A Testnevelési Főiskola 1985-ben elfogadott doktori szabályzatának 37. - az összeférhetetlenség kérdésével foglalkozó - paragrafusa kimondja: nem vehet részt a doktori disszertáció bírálatában olyan személy, akitől a jelölt munkájának tárgyilagos értékelése nem várható - idézi fel az akkori szabályokat a Népszabadság.

Márpedig a dolgozat mindkét opponense tagja volt a Magyar Olimpiai Akadémia Tanácsának – egy olyan szervezetnek, amelyet a Magyar Olimpiai Bizottság hozott létre, és 1990-ig Schmitt Pál vezetett (Schmitt 1983 és 1989 között a Magyar Olimpiai Bizottság főtitkára, 1989-től 2010-ig pedig a szervezet elnöke volt, a védés időpontjában, 1992-ben tehát fölérendelt viszonyban volt a két bírálóval) - tette hozzá a lap. Vagyis a Népszabadság szerint a szabályzat összeférhetetlenségre utaló paragrafusát mindenképpen megsértették.

A doktori szabályzat egy másik pontja egyébként azt is kimondja, hogy csak olyan disszertáció sikeres megvédésével érdemelhető ki a doktori cím, amely önálló kutatáson alapul, és jelentős új tudományos eredményt tartalmaz. Amennyiben tehát Schmitt Pál dolgozata jelentős részben a bolgár szerző szakmunkájának újrahasznosítása volt, akkor a szabályzat legalapvetőbb tartalmi kritériumának sem felelt meg.

Schmitt Pál az MR1-Kossuth interjújában szerda reggel egyébként azt mondta, az akkori szabályozás szerint megengedhető volt, hogy a kisdoktori dolgozathoz felhasznált szakirodalmat ne oldalanként, hanem egyben, a dolgozat végén tüntessék fel, így nem áll meg az ügyben a plágiumvád.

hvg.hu

A Népszabadság azt is felidézi, hogy tegnap a Semmelweis Egyetem bejelentette: a rektor felkérte a Testnevelési és Sporttudományi Kar dékánját, hogy hozzon létre tényfeltáró vizsgálóbizottságot, mely tanulmányozza Schmitt Pál kisdoktori disszertációja létrejöttének körülményeit. A tényfeltáró bizottság mint döntéshozó vagy döntés-előkészítő testület nem szerepel az egyetem doktori szabályzatában – a lap szerint ez is arra utal, hogy az intézmény számára problémát jelent a jelenlegi helyzet kezelése (nincs olyan belső szabályzat, amely alapján a plágiumgyanút, illetve – ha az beigazolódik – a doktori cím visszavonását menedzselni lehetne).

Bizonytalan a tényfeltáró bizottság jogköre is: fegyelmi ügyekben a kari doktori tanács által összehívott fegyelmi bizottságnak kellene döntéseket hoznia, egyáltalán nem biztos azonban, hogy egy jogelőd intézmény egykori hallgatójának disszertációjával kapcsolatban lennének-e jogkörei egy ilyen testületnek.

A szerzői jog a szerző életében és a halála után 70 évig védi a művet, tehát ilyen hosszú ideig az adott alkotást csak úgy lehet felhasználni, hogy ahhoz a szerző (örököse) hozzájárul. Nem tévesztendő össze azonban a „védelmi idő” az „elévüléssel”: konkrét jogsértés esetén az igényérvényesítésnek öt év az elévülési ideje - teszi hozzá az írás Tóth Péter Benjamin szerzői jogi szakértőre hivatkozva.

Egy másik, a lapnak névtelenül nyilatkozó szakember véleménye szerint a szerzői jog ún. jogi szelvényjogai soha nem évülnek el (akárcsak az egyéb, személyhez fűződő jogok, mint például a jó hírnév vagy a becsület). A szerző ilyen joga, hogy a nevét a művén feltüntessék, továbbá, hogy szerzőségét ne kérdőjelezzék meg. Ennek megállapítása, illetve például eltiltás miatt tehát nincs jogi akadály egy per megindítására.

A jogász arra is felhívta a figyelmet: a mű (vagy egy nagyobb műrészlet) lefordítása szerzői jogi szempontból felhasználásnak minősül, és mint ilyen, szintén engedélyköteles. Erre alapozva a jogsértő felhasználás megállapítása iránti per is sikerrel megindítható, hiszen a védettség időszaka alatt a felhasználás kizárólag a szerző vagy jogutódja engedélyével lehet jogszerű.