A közfinanszírozott egészségügyi szolgáltatóknál is legyen lehetőség a fizetős betegek soron kívüli ellátására a várólistás műtétek, diagnosztikai eljárások esetében - állt elő meglepő javaslatával a Magyar Kórházszövetség. A bevételből nemcsak a nem fizetőképes betegek ellátást gyorsíthatnák meg, de az orvosok és nővérek is többletjövedelemhez jutnának - mondják.

Míg számos műtétre éveket is kell várni, az intézmények nagy része az OEP által engedélyezettnél lényegesen több beavatkozást is el tudna végezni. A Magyar Kórházszövetség ezért reális lehetőségnek tartja, hogy ha valaki ki tudja fizetni a műtétjét, várakozás nélkül megtehesse az állami egészségügyön belül is. Sokan ugyanis már ma sem várnak évekig egy-egy műtétre, vizsgálatra, hanem "megvásárolják" a magánszolgáltatóknál.

Torzulna a rendszer?

Sinkó Eszter egészségügyi közgazdász szerint érthető a Kórházszövetség álláspontja,  és elsőre jónak is tűnik javaslat: jobb lehetne a kórházak kihasználtsága, több bevételhez jutnának ugyanazon a kapacitáson, a betegeknek pedig nem kellene annyit várakozniuk. Csakhogy Sinkó azt állítja: ez súlyos egyenlőtlenségekhez vezetne, és a szövetség érvelése sem állja meg minden ponton a helyét. "Az, aki megengedheti magának, hogy különféle szolgáltatásokat vásároljon meg, meg is teszi, azaz nincsen rajta a várólistán.

Ebből következik, hogy ezzel nem rövidülne egyetlen lista sem." Szerinte félő lenne az is, hogy az intézmények átállnának a bevételmaximalizásálra: mivel azt nem szabja meg az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, hogy milyen tevékenységeket kell végezniük a kórházaknak a TVK keretében, így előfordulhatna, hogy eben a körben elszámolható pénzért olyan ellátást nyújtanának csak, amelyekért nem kérhetnének legálisan díjazást a betegektől. Ennek következtében bizonyos beavatkozásokat a kórházak csak plusz díj ellenében nyújtanának - jellemzően ezek lennének a várólistás beavatkozások -, míg másokat az OEP felé számolnák el, azokat, amelyekért nem szedhető legálisan térítési díj.

Amennyiben az OEP odafigyelne erre az anomáliára, és korlátozná ebbeli tevékenységét a kórházaknak, akkor az a kérdés jelentkezne: vajon ki döntené el, hogy melyik beteg kapja a térítésmentes szolgáltatást és melyik a térítési díj ellenében nyújtott szolgáltatást? Megintcsak az átláthatatlan viszonyokat  és a paraszolvenciát erősítené - minden jó szándéka ellenére - a javaslat. Nemzetközileg elfogadható protokollokat alakítanak amúgy ki éppen az unióban arra, hogy mi az a várakozási idő az egyes betegségek esetében, aminek még nincsen egészségkárosító hatása. Azon túli várakozás esetén ugyanis a betegeknek esélyük lehet arra, hogy kikényszeríthessék a biztosítójuktól vagy a költségvetéstől az ellátásuk finanszírozását. Sinkó Eszter arra is felhívja a figyelmet: ha a magyar betegek tömegesen fellázadnának, jelezve, egy gerincműtétre nem tudnak öt évet várni, mert abba belerokkannak és megműtetnék magukat, jó eséllyel nyernének egy perben az OEP-pel szemben.

Rövidülne a várólista, de nőne az egyenlőtlenség?

HVG Archív

Kovácsy Zsombor ügyvéd, az egykori Egészségbiztosítási Felügyelet vezetője szerint az ötlet jó, de "vegytiszta megoldást kell rá találni". „A javaslatot nagyjából úgy kell elképzelni, mint amikor egy bevásárlóközpontban sorban állunk, és nyílik egy másik pénztár. Ekkor valóban sokan átállnak a másik sorba, amivel az eredeti sor rövidebb lesz.” Kovácsy szerint viszont fontos, hogy ne sorvaszthassák el a kórházak az OEP által finanszírozott tevékenységeket. „Azaz, hogy ne történhessen meg, hogy az OEP mondjuk kétszázezer forintot fizet valamiért, amit az intézmény magánellátás keretein belül félmillióért árusít tovább: a kapacitásait a kórház ne csoportosíthassa át a jobban jövedelmező üzletágra, és ne sorvaszthassa el így a közfinanszírozott ellátásait.” Kovácsy szerint a megoldást segíti, ha akár térben, akár időben elkülönülne egymástól a magán- és a közellátás a közkórházban. „Ehhez még csak jogszabályt sem kell módosítani. Fontos, hogy intézményi szinten legyenek jól alkalmazhatóak a szabályok, amihez erős biztosítói ellenőrzésnek kellene társulnia.”

Előjegyezve 2019-re

Ezzel ért egyet Mihályi Péter egészségügyi közgazdász is, aki szerint minőségellenőrzés nélkül akár a rossz minőségű egészségügyi ellátást is külön meg lehetne fizettetni a tapasztalatlan páciensekkel - egyszerűen azért, mert ők abban az illúzióban élnének, hogy ha fizetnek, úgyis magasabb színvonalon kezelik őket. Ráadásul a kórházak államosítása után nem lesz garancia arra, hogy ez a többletpénz valóban ott marad az adott intézménynél. Mihályi szerint nagyon veszélyes az üzenet, hogy a kiskórházak ezzel a többletpénzzel megmenekülhetnének. „Ha megengedik a kórházaknak, hogy pénzt kérjenek műtétekért, akkor azzal talpon maradhatnak ezek az amúgy jogosan bezárásra ítélt intézmények. Ezzel pedig végképp semmi értelme nem lesz a Semmelweis-tervnek” - véli. Mihályi szerint így nem csak a betegek, de az orvosok is kiszolgáltatott helyeztbe kerülhetnének, hiszen a kórházigazgatók gazdasági érdeke az lenne, hogy a fizetős szolgáltatások felé tolják el az intézmény profilját, ami ellen aligha emelné fel a szavát egy beosztott orvos.

A Magyar Szervátültetettek Szövetségének elnöke lapunknak lehetetlenségnek nevezte a javaslatot a transzplantációk tekintetében. „Egy donor vagy jó, vagy nem jó. Ha jó, akkor nincs értelme és nem is szabad várnia, ha meg nem jó, akkor így is, úgy is várni kell. Így tehát nem életszerű a javaslat” - mondta Székely György. Átlagban egy veseműtétre 1-2 évet kell várni, de ugyanúgy előfordulhat, hogy valaki akár öt évet is vár, mint az, hogy ha szerencséje van, két hét alatt új szervet kap.

Az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnál összesített 2011-es intézményi várólisták alapján a térd-, illetve csípőprotézisre szorulóknak egyes városokban 2019-re tudtak tavaly műtéti időpontot adni, bizonyos gerincoperációknál 4 évnél hosszabb a várakozási idő, a diagnosztikai eljárások közül pedig a CT- és MR-vizsgálatokra egy hónapnál jóval többet kell várni.