Az Országgyűlés hétfői ülésén fogadta el az új Munka Törvénykönyvéhez beadott módosítókat. Ennek, és a múlt héten a szakszervezeti konföderációkkal, és a munkáltatói érdekképviseletekkel aláírt megállapodás kapcsán a Policy Agenda a Világgazdaságban megjelent heti elemzésében azt vizsgálja, hogy ez stílusváltást jelent-e a kabinet részéről, azaz elkezdődnek-e a komolyabb egyeztetések a különböző érdekképviseleti és szakmai szervezetekkel a fontosabb kormányzati döntések előtt.
A kormányzat komoly politikai hibát követett el a Munka Törvénykönyve kapcsán - írta a Poliy Agenda a Világgazdaságban. A tervezetet a nyári uborkaszezonban hozták nyilvánosságra, ráadásul a kormánypárti oldalról is érték heves kritikák, és még az érdekképviseletek támadásaival is kellett számolniuk, azaz egy hosszú konfliktussal kellett szembenézniük.
A kormány – önkényes szempontok alapján ugyan -, de kiválasztott három munkaadói és három munkavállalói érdekképviseletet, akikkel egyeztetésekbe kezdett. A kormányzat kihasználva azt a helyzetet, hogy az eredeti javaslata lényegesen korlátozta volna, sőt középtávon lehetetlenné tette volna a szakszervezetek működését, csak és kizárólag egy erről szóló megállapodás készített elő, és írt, illetve írattatott alá a szakszervezetekkel is.
Érezhetően a kabinet ezzel az Nemzetközi Munkaügyi Szervezet kritikáját is orvosolni akarta, és kihasznált még további két politikai taktikai lehetőséget is. A megállapodással azt az érzetet keltheti a médiában, hogy konszenzus övezi az új Munka Törvénykönyvét, és ez a konszenzus a kormányra eddig nem jellemző módon, tárgyalásos úton jött létre.
A másik taktikai lehetőség az, hogy ezáltal a szakszervezetek közé képes lesz éket verni, amely taktika az első nyilatkozatok után sikeresnek is tűnik. A hat szakszervezeti konföderáció helyett ugyanis csak háromnak adott lehetőséget a tárgyalásra a kormány. Ezáltal a „kívül maradók” támadhatják a megállapodást, és azt az érzetet kelthetik, hogy ők a munkavállalók valódi képviselői.
Amennyiben ez a forgatókönyv valósul meg, akkor ez a legkényelmesebb helyzetet teremtheti meg a kormány számára, mivel az IMF-vel és EU-val folytatandó pénzügyi tárgyalásokat övező várható megszorítások kapcsán, már egy jelentősen szétmorzsolódott szakszervezeti mozgalommal kerülhet majd szembe.
Bár voltak tárgyalások, azok eredménye az új Munka Törvénykönyvére nézve mindenképpen kérdéses. Hiszen a hétfői szavazáson elfogadott 60 módosítás közül mindössze 15 volt, amelyik érdeminek tekinthető, de ezek sem nevezhetőek olyannak, amelyek alapvetően formálnák át a törvényjavaslat szellemét. Amennyiben ehhez hozzávesszük a kormány, a munkavállalói és a munkaadói érdekképviseletek megállapodása alapján elfogadandó. zárószavazás előtti módosítókat, akkor elmondható, érdemben az eredeti javaslat alig 3 százaléka módosult.
Ez pedig nem azt jelenti, hogy bármilyen tartalmi szempontú korrekciós igényt mutatott volna fel a kabinet, hanem inkább igyekeztek kimenekülni egy olyan politikai csapdából, amit saját maguk alakítottak ki - teszi hozzá a Policy Agenda.
