A Fidesz-KDNP továbbra is fölényesen vezet a többi politikai párt előtt, ugyanakkor előnye tavaly év vége óta folyamatosan olvad: tavaly márciusig egyharmaddal csökkent szimpatizánsainak száma. A pártpreferencia-kutatás összegzése szerint az ellenzéki pártok támogatottsága ennek ellenére változatlanul töredéke a kormánypártokénak, mivel egyikük tábora sem nőtt érzékelhető mértékben - derül ki a Tárki nemrég publikált közvéleménykutatásából. A Fidesz-közeli Nézőpont Intézet emellett arról számolt be: Orbán Viktor népszerűsége saját táborában az októberi 92 százalékról 78 százalékra csökkent. A kormánypárt az év elején három, most négy százalékpontot veszített, a lakosság egészén belül 27 százaléknyian, nagyjából 2,2 millióan támogatják őket - ez már az Ipsos felmérésének eredménye, amely azt is megállapította: az ellenzéki pártok stagnálnak.

A választások óta most a legmagasabb a Fidesz elutasítottsága: a januári 29 után februárban az emberek 35 százaléka mondta, hogy ha a közeljövőben választásokra kerülne sor, biztosan nem szavazna rá. Ez persze nem változtat azon, hogy továbbra is az MSZP a legelutasítottabb párt: az emberek hattizede tartja kizártnak, hogy a szocialistákra szavazzon - állapította meg a HVG megbízásából készült Medián közvélménykutatás és elemzés egy hónappal ezelőtt.  (A Századvég egyelőre nem készített, tett közzé közvéleménykutatást.)

Olyan ez, mint a lázgörbe, néha lefele megy, néha meg emelkedik - kommentálta a közvéleménykutatások adatait Kiszelly Zoltán politológus, hozzátéve: jelenleg nincs helyzet, s nincs igazi súlya ennek az eredménynek. „Elmaradtak egyelőre a gazdasági eredmények, ami miatt egyesek csalódottak lehetnek, de azért ettől az eredménytől még nem kell megijednie a kormánypártnak” - mondja a politikai elemző, hozzátéve: nem kell félnie a Fidesznek a népszerűségvesztéstől addig, amíg az ellenzék magához nem tér, amíg nem jön létre az az erős párt, amely „felszívja” a kiábrándultakat. Kiszelly úgy véli: amíg nincs egy olyan ellenzéki párt, amely a szociális populizmussal sikeresen megszólítja a választókat - ahogy tette 2006-ban a Fidesz -, addig nincs igazi riválisa a kormánypártnak.

Stiller Ákos

„Az ellenzéki pártok a demokráciaféltéssel vannak elfoglalva, ami fontos dolog, de az emberek többségét azok a döntések, változások vagy éppen elmaradt ígéretek érdeklik, amelyek közvetlenül érintik a mindennapi megélhetésüket” - magyarázza Kiszelly. Az elemző azt mondja: az elpártolók között lehetnek a devizahitelesek, akiknek nincs idejük arra, hogy megvárják, amíg beérnek a gazdasági ígéretek vagy azok a viszonylag friss munkanélküliek, akik hiányolják a várt munkahelyteremtési programokat.

„A többség ilyen okokból fordulhatott el a Fidesztől, s talán a gazdasági kiábrándultság mellett az elpártolók egyötöde lehet az az értelmiségi réteg, amely az elvekkel nem elégedett” - magyarázza a politológus. „A Fidesz többnyire a falvakban veszített népszerűségéből, míg az igazi bázisát jelentő városi középosztály kitart. A szimpatizánsok tűréshatára jóval magasabb, ráadásul a Fidesz egyedül fedi le a jobboldalt, míg az ellenzék szét van forgácsolva, s egyik pártja sem kínál igazi alternatívát, válaszokat” - mondja.

„Nem új jelenség, ugyanez történt 1999-ben is: míg a választás évében a teljes népességet illetően 39 százalékon állt a Fidesz, addig 1999-ben már csak 27-en, vagyis természetes jelenségről beszélünk. A mostani helyzet azért lehet meglepő, mert a korábbi ciklusokban csak néhány százalék különbség volt a kormánypárt és a legnagyobb ellenzéki párt között, s azokban az esetekben volt súlya egy ilyen eredménynek. Most azonban a Fidesznek masszív és nagy bázisa van, ez belefér” - ezt már Gyömöre Máté, a Magyar Progresszív Intézet elemzője mondta lapunknak. Úgy véli: a választásokat követő magas népszerűséget a „győzteshez húzás” jelensége is befolyásolja, ami azt jelenti, hogy az emberek szívesen mondják a voksolások után annak a pártnak a nevét egy-egy közvélemény-kutatás alkalmával, amelyik nyert. „Ez azonban idővel kikopik, elfogy a lendület, s így értelemszerűen ez a néhány százalék lemorzsolódik a népszerűséget mutató adatokról” - magyarázza Gyömöre Máté. Az elemző szerint a Fideszt érintő csökkenésnél jóval rendhagyóbb jelenség, hogy az ellenzéki pártok támogatottsága nem nő - gyakorlatilag tavaly május óta.

„A korábbi választások után a kormánypárt oldaláról az ellenzék mellé pártoltak a kiábrándultak, most viszont nemigen van kihez” - mondja, hozzátéve: az MSZP-ben nem egyértelmű az irány, két részre szakadt a párt, az LMP-nek nincs egyértelmű ideológiája, ami megnehezíti a választók elköteleződését, míg a Jobbik valószínűleg már túl van a csúcson, s inkább elhagyják, semmint, hogy csatlakozzanak hozzá. Gyömöre Máté szerint leghamarabb valószínűleg azok pártoltak el a Fidesztől, akiknek a pénztárcáját érintette a kormány egy-egy döntése, illetve azok morzsolódtak le, akik nem egyértelműen fideszesek és nem érdeklik őket a közügyek. „A Fidesznek az ellenzéki pártoknál lényegesen nagyobb a törzsbázisa, ami azt jelenti, hogy drasztikus népszerűségzuhanásra nem lehet számítani, inkább csak lassú erodálódásra, aminek jelenleg még nem látható a minimuma sem. Ugyanakkor a Fidesz népszerűség-csökkenésében nincs ott az a konzerváló tényező sem, mint az MSZP-nél az őszödi beszéd volt” - fogalmaz.