltást követően fiatal szakértőként néhány évig bizonyos cégeknél betöltött bizonyos tisztségeket. A tudósítások szerint e cégek nagyobb részébe a jelenleg regnáló kurzust alkotó erők tették. Megemlítem, hogy pl. a fővárosi vagyonkezelő cég elnöki székébe emlékezetem szerint mindenki teljes egyetértése alapján az a néhai Kemény István javasolta, aki a legmegveszekedettebb hozzáállással sem illethető elmarasztaló szavakkal demokraták részéről. Sőt, a híres szociológus azzal az indokkal javasolta, hogy ne válasszanak helyettest Haszonicsné távolléte esetére, hogy olyan jogi-szakmai tudása van, ami miatt a távollétében nem is szabad döntéseket hozni.

A hvg.hu korrekt írásokban mutatott részleteket Haszonicsné előéletéből, egyik írásukban például arra is kitérve, hogy a jelenlegi, jobboldali városvezetés törvénysértése esetén is következetesen lépett fel. A címadás is megfelel az én felfogásomban korrekt újságírásnak. S bár a céginformáció az elmúlt tizenöt évben már szerepelt a magyar sajtóban megjelent különböző cikkekben, az említett az írásokkal semmi problémát nem érzékelek.

Sokkal inkább érzékelek azokkal a baloldalt ebben az ügyben ilyen-olyan módon képviselni kívánó személyekkel, akik elfelejtik, hogy a baloldali képviselők is (a konzervatív oldal és a liberálisok mellett) mennyire tisztelték Haszonicsnét az elmúlt bő húsz évben, amikor nagy jelentőségű joganyagokat, jogi megoldásokat tett le a fővárosi önkormányzatok, cégek asztalára.

Fővárosi főjegyzőként már a 90-es években személyesen kértem, hogy segítse munkámat, amivel a különböző bizottságok, a Fővárosi Közgyűlés legfontosabb jogi-szakmai feladatainak ellátását támogatta. Emlékszem, hány – a legkülönbözőbb politikai oldalhoz tartozó –, kezdetben nagymellényű politikai szereplő, alszereplő és alszereplő-helyettes hunyászkodott meg, amikor szembetalálkoztak Haszonicsné felkészültségével. És arra is emlékszem, hogy hányan akartak (nem ritkán alaptalanul) büszkélkedni azzal, hogy vele egyeztetett jogi-szakmai álláspontot képviselnek egy adott kérdésben, mert az dicsőséget jelenthetett a számukra. Arról nem is beszélve, hogy most részben azok az erők támadták őt, akik 2005-ös aljegyzői kinevezésekor – előéletének ismeretében – a Fővárosi Közgyűlésben szavazatukkal támogatták. No és arra is emlékszem, hogy hány „kreatív ötletet” (értsd megalapozatlan, jogi, szakmai hibás projektet) sikerült az ő segítségével javítani, vagy ha kellett, a Városházától távol tartani.

A politikától távolságot tartó, ám közben arra rálátó hivatalnokként közel két évtized alatt sok mindent láttam, s tudom, hogy magyar politikus nem, vagy a legritkábban vonja vissza agresszíven megfogalmazott vádjait, és ismeri el hibáját.

Ezért mást kérek jelen esetben – mivel az ő fellépésüket észleltem az ügyben – az ún. baloldaltól. Tessék hallgatni Haszonicsnéról és tessék hallgatni a „haszonicsnékról”, a közigazgatásban tisztes szakmai múlttal rendelkező hivatalnokokról. Ne vegyék úgy a szájukra, hogy közben nem is rá gondolnak, hanem a főnökére vagy inkább annak a (hivatalosan volt) pártjára, s elfelejtik, hogy kit tennének tönkre. Mindennek van határa. Most elérték, ne menjenek tovább, hallgassanak rám ebben a kérdésben. Nem szívesen teszem, de megemlítem, hogy van tapasztalatom a tisztesség elleni fellépés kockázat-értékelésében.

Mielőtt elfelejtem (a nagy magyar beskatulyázási hajlandóságra tekintettel): hosszú időn át előbb jobbos liberális, majd balliberális városvezetés mellett voltam fővárosi főjegyző, védtem már meg többször is – nem egyszer a sajtó nyilvánossága segítségével – hivatalnokot különféle politikusok acsarkodó támadásától, jobboldaliétól, baloldaliétól egyaránt. Neveztem ki az antikommunista években korábbi pártfunkcionáriust is valamilyen pozícióba, ha a munkája kiemelkedő volt, de dolgoztam fideszesnek mondott jó szakértőkkel a markánsan balos irányultság idején is. Egy hasonló ügyben a bíróság jogerős ítéletben marasztalta el az általam beperelt fideszes frakcióvezetőt. Egyébként, finoman fogalmazva, nagyobb hátrányt okozott személy szerint nekem a legutóbbi választás, mint amit kitörő örömmel fogadtam volna. Emellett Haszonicsnétól sem kaptam állást.

De ha most nem védeném meg őt – és vele a többi, munkáját becsülettel végző hivatalnokot – minden rendelkezésemre álló eszközzel, lemondanék arról, hogy valaha olyan országban fogunk élni, ahol számít a tisztesség és a szakmai hozzáértés.