hvg.hu: Miért is jött Magyarországra?

Sarah Villiger: Azért, mert az elmúlt években Magyarország lett az első számú forrása a kanadai menedékkérőknek, és bár jelenleg nem él egy magyar család sem a mi otthonunkban, sokakkal dolgozunk együtt: segítünk nekik hivatalos ügyeket intézni, iskolát, munkát találni, közösségi programokat szervezünk. Egyszerűen az volt a célom, hogy többet tanuljak a magyarországi romákról. Találkozni, beszélni akartam az itteni emberekkel és tapasztalatokat szerezni a romák kilátásairól.

hvg.hu: Pár napja van hazánkban. Elég idő ez arra, hogy átlássa azt az összetett folyamatot, ami a romák helyzetét Magyarországon meghatározza?

S. V.: Mindenesetre elég volt ahhoz, hogy többet tanuljak, lássak és halljak a Magyarországon élő romákról. Bár korántsem teljesek, mégis úgy érzem, hogy ismereteim határozottan mélyebbek, mint ezelőtt. Amikor megérkeztem és találkoztam Budapesten élő emberekkel, akik romákkal foglalkoznak, úgy tűnt, hogy itt minden rendben van. Szép és kellemes a város, az emberek sokfélék, furcsa volt belegondolni, hogy több ezren döntenek úgy, hogy máshol próbálnak szerencsét. Aztán találkoztam a fővárosban, Gyöngyöspatán, Monoron és Csongrádon élő romákkal és nem romákkal is. Voltam a Phiren Amenca szervezetnél Budapesten, és találkoztam egy jezsuita lelkésszel, aki roma egyetemi hallgatókkal foglalkozik. Voltam Monoron a Máltai Szeretetszolgálatnál. De elmentem egy május elsejei Jobbik-rendezvényre is a Hajógyári-szigeten. Azt tapasztaltam, hogy a romák nagyon szegény körülmények között élnek. Tudom, hogy ezeken a területeken a szegénység nem csak a romákat érinti, a szerény gazdasági környezet és a munkalehetőségek hiánya hatással van a nem romákra is. Azonban a nyomor a cigánytelepeken nyilvánvaló, és drasztikus a különbség az életkörülményekben. A romáké lényegesen rosszabb, mint akár néhány házzal arrébb, a város vagy falu többi részén.

hvg.hu: A magyarországi romák helyzetének értelmezéséhez egy legalább húszéves folyamatot szükséges áttekinteni. Ez mennyire sikerült?

S. V.: Sokat tanultam a romák történetéről, főként az elmúlt húsz évről, és arról, hogyan jutottak el idáig. A rendszerváltással végbement az üzleti élet privatizációja, sok cég külföldi tulajdonba került, sok gyárat bezártak, munkahelyek szűntek meg, ami keményen sújtotta a roma lakosságot, ugyanakkor kialakultak a szociális ellátó rendszerek is. Talán nagyobb rálátásom lett a politikai háttérre, hogy az előző szocialista kormánnyal szembeni, széleskörű elégedetlenség vezetett a szélsőjobb megnövekedett támogatásához. Ugyanakkor úgy ítéltem meg, hogy a szélsőjobb romaellenessége félelmetes környezetet teremt és szorongást vált ki a roma közösségekben, különösen azért, mert voltak etnikai alapú gyilkosságok és megfélemlítő, demonstratív tüntetések, mint amiről Gyöngyöspatán beszámoltak.

Sarah Villiger

szerző

hvg.hu: Mit tapasztalt a Jobbik május elsejei rendezvényén?

S. V.: Nem éreztem kifejezetten romaellenesnek, bár sok mindenről lemaradtam a nyelvi hiányosságok miatt, az egyik ismerősöm pedig figyelmeztetett, hogy semmiképp se roma emberrel menjek. De alapvetően az volt a benyomásom, hogy ez egy határozottan hazafias, inkább népszerűsítő rendezvény volt, zászlókkal, lovakkal és szórólapokkal. És bár minden korosztály jelen volt, alapvetően az látszott, hogy rendkívül sikeresek a fiatalok megszólításában.

hvg.hu: Februárban benyújtottak egy törvényjavaslatot Kanadában, a C 31-et, amelyik éppen a „kanadai menekült rendszer integritását” hivatott megőrizni, ahogyan azt Jason Kenney, kanadai menekült- és állampolgárság-ügyi miniszter mondta a törvényjavaslat ismertetésekor. Egészen pontosan azt állította, hogy „a kanadaiak nagyon büszkék a bevándorlási és menekültjogi programok nagylelkűségére és könyörületességére, ugyanakkor nem tolerálják azokat, akik visszaélnek ezzel a nagylelkűséggel és tisztességtelen előnyhöz akarnak jutni az országban”.

S. V.: Korábban is volt egy hasonló törvény, a C 11, amelyben minden fél megegyezett és reformokat hozott a menekült rendszerben, számomra ezért nem világos, miért volt szükség erre az új törvényre. Bár a kormány egyértelműen nem mondja ki, sokan úgy gondolják, hogy a törvénymódosításra azért került sor, mert nemrég két csónak érkezett menekültekkel Kanadába. Bár csak egy maroknyi emberről van szó, a média mégis úgy kezelte az esetet, mint egy aránytalanul nagy válságot. Az igazán újszerű és szerintem veszélyes eleme a C 31-nek, hogy a minisztert hatalmazza fel arra, hogy meghatározza, melyik ország biztonságos és melyik nem. Ezzel a kétszintű rendszerrel még nehezebb lesz a menekültek számára, hogy tisztességes eljáráshoz férjenek hozzá, hiszen így is megnehezíti a dolgukat az, hogy általában nem tudnak ügyvédet fogadni, akire az eljárás lebonyolításához szükségük van.

hvg.hu: A miniszter állítása vonatkozhatott a magyarországi romákra? Milyen változásokat hozhat a törvénymódosítás számukra?

S. V.: Ha ez a törvény életbe lép, feltehetően még ezen a nyáron, Magyarországot valószínűleg biztonságos országként fogják számon tartani. Ez azt jelenti, hogy bárki, aki Magyarországról menekültstátuszt kér, annak sokkal gyorsabban fog lezárulni a menedékkérelmi eljárása, és ez befolyásolja az elbírálás hatékonyságát. A biztonságos országból érkező menedékkérő nem is fellebbezhet, ha a hatóságok úgy döntenek, hogy nem kaphatja meg a menekült státuszt. Röviden a C 31 azt jelenti, hogy a kanadai menekültrendszer valószínűleg még zártabb lesz majd a magyarországi romák számára, és még kevesebben kaphatnak közülük menekült státuszt.

hvg.hu: Eddig hány roma kapott státuszt?

S. V.: Tavaly az első számú forrás volt Magyarország, 4000 roma menedékkérővel. Nem tudom, közülük pontosan hányat küldenek vissza, nagyjából 20 százalékuk marad.

hvg.hu: Magyarországon kívül hányan és honnan érkeztek még Kanadába?

S. V.: Összesen 23 ezer menedékkérő érkezett tavaly Kanadába, a világ minden tájáról: Koszovóból, Afganisztánból, Kolumbiából, Irakból, afrikai országokból, Kínából.

hvg.hu: Mi a helyzet a sztereotípiákkal? Hogyan látják a magyar romákat a kanadaiak?

S. V.: A magyarországi romák ügye határozottan jelen van a médiában is, és nem csak a menekültek ellátásában közreműködő szervezeteket foglalkoztatja, bár őket kicsit jobban. Mi is nemrég szerveztünk beszélgetést a romák kanadai, új helyzetéről a Romero House-ban, ahol vendégünk volt Horváth Aladár roma polgárjogi aktivista is, tehát napirenden van a téma. Az emberek nagy része azt gondolja, hogy a magyarországi romák elsősorban gazdasági okok miatt jönnek. De most még minden esetet külön-külön kezelünk, mivel nem mindenki van biztonságban egy biztonságosnak nyilvánított országban, és ugyanígy nem mindenki van veszélyben, egy kívülről nézve veszélyes országban. Nem gondolom, hogy nagyon erős sztereotípiák lennének, legalábbis még nem. Sokan tudják, hogy kik a romák, bár sokan úgy gondolnak rájuk, mint zenészekre vagy mint kóbor népre, akik vándoroltak egész Európán keresztül és sehol sem telepedtek le igazán, de azt nem tudom megmondani, hogy a nagy többség mit gondol a romákról.

hvg.hu: És ön mit gondol?

S. V.: Nehéz kérdés ez, de azt gondolom, hogy jó okuk van kivándorolni. Sok minden megalapozza azt, hogy úgy döntsenek, jólétben akarnak élni és a gyermekeiket is így akarják felnevelni. Ezek elsősorban gazdasági szempontok. Olyan területekről jönnek, ahol egyáltalán nincs munkalehetőség, és a gyerekek nem férnek hozzá a megfelelő oktatáshoz. Vannak olyanok is, akiket megfélemlítettek, ezért nem akarnak visszajönni Magyarországra, de sokan egyszerűen a munkalehetőségek, a biztosabb jövő miatt jönnek. De ez a többi menekültkérő csoportra is igaz.

hvg.hu: Kikérdezik a Romeróba érkező romákat, hogy miért Kanadát választották? Tudna konkrét esetet mondani?

S.V.: Nekünk ez nem feladatunk, mi nem kérdezünk, hanem segítünk. Együttélünk velük, az önkéntesek és a menedékkérő családok, ez egy különleges közösség.  Nem a múltjuk érdekel, hanem a jövőjük. A történeteiket a rendőrségnek és a hatóságoknak kell elmesélniük, akik ez alapján döntik el, hogy jogosultak-e a menekült státuszra vagy sem. Ha igénylik, hogy megbeszéljék a problémáikat valakivel, természetesen van egy állandó pszichológusunk, aki a rendelkezésükre áll és a feldolgozást, beilleszkedést segítik a közösségi programjaink is.

hvg.hu: Úgy tudjuk, hogy kiterjedt magyarországi bűnszervezet működik Kanadában, egy emberkereskedőkből álló csoport, akik irányítják és gyakran kvázi rabszolgaként tartják az általuk kiszervezett magyarországi romákat, és bezsebelik az utánuk járó 31 ezer dolláros szociális támogatást is. Nemrég a banda egyik tagját elítélték Hamiltonban. Ez ön szerint hogy befolyásolja a menedékkérők megítélését?

S. V.: Régebben is voltak ilyen ügyek, eddig körülbelül 20 embert ítéltek el emberkereskedelem vádja miatt. Azonban az arányokat tekintve ezek elszigetelt esetek. Több ezer ember jön Kanadába Magyarországról, hogy a menekült státuszt megszerezze, szervezett formában csak egy részük érkezik. Egyszerűen nem lehet lefesteni az összes romát ugyanazzal az ecsettel. Sem itt, sem Kanadában.

hvg.hu: Mit fog mondani, ha visszamegy, mi a helyzet a magyarországi romákkal?

S.V.: Lesz még pár napom átgondolni ezt, mire hazaérek. Nem szeretnék elhamarkodott következtetéseket levonni. Most úgy látom, hogy a roma lakosság különböző akadályokkal szembesül a társadalmon és az azt működtető rendszereken belül is. Azt hiszem, a romák egyszerűen csak békében akarnak élni, félelem és megbélyegzés nélkül. Vannak dolgok, amiket a nem-romáknak kellene megtanulniuk a romáktól, ugyanúgy, ahogy a romáknak is meg kellene tanulniuk dolgokat a nem-romáktól. Az egyik itteni telepen mondták nekem: „csak egy jövője van Magyarországnak – vagy békében élünk, vagy nincs jövő”. Egészen biztos, hogy nem végeztem minden szempontból kielégítő vizsgálatot ezekben a napokban, nem találkoztam például politikusokkal, kormányzati szervekkel. Ahhoz, hogy megalapozott következtetéseket tudjak levonni, több időre van szükségem, folytatnom kell a tapasztalatszerzést és a párbeszédet.