Soha nem megy vissza a rendőrséghez – mondta két éve még Orbán Viktor testőreként az azóta megszűnt Zóna című internetes lapnak adott interjúban Hajdú János. Úgy tűnik, tartotta a szavát: a rendőrséghez tényleg nem tért vissza, ellenben „kapott” egy teljesen új, egyébként rendészeti feladatokat is ellátó szervezetet, a Terrorelhárítási Központot. Úgy tudjuk, az Orbán Viktorral már csak a korábbi munkája miatt is kifejezetten közeli kapcsolatot ápoló exzsaru maga kérte, hogy az általa vezetett szervezet még véletlenül se a rendőrség alá tartozzon. Arról, hogy annak idején miért is hagyta ott a rendőrséget, több verzió is kering. A vele kevésbé szimpatizálók – illetve egykori felettesei szerint – egy balul sikerült akcióval, illetve az azt követő fegyelmivel magyarázzák távozását (eszerint Hajdú megsértődött), míg ő azt állítja: rendőrségi korrupciót fedezett fel és az ügyben érintett, időközben országos szerepet kapott tiszt a 2002-es kormányváltás után kiebrudaltatta a szolgálatból.

Hajdú utóbbiról így beszélt a Zónának: „Amikor a KBI (a szervezett bűnözés ellen dolgozó Központi Bűnüldözési Igazgatóság – a szerk.) a végnapjait élte, 1998-ban, nyomoztam egy ügyben. Klasszikus nyomozás volt, gépjárművel kapcsolatos bűncselekményeket elkövető szervezett bűnöző csoport nyomában loholtam, operatív eszközökkel, segítőkkel, akiktől nagyon pontos információkat kaptunk. Persze a legtöbb segítséget a rendőrség azon tagjaitól kaptam, akik sok mindennel elégedetlenek voltak, különösen a rendőri korrupció csípte a szemüket. A helyszín nem a főváros, hanem az egyik megye. Gyűjtöttem az információkat, írtam két jelentést, és elindult a borzalom. Tudniillik az információim arról szóltak, hogy a helyi rendőri vezetés is vastagon érintett az ügyben. Lenn vidéken mindenáron az volt a törekvés, hogy adjam ki az informátoraimat. Szó sem lehetett róla, ők azonban keresték őket. Találtak is egy embert, akiről azt hitték, ő a hírforrás. Aztán ezt az egyébként részinformációt szolgáltató segítőt – miközben nem volt ismerete a bűnügy hátteréről, az elkövetőkről, a messzire vezető szálakról, csupán azt látta, hogy egy érintett, vélhetőleg lopott autót rendőrségi trélerrel vittek el – a Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálata elé rángatták, ott el is mondta azt, amit nekem. Ezt a férfit néhány nappal később fel akarták robbantani, a gépkocsijára erősítettek három kézigránátot. Hangsúlyozom: nem rendőröket vádolok a merényletkísérlettel, de azt a férfit meg akarták ölni. Erre én behúztam a féket abban az ügyben, és tettem tovább a dolgom – más ügyekben. A jelentéseim okozta hullámok erejét azonban végig ott éreztem magam körül, különösen akkor, amikor az érintett rendőri vezető magasabb szintre lépett előre, de akkor még nem nyúltak hozzám. Ám amikor 2002-ben megtörtént a kormányváltás, két héten belül kirúgtak”.

Az akkori interjúban a „balul sikerült” akcióról is beszélt. Eszerint 2002. január 30-án kollégáival egy drogdílert akart elfogni, az akciónak ő volt a parancsnoka. „Behatoltunk, ott volt az emberünk, és olyan agresszív módon állt ellen, hogy az valami hihetetlen. Mielőtt azt kérdezné, miért nem lőttük le, el kell mondanom, tizenöt másodpercig nem voltunk urai a helyzetnek. A fegyveres biztosítónak lehetősége sem volt a célszemély likvidálására, annyira közel voltunk hozzá egy félhomályos helyen, vérben tocsogtunk, mert egy tapétavágóval hadonászott, és összekaszabolt bennünket. A dulakodás közben a nyakamban lógó kibiztosított géppisztolyba kapaszkodott, és meglőtte vele az egyik társam lábát. A helyzetet végül megoldottuk, de abban a pillanatban, kezdve a közvetlen főnökömtől a legmagasabb színtű rendőri vezetőig, ugrott rám mindenki” - mesélte.

Ezután vizsgálatot indítottak Hajdú ellen, a vizsgálóbizottság vezetőhelyettese pedig az a rendőr lett, akit elmondása szerint azért távolított el a bevetési egységtől, mert „mindig mindenkit feljelentett”. Orbán egykori testőre az interjúban azt állította, a vizsgálat végül azért tisztázta, mert a bizottság élére egy szerinte tisztességes embert, Szabó Ferencet, a Köztársasági Őrezred egykori parancsnokát helyezték, aki korábban „maga is irányított harcosokat a különleges szolgálatnál” és akit éppen ezért nem tudtak megvezetni. „Pontosan tudta elemezni a helyzetet (Szabó), és a három hónapos, mindenre kiterjedő, szakmailag korrekt vizsgálat tisztázott, mert semmi szabálytalanságot nem követtünk el, egyszerűen baleset történt” – fogalmazott Hajdú. (Szabó Ferenc neve egyébként nemrég ismét felmerült, miután szeptemberben a politikai szabadságjogokkal kapcsolatban elkövetett visszaéléseket vizsgáló parlamenti albizottság a tévészékház ostromával kapcsolatban meghallgatta őt. Ekkor kiderült, hogy Szabó közvetítette Gyurcsány Ferenc miniszterelnök szavait az Országos Rendőr-főkapitányság vezetői értekezletén, melyet a Magyar Televízió székházának 2006-os ostroma előtt néhány órával tartottak. Az erről készült szó szerinti jegyzőkönyv szerint Szabó Ferenc egyebek mellett azt mondta kollégáinak, hogy a megbeszélés után kezdődő MSZP-frakcióülésen keresik meg azokat a módszereket, amelyekkel az őszödi beszéd kiszivárgása utáni politikai helyzetet kezelni lehet.)

Hajdú János a Zónának adott két évvel ezelőtti interjújában megemlítette Pintér Sándor belügyminisztert is, mert szerinte ő volt az egyedül vezető, aki „megkérdezte és megértette, mi történt, és közölte: rendezzem a sorokat, vigyem haza a fiúkat, ő meglátogatja a sérültet a kórházban, különben meg gratulál az akcióhoz”. S bár a vizsgálat tisztázta, Hajdú szerint ebbe „valaki nem nyugodott bele”. A bevetés osztályvezetője az egyik kollégájával elkezdte átnézni a Hajdúék bevetéseiről készült archivált felvételeket. „Az egyik évekkel azelőtti akciónkban állítólag indokolatlanul rúgtam meg egy csecsen emberrablás elkövetőjét, másutt a beosztottaim bántalmaztak valakit. Ezért feljelentettek, majd az ügyészség vádat emelt ellenem. Megjegyzem: ezeket az akciókat évekkel korábban hajtottuk végre, és az állítólagos sértettek nem tettek feljelentést. Ez sem számított, helyettük megtették ezt a vezetőim” – mondta Hajdú. Szerinte az eljárás mögött az a magas rangú rendőrtiszt állhatott, aki az 1998-es ügyben érintett volt. „ Türelmetlen volt, rögtön lecsapott rám a kormányváltás után. Biztos vagyok abban, hogy Pintér idején azért nem tudták elvágni a torkom – hogy másokkal mi történt, azt nem tudom –, mert nála ez nem volt olyan könnyű. Speciális egységet vezettem, komoly szakmai indokokkal kellett volna az elmozdításomat megmagyarázni, mert azzal mégsem jöhetett elő, hogy én tudom, miben volt érintett, és ezért akar kicsinálni. Persze nem várták meg a bírósági ítéletet, de még az ügyészségi vizsgálat végét sem, kirúgtak” - mesélte. „Azonnal nem tudták megindokolni, miért rúgnak ki, de megtehették. Két hét elteltével kitalálták, hogy átszervezés miatt nincs szükség rám, én pedig a BRFK-ra menekültem. A rablási nyomozókat képeztem ki arra, hogyan kell fegyveres bűnözőket elfogni, illetve, mert volt időm, elvégeztem egy nyelvtanfolyamot. A bíróság felmentett, én pedig leszereltem”.